Olvasom, hogy a pénzvilág bizonyos szereplői komoly nyereséget szakítottak maguk számára a világot megrázó pénzügyi- és gazdasági válság idején. A pénzügyi szféra néhány vezetője nagyobb tiszteletdíjat ítéltetett meg magának, mint a válság előtt.
Tavaly, az év elején, amikor a válság már megmutatta magát, a brösszeli vízfej, a Bizottság és a Parlament közel húszezer alkalmazottja akart sztrájkolni, mert nem kapták meg a jobb időkben számukra megígért béremelés teljes mértékét. Magyarán, a kiemelten jól megfizetett brüsszeli bürokraták (akik közül a pénzügyi szféra felügyeletével megbízottak szintén hozzájárultak a válság bekövetkeztéhez!!!) elégedetlenek voltak azzal, hogy a válság ellenére nem kapják meg a fizetésemelésnek azt a mértékét, amelyet jobb időkben esetleg megkaphatnának.
A csúcsinformáció viszont: a válság idején növekedett a gazdagok vagyona. Bár némileg kevesebb ember van most a kiugróan gazdagok kategóriájában, de ők tehetősebbek lettek, míg a világban jelentősen növekedett a páriaszegények száma. Magyarán: válság ide, válság oda nőtt az olló szegények és gazdagok között az elmúlt néhány évben is.
Ez egy veszélyes helyzet. Az egyik oldalon nő az önzés, a korlátlan pénzszerzés igénye, a másikon a kiábrándultság, a kilátástalanság. Tovább nyílik az olló, növekszik a feszültség.
Szlovákiában is naponta halljuk a panaszokat, a reménytelenség határát súroló kijelentéseket – éppen onnan, akiken elsősorban segíteni kellene: a leszakadt és a leszakadófélben lévő régiókból. A jelenlegi gazdag emberek kormánya pedig fütyül rájuk. Készítve ezzel a talajt Fico kontrollálatlan visszatértéhez. S az az igazán egyszerű embernek való Matovič is legalább annyira szabadszájú, hogy kifecsegi a jelenlegi koalíció legféltettebb titkát: hogy a pártok pénzbeszedői járják az országot és gyűjtik a százalékokat az állami költségvetés kedvezményezettjeitől. Mintha nem tudná, hogy ezt a koalíciót elsősorban ez tartja össze. Mintha nem tudná, hogy néhány párt kifejezetten ezért jött létre. Amerika a múlt század húszas-harmincas éveiben.
Vizsgálni fogja ezt persze – ki más, mint az ügyészség. A volt főügyész-jelölt Trnka, valamint Čentéš emberei fogják megmondani, így van-e vagy sem. Az a csapat, amely körül tavaly novemberben világra szóló hullámokat gerjesztett éppen a parlamenti szintű korrupció vádja. S azok a parlamenti képviselők fogják mindezt jóváhagyni, akik közül tavaly novemberben néhányan a nagy idegfeszültségnek köszönhetően bizony félre… szavaztak. Ki van ez találva, én mondom. Kíván valaki fogadni velem az ügyben, mi lesz a végeredmény?
Persze az állampolgárok is megérik a pénzüket (akik egyre inkább viselkednek alattvalóként, öntudatos polgár helyett). Tavaly, a választások után simán elhitték, hogy a legnagyobb választási kampányt folytatott pártok fizettek ezért a legkevesebbet. Most is simán rábólintanak majd a várható „eredményre”: itt minden rendben van, a leggazdagabbak kapják a legkevesebb pénzt. Köszönve a korrupció ellenes ádáz küzdelemnek.
Amelyben azok a pártok járnak papíron az élen, amelyeknek a legtöbb vaj van a fejükön.
Csáky Pál (www.csakypal.eu)