A Rózsahegy melletti kis szlovák település, Csernová a csernovái az 1907. október 27-én eldördült, csernovái tragédia néven elhíresült csendőrsortűz révén vált ismertté világszerte.
A szlovákok gyakorta az egyik magyaroktól elszenvedett nagy sérelmükként emlegetik, a Szlovák Nemzeti Párt verbális megnyilvánulásaiban olyan kitételek is szerepelnek, hogy „magyar csendőrök” lőttek „ártatlan szlovákokba”. A magyar és a szlovák történészek véleménye is eltérő a csernovái tragédia ügyében. Azt már a szlovák történészek egy része is elismeri, hogy nem magyar csendőrök voltak, akik a tömegbe lőttek, hanem szlovákok, de míg a szlovák történészek az államhatalom kudarcát emlegetik, a magyar történészek szerint viszont az államhatalom még időben megpróbálta elkerülni az incidenst, később meg, amikor már nem lehetett az eseményeket megállítani, az emberi tényező vallott kudarcot. A csernovái tragédia közelgő évfordulója kapcsán a SITA hírügynökség a Szlovák Tudományos Akadémia történészét, „A csernovái tragédia és a szlovák társadalom” című tanulmány szerzőjét, Roman Holect szólaltatta meg.
A magyarok bocsánatkérése a 104 évvel ezelőtt történt csernovái tragédiáért, amely 15 halálos és több tíz sebesült áldozatot követelt, nem lenne eredményes – állítja Roman Holec. Véleménye szerint azonban a múlttal foglalkozni kell, Szlovákiának és Magyarországnak is van elegendő saját kudarca, és ha nem képesek az önreflexióra, nehezen kérhetnek bármit is számon a másikon.
A csernovái tragédia 1907. október 27-én történt. „Az erőszakos magyarosítás a magyar állam részéről egyike volt az említett kudarcoknak – állítja a történész –, amelynek eredményei azonban távolról sem feleltek meg a beléfektetett erőfeszítéseknek.” Holec szerint a magyarok elsősorban maguknak hazudtak a statisztikáikkal. „Bebizonyosodott, hogy a szlovák lakosság jelentős mértékben ellenállt ennek, a vidéki embereket gyakorlatilag nem is érintette” – mondta Holec, aki szerint Közép-Európában semmiféle kulturális népirtás nem volt.
A csernovái tömegbe, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy az újonnan épült templomukat a falu szülötte, Andrej Hlinka szentelje fel, szlovákok lőttek. „A csernovái lakosokba lövő rendőrök szlovák származásúak voltak és szlovákul is beszéltek”. Ami szerinte természetes is volt, végeredményben a többségi szlovák nép által lakott területen szolgáltak. Holec szerint azonban a rendőrök származása nem lényeges. Meggyőződése ugyanis, hogy nem a rendőrök vallottak kudarcot, hanem az államhatalom, amely a vizsgálatok során valamennyi elkövetett hibát a szőnyeg alá söpört.
Holec szerint azonban a csernovái eset nem az egyetlen felesleges vérontás volt, amely foltot ejtett Európa 20. század eleji történelmén. Az akkori Oroszország területén a hasonló esetek szinte napirenden voltak. „Európa azonban hallgatott ezekről” – állítja a történész. „Csernovában azonban nem politikáról vagy pártosságról volt szó, hanem a templomról és a vallásról. És akadtak emberek, akik az akkori külföldi sajtóban ráharaptak a témára” – tette hozzá. És éppen ez a nemzetközi visszhang játszott Holec szerint jelentős szerepet az óriási szlovákok melletti szolidaritási hullám elindításában a cseh területeken is, ami útjára indította a cseh-szlovák viszonyok új hullámát is. A tragikus eseménynek köszönhető az is, hogy az addig ismeretlen szlovákok iránt olyan személyiségek kezdtek érdeklődést mutatni, mint pl. a norvég író és humanista Björnstjerne Björnson vagy a skót újságíró Robert Wiliam Seton-Watson. „Csernovának köszönhetően még Milan Hodža is felkerült a trónörökösök listájára” – tette hozzá Holec, aki szerint a tragédia végső soron szembefordult a rendszerrel, amellyel szemben a szlovákok évtizedekkel később nyújtották be a számlát.
Felvidek.ma, dé
