A komáromi Selye János Gimnázium dísztermében szeptember 21-én 11.00 órai kerül sor a Hites Kristóf Emlékév ünnepélyes meghirdetésére.
„A lágyszívű, de szilárd hitű és kemény lelkű osztályfőnökünk a bujdosó osztály megszervezője és 1945-től 1948-ig a gimnázium 6. osztályától az érettségiig a mindenese. Külön-külön és együtt mindannyiunk barátja, gyámolítója és bátorítója, felekezeti különbség nélkül lelkiatyja, nevelője, tanára: az „Oszi”, Hites Kristóf, Szent Benedek-rendi szerzetes, latin–magyar szakos tanára, a lángoló buzgóság földi követe.” Így emlékezik Dr. Szabó Rezső, a bujdosó osztály egyik diákja osztályfőnökére.
A Csallóközben, Csicsón született 1913. augusztus 26-án. A szülői háznak maghatározó jelentősége volt, egyik későbbi hivatásának, a tanítói, pedagógusi, népnevelői életpályának a megválasztásában. Hasonlóan szabta meg életútját az iskolája. Komáromban érettségizett a Szent Benedek Gimnáziumban, és ettől kezdve eljegyezte magát a szerzetesi élettel. A bencés rend szerzetesi ruháját 1934. augusztus 6-án öltötte magára, majd 1935. augusztus 15-én letette az ünnepélyes fogadalmat, és 1938. szeptember 11-én áldozópappá szentelték. Teológiai diplomáját a prágai Károly Egyetem Hittudományi Karán szerezte 1937-ben, tanári oklevelét pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Latin–magyar szakos tanár lett.
Pedagógusi – tanítói pályáját Sopronban kezdte a Szent Benedek-rendi Gimnáziumban, ahol 1943 és 1945 között tanított. Innen tért vissza gyökérhelyére, a komáromi gimnáziumba akkor, amikor a posztfasiszta Csehszlovákiában a magyarok torkára forrasztották a szót, és betiltották a magyar iskolákat. Két éven keresztül ladikkal csempészte diákjait a Dunán át Magyarországra, hogy ott érettségizhessenek magyarul. A „bujdosó osztály” védőangyala volt, ekkor vált élő legendává.
Hites Kristóf a csehszlovák hatóság számára nemkívánatos személy lett, 1948-ban kivándorló útlevéllel el kellett hagynia szülőföldjét. Először Kanadába került, majd az Amerikai Egyesült Államokba. Clevelandben folytatta tanítói pályáját. Itt került kapcsolatba a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának vezetőjével, és megjelentették a „Kettős Járom Alatt” című lapot. Még clevelandi tartózkodása idején eljegyezte magát a politikai közélettel, és 1984-ig alelnöke, majd elnöke lett a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának. A „Kettős Járom Alatt” című folyóiratot is ő adta ki 1990-ig. Munkatársaival ők voltak a Felvidékhez kötődő magyar emigráció szellemiségének megtestesítői.
Kapcsolatteremtő emberként is számon tarthatjuk Hites Kristófot. A hittel vallott szlovák–magyar egymásrautaltság mellett a magyar–magyar kapcsolatok megszállottja is volt. Nehezen viselte az emigrációban uralkodó ellentéteket, a magyarság megosztottságait és szétszakítottságát. Az emigrációban a nemzeti bizottmányon kívül főleg a Floridában élő Wass Alberttel és a müncheni Nemzetőrrel tartott kapcsolatot. Részben nekik köszönhető, hogy szellemi és anyagi támogatásával Wass Albert Danubian Press kiadóvállalata elkezdte megjelentetni az exkluzív kiállítású Central European Quarterly folyóiratot, amely a közép-európai kapcsolatoknak egyetlen olyan fóruma volt a magyar emigrációban, amely az angol nyelvű olvasóközönség számára készült.
Részben a ő hazanyúló hatásának köszönhető, hogy az 1980-as évek második felében szervezni kezdték a Rákóczi Szövetséget. Elképzelése az volt, hogy az emigrációban az általa vezetett nemzeti bizottmány, Magyarországon pedig a Rákóczi Szövetség képviselje és védelmezze a kettős elnyomásban élő felvidéki magyarokat.
Iskolaalapítóvá is vált, amikor öt társával 1958-ban a kaliforniai Woodsideban, a San Franciscó-i–öböl térségében megalapította a magyar bencés gimnáziumot és a Szent István magyar perjelséget. A kapcsolatteremtés és a pedagógusi élethivatás vezérelte őt abban is, hogy kaliforniai iskolájában, melynek ő volt az igazgatója, ingyenesen fogadott felvidéki magyar fiatalokat, majd hazatérte után arról gondoskodott, hogy anyagilag támogassa néhány magyar fiatal külföldi képzését.
Hites Kristófról mindenki, aki ismerte, megbecsüléssel nyilatkozott. Ennek köszönhetően tiszteletbeli taggá választotta őt a Szent László Lovagrend és a Magyarországért végzett áldozatos munkájáért a Magyar Vitéz Rend is. A Rákóczi Szövetség által alapított Esterházy-emlékérmet ő kapta meg elsőként. 1998-ban neki adományozták a Magyar Örökség kitüntetést, és bejegyezték őt az Arany Könyvbe.
Hites Kristóf magyar szíve, korával jelentkező mind jobban eluralkodó honvágya és megviselt egészségi állapota 1994-ben hazavezérelte őt anyamonostorába, Pannonhalmára. Látásának romlása sem akadályozta abban, hogy szinte élete utolsó napjáig áhítozza a szülőföld híreit. A pannonhalmi bencés gimnázium diákjai olvasták fel neki a felvidéki magyarság körében zajló eseményekről beszámoló újságcikkeket.
„Szíve elfogadó és nyitott volt, mindenki Övé volt” – mondta róla Várszegi Asztrik főapát, püspök. Valóban így volt, és ezen nem változtat az sem, hogy 1999. május 26-án utolsót dobbant ez a szív.
SJG, Felvidék.ma
