December 15-én, Pozsonyban Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Széchenyi, a harmonikus című előadását tartotta a „Legnagyobb magyarról”. Beszégetőpartnere Csáky Pál volt.
Eperjes Károly előadására az MKP pozsonyi székházában került sor. A beszélgetést az Esterházy János Polgári Társulás és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (MKKI) közös szervezésben rendezte. A rendezők nevében Peczár Károly, az Esterházy János Polgári Társulás elnöke, valamint Kollai István, az MKKI igazgatója üdvözölte az érdeklődőket. A Széchenyiről tartott előadás után kötetlen, közéleti témákat érintő beszélgetés következett, melyet Csáky Pál politikus-közíró vezetett.
Mint ismeretes, Eperjes Károly volt a főszereplője a Hídember című, 2002-ben bemutatott magyar filmdrámának, ami gróf Széchenyi István életét mutatta be, Bereményi Géza rendezésében. Eperjes elmondta, azzal a feltétellel vállalta el a főszerepet, hogy a filmben nem lesz látható olyan jelenet, hogy Széchenyi főbe lövi magát. „Széchenyi ugyanis nem volt sem a legnagyobb magyar, nem bolondult meg, és nem lett öngyilkos sem” – ahogyan azt sokan tévesen állítják vele kapcsolatban. „Széchenyi tudta, hogy a legnagyobb magyar Szent István király volt” – mondta. „Miért emelném magam egy olyan polcra, ahol nem tarthatom magam” – mondta Széchenyi egykor Kossuthnak – idézte Eperjes, aki szerint végigsorolni is nehéz, mi mindent köszönhetünk Széchenyi Istvánnak, illetve az ő édesapjának, Ferencnek. Ellentétben Kossuth-tal, akinek Eperjes Károly szerint Széchenyihez viszonyítva csekély érdemei vannak. „Nem mindegy, hogy a hazáért élek, vagy a hazából élek” – ezzel a kérdéssel is összevetette a két férfiú tetteit. „Ha Széchenyin múlik, már 1848-ban létre jöhetett volna a kiegyezés, Kossuth viszont vérbe kergette az országot… ” – vélekedik Eperjes Károly, aki Széchenyiről mintegy másfél órás előadást tartott.
A Felvidék.ma azon felvetésére, hogy a művész úr neve mellett szinte minden lexikonban először az áll, hogy „Kossuth-díjas művész”, Eperjes bevallotta, hogy nem örül annak sem, hogy a legmagasabb állami kulturális kitüntetést szintén Kossuthról nevezték el…
Szó volt az egységes magyar nemzetről, a magyar nyelvről. Eperjes Károly véleménye szerint 2004. december 5-e nagyobb tragédia Trianonnál is, hiszen a nemzet több mint kétharmada megtagadta önmagát. Egy kötetlen, szabad, jó kedvű beszélgetésen vettek részt azok, akik ellátogattak a rendezvényre. Eperjes Károly nemzeti elkötelezettsége, a magyar nyelv iránti szeretete és művészi nagysága vitathatatlan. Ezt igazolta az is, hogy síri csendben hallgatták az előadását, melynek végén tapsviharban tört ki a közönség.
***
Eperjes Károly (Hegykő, 1954. február 17. – ) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Szülei eredetileg papnak szánták. A színészpálya előtt volt műszerész és labdarúgó. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után – Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt – 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1981-től a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-tól a Katona József Színház színésze volt. 1987-ben rövid ideig a Radnóti Színpadhoz szerződött. 1988 óta szabadfoglalkozású színész. 1993-tól a Művész Színház, Thália Színház, Kelemen László színkör tagja. Az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz országos listáján indult, ahonnan országgyűlési mandátumot szerzett, de egy hónapra rá lemondott. A Bubik István-díj kuratóriumának tagja.
ON, Felvidék.ma
