Noha tulajdonképpen semmi meglepő nem volt abban, ahogy a szlovák „hatalmasságok” és azok vegyespárti csahos kutyái megugatták a június 27-i komáromi összetartozás-bizottsági ülést, azért egy fél mondat erejéig érdemes kitérni erre a jelenségre.
Mert ez egy tüneti jelenség, ami sokmindenről árulkodik. Arról például, hogy nagy bajban van a felvidéki magyarság egy jókora része, hiszen még mindig nem vetette ki magából a nemzetárulásban immáron minden csúcsot megdöntő Bugár-pártot, annak minden rossz arcú szereplőjével együtt. Az a tény, hogy talán még Slotáékat is beelőzve jelentkeztek a komáromi tanácskozást köpködni (persze a tőlük megszokott sunyi, álszent, hazug csomagolásban), mindennél jobban árulkodik a színvonalról.
Másfelől „érdekesek” a szlovák parlament elnökének megnyilvánulásai is. Pavol Paška egyebek mellett arról értekezett a szlovák hírügynökségnek, hogy mennyire méltatlan, „végletekig menő illetlenség” és a szlovákok számára sértő a Felvidék kifejezés használata hivatalos megnyilvánulásokban (így a komáromi ülésen is, mint ahogy ez természetesen ott is megtörtént). Nos ez a történet is ismerős már egy régebbi „bugári” verzióban, amikor még annak idején Duray Miklósra próbáltak felerőltetni egy szájkosarat, amiért Budapesten nyilvánosan – igaz, korántsem hivatalos megnyilvánulás során – használni merészelte a Felvidék kifejezést. Tulajdonképpen még fejlődésnek is nevezhetjük, ha már nem hivatalos közegben Paška szerint megengedett lehet felvidékezni.
Ugyanakkor természetesen ez is – mármint a megnevezés kifogásolása – egy tüneti jelenség, még akkor is, ha teljesen logikus és érthető reakció. Logikus és érthető, mert hiszen e fogalom rejti magában mindazt, amitől egy igaz szlovák gatyájáig leizzadva ébred lidérces álmából. Ez ugyanis maga a történelem, amiből nemzetének épp annyi jutott, hogy jócskán szüksége van a kiegészítésre. S ami pedig van, az éppenséggel nem a legdicsőségesebb oldalakra tartozik – kezdve mindjárt az országhoz jutással.
No persze a tolvajnak is vannak jogai, sőt, mostanság csak neki vannak igazán! Mert még ha fülön csípik is, az egész eljárás során az ő megnevezése: terhelt. Míg folyik a nyomozás, addig gyanúsított. Vádemelés után pedig vádlott. De sohasem tolvaj. Így aztán természetesen a tolvaj kifogást emel minden ellen, ami akár csak a leghalványabban is utalhat tettére. A Felvidék szó sértő mivolta is pont ebben áll: olyasmire emlékezteti a használatának kifogásolóit, amivel nem szívesen néznének szembe…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34558,34551″}
