Egy magyarországi tapasztalt diplomata elküldött nekünk egy reggelizőabroszt az egyik „előkelő” pozsonyi szálloda extrái közül. Egy szépen szóló, ezernyelvű szalvétát, amelyen magyarul nem köszöntik a vendéget.
Diplomata barátunk az elmúlt héten Pozsonyban vendégeskedett a sokcsillagos Falkensteiner hotelban. A papír reggelizőabroszról az a véleménye, hogy „durva hiba egy vendéglátó intézménytől. Megalázó a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség minden tagja, minden tizedik szlovák állampolgár számára. Megalázó és felháborító Szlovákia egyik legfontosabb szomszédjának valamennyi állampolgára számára.”
A küldeményt nézegetve, a multikulturális, multietnikus multi-nacionalista xenofóbia primitív termékét, nagyot derültem azon, mennyire igazam volt, mikor – több évvel ezelőtt, a buszcsatlakozásra várva – az akkor éppen épülőben lévő történelmi belvárosi szálló nevét látva, egyszerűen csak Frankensteinként vettem leltárba az objektumot.
A soknyelvű, figyelmesen a vendégre köszönő asztalkendő nagystílű vendéglátósokra vall.
Gondolom, úgy vélik: lyukat ütöttek a világba, hisz az EU összes hivatalos nyelvén megszólaltak a hivatalos nyelvére oly sokat adó kicsike országban. S valóban. Húsznál is több nyelven szólal meg a kendőcske, s minthogy Pozsonyban kerül asztalra és vendég elé, nem hiányzik róla nagyobb betűs szlovák köszöntés sem. Sem az ugyanilyen német felirat. Elvégre az osztrák befektető pontosan tudja, hol jár. Ismeri Pressburg történelmi hagyományait, tudja, hogy fennállása óta német-magyar-szláv népek lakták, hogy itt, Bécs tőszomszédságában koronázták a magyar királyokat, többeket éppen a Habsburg-házból.
Ám ha már a legtörténelmibb városmagban építkezik az osztrák, elvárná a vendég – különösen, ha ráadásul magyar (!) is –, hogy neki is mondjon anyanyelvén egy „Jó reggelt”-et a kendőcske. Ne csak a görögnek, orosznak, bolgárnak, szerbnek, horvátnak, lengyelnek, spanyolnak, portugálnak, finnek, hollandnak, galíciainak, dánnak, litvánnak, románnak meg az összes uniós nagy nemzetnek és a nagy öregnek a nyelvén köszöntse a napot, elvégre ők sem fizetnek többet, mint egy magyar.
Úgy tűnik azonban, a multinacionális befektetők beruházásaik színhelyén az épp aktuális szokásokat is átveszik. Itt, Pozsonyban így a szlovák nacionalizmus magyarellenessége mellé felsorakozik a multik nacionalizmusa és magyarellenessége, még a vendéglátó- és szállodaiparban is. A nyereségcentrikus buzgóság vadhajtása? Igaz ugyan, hogy helyi szlovákok nem szokták szállodákban nyugalomra hajtani a fejüket, és többségük nem ügyfele a „Frankenstein” Hotels & Resorts vállalkozásnak sem, ám úgy tűnik, van, aki elhiteti a külföldi befektetővel, ha nem üldözi vagy ignorálja a magyart, itt ajtót mutatnak neki.
Lehetne kóros/káros feledékenységről beszélni, ha nem lenne következetes a magyar nyelv elhagyása a multiknál Szlovákiában.
Volt itt példa már arra, hogy magyar alkalmazottakat az irodai magyar beszéd miatt a Bosch bocsátott el, a „Szlovákiában szlovákul” elvet forszírozó munkatársak nyomására. Bankok, biztosítók, mindenféle szolgáltatók és ügynökségek, köztük magyar érdekeltségűek (!) feledkeznek el arról, hogy a magyar is hivatalos nyelve az Európai Uniónak – és talán néhány száz, néhány ezer ügyfélnek, látogatónak is az…
Most, hogy e sorokat írom, rákerestem egy-két honlapra. Megnéztem, mit kínál az egyik bank szlovákul az ügyfeleinek, és mit magyarul… Hiába budapesti a központja, én itt, a Felvidéken csak szlovákul tudhatom meg, hogyan nyithatok nála kedvezményes takarékbetét-számlát, válthatok fővárosi kedvezménykártyát, mert magyarul csak az általános működési és céginformációkat olvashatom… Ha már a részletek érdekelnek, államnyelven kommunikálnak velem. Mint Horn Gyula idején a rajkai határátkelőn a „jó napot kívánokom”-ra „kudá idióte”-val válaszoló határvadász mama…
NGYR, Felvidék.ma
