Május elseje azon kevés ünnepnapok közé tartozik, melyeket nem „sodort el” az 1989-es rendszerváltozás. Magyarországon és Szlovákiában is munkaszüneti nap van.
Május elseje 1890 óta a munka ünnepe, de előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”. 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé (1889–1916 között működött, a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése volt), melyen úgy határoztak, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy a II. kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
Május elseje a májusfa-állítás napja is. Első katolikus feljegyzése talán a 14. század-ból való, de az itt élő keltának vagy eturnak nevezett népnél is megvolt, ott még az istennő násza keretében. A népi hagyományok szerint, ha ilyenkor esik, jó termés várható.
A rendszerváltozást követően az ünnep formája változott. Vannak ugyan különböző – főleg baloldali – politikai rendezvények, ám május elseje elsősorban családi nappá alakult.
