Alább Mészáros László írását közöljük, melyben kifejti véleményét a felvidéki magyarság helyzetéről, az önrendelkezés fontosságáról.
Önrendelkezésünk (autonómia) mielőbbi megvalósítását, most érzem csak igazán megalapozottnak és jogosnak, amikor néhány hete itt a hírportálon „Európa intelligensebb részén manapság így intézik” cím alatt a következőket olvastam: „Londoni értesülések szerint a brit kormány ígéretet tett Skóciának, hogy semmilyen módon nem akadályozza népszavazását, melyben eldönthetik, hogy el akarnak-e szakadni Nagy-Britanniától. Sőt, egyenesen sürgetik azt!”
Ehhez tudni kell, hogy a skótok még 1997-ben szintén népszavazás által döntöttek arról, hogy saját törvényhozásuk legyen. Azóta maguk dönthetnek az egészségügyet, az igazságügyet és az oktatást érintő témákban, sőt még a jövedelemadóval kapcsolatos kérdésekbe is beleszólhatnak. Most pedig még az elszakadásról is dönthetnek! Számomra ezt még leírni is fura dolog, és láss csodát, a skótok nem kapkodják el ezt a lehetőséget! Bölcsen kivárnak. Mert azt, hogy erre a lépésre állítólag a pénzügyi piac készteti az angolokat, mely nem kedveli a bizonytalanságot, az más tészta. A lényeg az, hogy a skótok elszakadásának lehetősége, éppen most vetődik fel, ellentétben azzal a Szlovákiával, ahol az autonómia, vagyis az önrendelkezések fajtáinak ma még az említése is tabu. Vajon meddig, tettem fel magamnak a kérdést: Ha ott működnek az önrendelkezés gyakorlásának fogaskerekei, akkor működniük kellene Szlovákiában is! Mert régebben már nálunk is voltak ezzel kapcsolatban próbálkozások. Elég, ha Bósza János pogárjogi aktivista autonómia-tervezetére gondolok, akit annak idején politikai képviseletünk bizony nem igen támogatott, pedig ha valaki, akkor ő megérdemelné a láttatást és a meghallgatást az újságokban, a hírportálokon, rádiókban és a televízióban is. Mert ő nemcsak beszél az autonómiáról, de erején felül, tettekkel is bizonyítja annak jogosságát, ezért ha kell, tüntet (akár egyedül is), vagy békemenetet szervez a szlovák-magyar megbékélésért, melyet 2012 májusában szeretne megvalósítani. Ezért elvárom, hogy valamennyi hírportálunkon, az Új Szó hasábjain, és a szlovák sajtóban is, ez a kezdeményezés a média részéről megfelelő támogatást kapjon! Mert ha magunkba fordulunk, és nem fogjuk meg a segítő szándékkal felénk nyújtott kezet, akkor sajnos nem sok jót jósolok a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által meghirdetett nemzeti közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezetnek, de Balassa Zoltán által a hírportálon ismertetett kassai petíciónak sem. Pedig higgyék el nekem, hogy valamennyi nagy örömömre szolgált. Fogjunk hát össze, és ne kövessük el még véletlenül sem azt a régi hibát, hogy erőinket hagyjuk megosztani és elaprózni! Ezért a témának nagyobb teret kellene biztosítani a médiában, és az újságok hasábjain, hogy minél szélesebb körben szerezzenek róla tudomást az emberek! Mert ha a szlovák polgárok nem találkoznak gyakran ezzel a témával, akkor nem is érdekli őket. Ezért van az, hogy válogatás és fenntartások nélkül elfogadják politikusaik rólunk, kisebbségiekről hangoztatott hazugságait! Mert ha ezt a témát állandóan napirenden tudjuk tartani, előbb vagy utóbb a polgárok rájönnek arra, hogy itt valami nincs rendben, és foglalkozni fognak vele. Ha pedig ez megtörténik, akkor csak idő kérdése, hogy megértsék, az itt élő kisebbségek számára az önrendelkezés megadása a legjobb megoldás, miközben nem sérülnek a többség érdekei sem. Mert ha képesek voltak Gorilla-ellenes tüntetéseket szervezni politikusaink gazdasági túlkapásai miatt, akkor nem reménytelen az sem, hogy megértsék, Szlovákiában végre a kisebbségek jogállását is úgy kell rendezni, hogy azok elégedettek legyenek sorsukkal új hazájukban! Ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van! Politikai képviseletünk pedig kérje fel a szlovák parlamentet arra, hogy nyilvánosság előtt, hivatalosan foglaljon állást az ügyben. Mert még a negatív hozzáállás is a vélemény-nyilvánításnak az egyik formája, ezért ezt is értékelni kell. Az egy más kérdés, hogy az önrendelkezés elutasítását meg mi nem fogadhatjuk el, mert elegünk van a ránk tukmált másodrendű polgári státuszból, ezért újból és újból nekiveselkedünk majd, hogy álmainkat európai mintára mihamarább megvalósíthassuk! Ezért várom egyre türelmetlenebbül civil szervezeteink, a Kerekasztalok, polgári aktivistáink, és politikusaink egyre aktívabb és gyakoribb fellépését a cél érdekében! A kezdeményezéseket pedig próbáljuk meg minél többen támogatni! Mert megmaradásunknak nincs más alternatívája!
Mészáros László, Felvidék.ma
