A munkaügyi miniszter úgy döntött, elég volt abból, hogy némely munkanélküli visszaél a szolid megélhetést biztosító munkanélküli segéllyel.
A miniszter szerint ugyanis vannak, akik hat hónapon keresztül az utolsó fizetésük 50 százalékát is megkapják, ami aztán arra ösztönzi őket, hogy ne is keressenek munkát. Ezért döntött úgy, hogy ezután legyen inkább úgy, hogy az első két hónapban a munkanélkülieknek az utolsó fizetésük 65 százalékát, a rákövetkező két hónapban már csak 45 százalékát, majd ezután pedig csak a 35 százalékát folyósítanák. Mindent összevetve tehát a munkanélküli összességében kevesebb segélyt kapna. A módosító javaslatot már tárcaközi egyeztetésre is bocsátotta a miniszter, s ha a kormány is áldását adja rá, akkor hamarosan a parlament színe elé kerül, hogy újabb érvágással nehezítsék a munkanélküliek amúgy sem könnyű életét. Úgy tűnik, a koalíciós partnerek részéről meg is van a hajlandóság a javaslat támogatására, amit a kereszténydemokrata Július Brocka, aki egyben a parlament szociális bizottságának is az elnöke, már nyilatkozatban meg is erősített. Szerinte is úgy kellene alakítani a munkanélküli segélyek nagyságát, hogy az jobban motiválja az embereket új munkahely keresésére, hiszen az előző kormány és a gazdasági válság után egyébként is óriási adósság maradt a nyakunkon. Per pillanat csupán az ellenzéki Smer és a szakszervezetek tiltakoznak a javaslat ellen.
Az szociális érzékenységéről messze földön híres munka- és szociálisügyi miniszterünk és a valaha éppen ennek köszönhetően közkedveltté vált egykori miniszter asszonyuk, ma miniszterelnök asszonyunk – aki mára szemmel láthatóan levetkőzte mindazt, ami őt régebben szimpatikussá tette az emberek körében – hát újabb megszorító intézkedésekkel keserítik a kisemberek életét. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a hosszabb ideje munkanélküli szülőktől megvonnák az emelt szintű gyermekgondozási segélyt és a teljes gyermekágyi segélyt is, s máris itt van a munkanélküli segélyek csökkentéséről szóló hír.
Megvallom, gyakorló munkanélküliként keserű szájízzel olvastam a tudósítást. Mert értem én, hogy vannak, mert biztosan vannak emberek, akik visszaélnek mindezzel, de meggyőződésem, hogy nem ez a jellemző. Vagyis, hogy dolgoznának az emberek, ha lenne hol. Ám kormányunk eddig nem igazán jeleskedett egyik legfontosabb célkitűzése, az új munkahelyek létrehozásának és a foglalkoztatás növelésének megvalósítását illetően. A munkapiacon szinte leküzdhetetlen hátrányba kerültek az 50 év felettiek, s a folyamatnak – úgy tűnik – még mindig nincs vége, mert a rossznyelvek szerint újabb módosító javaslatok várnak még ránk, ötvenesekre a munka törvénykönyvében, amelyek következtében csak tovább rosszabbodik versenyhelyzetünk a munkapiacon. Lehangoló a helyzet, mondom ezt saját tapasztalataim alapján is. Pedig azt gondolnánk, hogy a fővárosban egyszerűbb a helyzet, s mit szóljanak akkor a peremvidéken élők. A tapasztalat azonban azt mondatja velem, hogy ez az egész álláskínálatos hercehurca csak egy előre megrendezett színház, mert már előre tudni, kié lesz az állás, s ha az embernek nincs ismerőse vagy tételesen nem számára írták ki az állásajánlatot, ötvenévesen esélye sincs arra, hogy munkát találjon. Pedig az emberek igen is szeretnének munkát találni, még ha Mihál miniszter úr kételkedik is ebben, már csak azért is, mert hat hónap múlva is van élet, a hat hónap elteltével ki kell fizetni a lakbért, meg kell venni a kenyeret. Abban sem vagyok biztos, hogy ezekkel az intézkedéseikkel célt érnek, nem igazán tartom ösztönzőnek, inkább csak tovább keserítik a kisemberek életét. S miközben a munkanélkülieknek csökkentik a segélyét és alkotmányellenesen megvonják tőlük a gyermekgondozási segélyt, hivatalnokaiknak rendkívüli jutalmakat osztogatnak – nem kis összegben. Mi ez, ha nem szelektív takarékoskodás?
Valaha azt gondoltam, munkanélkülinek lenni megalázó, ám sokkal megalázóbb, hogy a társadalom olyan helyzetet teremtett, hogy az emberek bármennyire szeretnének, nem találnak munkát maguknak. Nincs munka, kevesebb lesz a munkanélküli segély, egyre növekszik az elszegényedés, a kormány családbarát politikája a holdban, a korkedvezményes nyugdíjasokat kizárták a munkapiacról, az egészségügyi ellátás színvonala meg siralmas. Ez a helyzet. S teszik mindezt értünk, a „Polgárokért évének” jegyében.
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
