Kádár Béla professzor, az Antall- és Boross-kormányok (1990-1994) volt külgazdasági minisztere Pozsonyban tartott előadást „Globális kihívások és közép-európai esélyek” címmel.
Kádár Béla beszélgetőtársa Csáky Pál volt. Az előadásra az Esterházy János Társulás szervezésében került sor. A társulás elnökeként Peczár Károly köszöntötte a Magyar Koalíció Pártja székházában megjelenteket. Berényi József pártelnök is meghallgatta Kádár Béla előadását, amelyet az alábbiakban – rövidített formában – ismertetünk:
„Közép-Európa, azaz Balti-tengertől az Adriáig húzódó térség az Európai Unió lakosságának 20 százalékát adja, a bruttó nemzeti jövedelemnek –a GDP-nek – pedig az egy tizedét. Világviszonylatban ez az arány alig két százalék, tehát egyelőre nem igazán képes a jelentős nemzetközi gazdasági folyamatokat befolyásolására. Még a térség legnagyobb országának számító Lengyelország is erősen függ a külső piac helyzetétől. Így Közép-Európa országainak gazdasági berendezkedése elsősorban export- és beruházás-vezérelt. A világban történt változások térségünkben erősen éreztetik hatásukat, és nem mindegy, hogy azokra felkészültek vagyunk-e, vagy sem.
A rendszerváltozás után integrálódtunk a világpiacba, ennek viszont az is az ára volt, hogy az ország belső dezintegráltsága megnövekedett. Nagyobb lett a szakadék a társadalom leggazdagabb és legszegényebb rétege között, a piacgazdálkodás a jövedelmi egyenlőtlenséget kitágította – miközben egy olyan politikai rendszert működtetünk, amely az egyenlőségen alapul.
Ilyen körülmények között ért bennünket az Európai Unióhoz való csatlakozás, majd a gazdasági válság. Felgyorsult a nemzetközi gazdasági erőtér eltolódása. Mára a világgazdasági dinamika súlypontja áthelyeződött Kínára és más ázsiai országokra. Ez a folyamat már Japánnal elkezdődött, de ennek az országnak a népessége a világ 5%-át sem teszi ki. A „kínai óriás” – ahogy Napoleon is figyelmeztetett már erre – felébredt, és hasonló az ébredés India esetében is. Mi távol kerültünk a gazdasági dinamikai súlyponttól. Húsz-harminc év múlva várhatóan a politikai súlypont is áthelyeződik, és erre fel kell készülnünk. Amelyik ország nem talál Kínában kapaszkodót, annak be kell majd érnie a lassú növekedéssel, vagy „rácsatlakozik” egy olyan országra, amelyik sikeres Kínában (jelenleg ilyen pl. Németország). A kínai gazdaság a gyors fejlődése következtében a világ nyersanyag- és energiaforrásait is magához szívja. A mi térségünk nagyon sokáig abból élt, hogy nyersanyagokat dolgozott fel. Ez a modell ma már aligha fenntartható, illetve csak fokozatos veszteségekkel tehető meg. Ilyen veszteségek adódnak abból is, hogy a kínaiak hihetetlenül gyorsan fejlődnek műszakilag. Egy harapófogóba kerülünk. Ha térségünk nem tud felzárkózni a legfejlettebb országok szintjére, idővel kiszorulunk azokról a piacokról is, amelyeket ma még eltudunk látni. Ez egy nagyon komoly kihívás. Tudatosítva, hogy a kis országok külön-külön azonban nagyon nehezen tudnak manőverezni nagy távolságból. De nem csak az árupiacon van változás, hanem a munkapiacon is. A kínaiak nyomulása egyre több munkaerőt szabadít fel a fejlett világ minden részén. A munkaerő-kereslet a fejlett országokban egyre inkább tompul, csak a kifejezetten speciális területeknek van munkaerő-felszívó hatásuk. Ennek következtében a szakképzett értelmiség elhagyhatja Közép-Európát. A beruházók pedig egyre körültekintőbbek.
Mi mindebből a tanulság? Az az ország tud a jövőben előrelépni, amely ezekkel a következményekkel számolva nem a termelés maximalizálására, hanem a ráfordítás minimalizálására törekszik. Azaz, ugyanazt a termékegységet gazdaságosabban előállítani – kevesebb energiával, munkával, jobb szervezéssel és „több ésszel”. Ez óriási feladatot ró az országok politikai vezetésére. Eddig a fogyasztást tartottuk a jólét fokmérőjének. Ez nem tartható fenn. A humán erőforrásokra kell összpontosítanunk! Nagyon szoros összefüggés van az egyes országok sikerei és az oktatás teljesítményei között. Ma egy tudásalapú gazdasági pályán fejlődik minden ország. Aki lemarad a tudásban, az lemarad a jövedelem szintjében is. Kisebbségi szempontból rendkívül fontos az anyanyelvi oktatás szerepe. Bizonyított tény, hogy a társadalomtudományi fogalmakat anyanyelvén tudja az ember leginkább megérteni és kifejezni. Aki nem anyanyelvén tanul, az alapfogalmakat jóval később érti meg, azaz, időbeli versenyképességi hátrányba kerül. Az anyanyelvi oktatás tehát fennmaradási érdekünk!”
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/06/29115_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/06/29115_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/06/29115_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/06/29115_3.jpg” width=”200″ height=”113″ title=”Kádár Béla Pozsonyban” }Kádár Béla Pozsonyban{/japopup}
Felvidék.ma, O.N.
