A könyv többek között az írók szerepét firtatja…
„Csak az egészen buta embereknek nincsen kabalájuk. Azoknak, akik olyan rettenetesen buták, hogy nem ismerik szívükben az alázatot. Akik nem tudják, hogy Jegyek és Házak állanak az égen, s a Jegyek állandóan üzennek nekünk. Akik nem tudják, mi a fájdalom, mert olyan buták, hogy érezni sem tudnak. Az érzéshez is ész kell. […] De mi, többiek, a kabalások, szerény játékosok, akik ismerjük a balszerencse titkait, alázatosan köszönünk a kéményseprőnek, és pénteken, tizenharmadikán, ha telefonhoz hívnak, lekopogtatjuk az asztalt, mielőtt felvesszük a hallgatót.” – írja Márai.
1936-ban Kabala címmel cikkgyűjteményt jelentetett meg; a műbe elsősorban filozofikus cikkeket válogatott, csakúgy, mint később a Napnyugati őrjáratban. A könyv többek között az írók szerepét firtatta. Ez a téma – egyébként – Márait élete végéig elkísérte. „Egyszer mégis az írók csinálnak majd harminc országból Európát, az írók, a lélek aggályos kalandorai, az összes fináncok ellenére. Nehéz lesz!” – írta.
Márai Sándor 1936-os elbeszélésgyűjteménye az utolsó kiadás után több évtizeddel jelent meg. A Kabala című cikkgyűjteménye 240 oldalon a Helikon Kiadónál még 2006-ban jelent meg. Négy részre tagolódik a mű. Már az első ciklus címe is mutatja, hogy a szerző afféle tanulmánynak tartotta őket: Ujjgyakorlatok a cikluscím. Ezt követi a Csillag, a Jellemek, végül pedig a Flóra és Fauna ciklusok. Minden egyes kis történet magában hordozza a Márai-vonást, melyek hol ironikusak, hol mulatságosak, meglepőek, s mindig elgondolkodásra késztetnek. Az írások témái az élet legkülönbözőbb dolgairól szólnak: férjekről, nőkről, kígyóról, jóságról, csillagról és angyalról, de leginkább az irodalomról és a műveltségről.
Felvidék.ma
