A pozsonyi törvényhozás némi ellenzéki segédlettel mégis elfogadta a jövő évi állami költségvetést. Egyetlen pozitívuma az, hogy egyáltalán elfogadták.
Ellenkező esetben, ha a jövő évet ideiglenes állami költségvetéssel, provizóriummal kezdenénk, a lehető legrosszabb jelzést adnánk a pénzpiacoknak. Tetéznénk az amúgy is komoly bajt, hiszen Szlovákia utolsó kötvénykibocsátásai sikertelenek voltak, az utolsó előtti kísérletnél nem kelt el egyetlen kötvény sem, az utolsó próbálkozásnál pedig a kötvények töredéke. Márpedig a jövő évi kiadásokat valamiből fedezni kell. Mentesültünk hát a legrosszabb forgatókönyvtől.
Az elfogadott állami költségvetés azért komolytalan, mert eleve hibás gazdasági növekedésből indul ki, irreális az 1,7 százalékos növekmény. Ma már a pénzügyminiszter is tudja, hogy jövőre aligha lesz gazdasági növekedés. Ha nem lesz is recesszió, mondjuk nullszaldós lesz a gazdaság dinamikája, akkor a hazai össztermék (GDP) a tervezetthez képest 1,36 milliárd euróval lesz kevesebb, vagyis a bevételi oldalon hiányozni fog további mintegy félmilliárd euró. A kérdés az, hogy tovább növelik majd a 4,6 százalékos államháztartási hiányt, vagy leszűkítik néhány fejezet amúgy is szűk keretét? A választások választ adnak a feltett kérdésre.
Egyetlen prioritás maradt a kiadási oldalon, az egészségügy. Minden további prioritástól el kellett tekinteniük, minden egyéb fontos terület kerete viszonylagosan vagy abszolút értékben lecsökken. Jogos a kérdés, vajon mennyire prioritás az egészségügy, ha a hazai összterméknek (GDP) csupán 4 százalékát továbbítják majd az állami költségvetésből az egészségügyi biztosítóknak az állam biztosítottjai után? Az elmúlt években az arány súrolta az 5 százalékot, az EU országaiban Szlovákia állami költségvetése e tekintetben a legszűkmarkúbb. Nem beszélve arról, hogy hiába egyeztek meg a szakszervezettel az orvosok béremeléséről, hiába emelik meg a nővérek tarifabérét, ha a kórházigazgatók nem számolhatnak többletbevétellel. Miből fizessék ki a megnövekedett bérköltségeiket?
Lecsökkennek majd az önkormányzatok bevételei, kevesebb jut a közérdekű tömegközlekedésre és a környezetvédelemre is. Általánosan elmondható, hihetetlenül erőteljes az infrastruktúra amortizálódása, láthatja ezt mindenki az utak, vasutak, folyópartok, tavak állapotán. Sok esetben a karbantartásra, az egyszerű állagmegőrzésre sem futja. Nem beszélve arról, hogy tovább nyílik majd a képzeletbeli olló a fejlett északi régió, Vág-mente, valamint a leszakadó, elmaradott Dél- és Kelet-Szlovákia között. Sajnos látványos különbség lesz a jövő évben is az állami beruházások összegében, a közlekedési, környezetvédelmi, ipari infrastruktúra területén az északi térség javára. Semmi sem változik majd az elmúlt évekhez képest. Ez pedig a mai kormány rovására írható, nem háríthatják át másra a felelősséget.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
{iarelatednews articleid=”31471″}
