A búcsi Katona Mihály Alapiskola vezetősége szervezésében került sor a XIII. Katona Mihály Napok nyitórendezvényén Dr. Pap János zenei akusztikus, nevetéskutató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense „Humor a családban” című előadására.
A Katona Mihály Alapiskola galériájában megtartott előadáson Győző Andrea iskolaigazgató köszöntötte az előadót és a megjelenteket.
A humor és a nevetés életünk fontos része. Meghatározza világszemléletünket, nehéz vagy épp kínos szituációkon segíthet át. Feszültségoldó és derűfakasztó hatása van, a stresszel vagy krízishelyzetekkel való megküzdésben szintén kifejti hatását. Az emberi kapcsolatainkat is befolyásolhatja, hiszen a legtöbb embernek szüksége van a humorra, akár ő az alanya ennek, akár a vele interakcióban lévő személyről legyen szó. Átitatja mindennapjainkat, megszínesíti a szürke hétköznapokat.
„Nevetni nagyapáimtól, a bátyámtól tanultam. Az elmúlt évtizedekben előadásaim alatt rá kellett jönnöm, nem tudok létezni nevetés nélkül, nem tudom elcserélni töretlen jókedvem tört rosszra. Hrabal Pepinjével együtt vallom: „A világ mindig gyönyörű, nem mintha az lenne, de én úgy látom.” A nevetés az élet legteljesebb megélése, a valódi humor fakasztotta, örömteli nevetés pedig a boldogság maga. Hangja csúnya, ziháló, legtöbbször a fuldoklásra hasonlít, de mégis olyan, de olyan szép. 2002 óta a nevetést kutatom, a humort, a bohócok titkait, a nagy nevettetőkét, a zenei vicceket, a humorérzéket. Próbálom megérteni a humor matematikáját, és kollégáimat nagyobb életvidámságra szoktatni. A mosoly és nevetés mélyen ösztöngerjedésű, biológiai gyökerű, genetikailag kódolt, egyszersmind magasröptűen humán érzelemkifejező, kommunikációs jelenség. Természetes születési helyük az emberi közösség. A mosoly a nevetés előszobája. Mindkettőhöz általában kellemes érzések kapcsolódnak, noha széles érzelmi spektrumot foghatnak be – pl. kínunkban is nevethetünk, a kinevetés pedig kiközösítés értékű lelki fájdalmat okozhat. Egyes afrikai hegyi törzsek például kinevetik az éhezéstől összeeső, haldokló társaikat, ezzel utasítva el a rájuk is váró halál árnyékát. „… a humor, a humorosság relatív fogalom. Függ a kultúrától, az iskolázottságtól, nemtől, életkortól, személyiségtől, de még a hangulattól, a pillanatnyi egészségi állapottól is. Ráadásul olyannyira összetett, hogy számos kutató már mindent humorosnak vél, ami csak nevetésre ingerli az embert.” –mondta Pap János.
Nevetni annyit jelent, mint mélységesen élni. Ha a nevetés élettanának hiteles információiból indulunk ki, aligha lelkendezhetünk. A testi működési folyamatokban előidézett kedvező változások szerénynek tűnnek. A szakirodalom azonban, bár különböző érvényességi szinten, mégis bőségesen és biztatóan árasztja az üzeneteket: legyen jó kedved, légy derűs, optimista, nevess, ez kedvezően mozgósítja a szervezet saját önvédelmi erőit, aktivizálja az immunrendszert és fokozza az endorfintermelést, mely fájdalomcsökkenést és kedélyállapot javulást eredményez. Le kell szögeznünk, hogy eleve a pozitív érzelmi állapot, legalábbis a derűs lelki helyzet és ehhez társuló nevetés jöhet szóba gyógyászati szempontból, és ki kell zárnunk pl. az akasztófahumort. A világ minden táján teret hódító hahotaklub-mozgalom foglalkozásain a résztvevők evvel a felszabadult, feltétel nélküli nevetéssel teremtenek maguknak vidámságot, egészséget és széles jókedvet. Gyors gyógyulás, jó egészség, stressz-oldás, vidámabb élet, remek társaság, szórakoztató sport, bajban is derűs hangulat, de még minden mellékhatása is mind előnyös volna? Rajta, aki nem hiszi, járjon utána, próbálja ki maga is!
„A nevetés gyógyításra és megelőzésre egyaránt remek! Legjobb szemébe nevetni a bajnak! – szokták mondani. S valóban, egyedül az ember rendelkezik a tudatos nevetés képességével. „Homo Sapiens”(Gondolkodó Ember) helyett akár a „Homo Ridens”, azaz a”Nevető Ember” elnevezés is illene ránk. Akár ez a név is lehetne az, ami egyértelműen megkülönböztet minket az élővilág többi fajától, hiszen a nevetés földünk valamennyi kultúrkörében kivétel nélkül föllelhető, általános emberi képesség és univerzális érték. Ráadásul nem kell külön megtanulni, csecsemőkortól kezdve magától megy, mint egyfajta élettani működés, mint afféle fiziológiai fél-automatizmus. A nevetés szabad, ingyenes, nem kerül pénzbe. A nevetésnek nincsen sem vallása, se nemzetisége, se politikai pártállása. Nem csak akkor fogok majd nevetni, ha elégedett vagyok, ha okom lesz rá, hanem épp attól leszek boldog, hogy mindenképp tudok nevetni. Hogy a kitartó nevetés egyben egyfajta aktív meditáció is. Ilyenkor a szokásosnál jobban összehangolódik a jobb és a bal agyfélteke működése. Nevetés közben kibontakozik a mélyben rejtőzködő, üdén tiszta, gyermeki lelkület, a játékos kreativitás, háttérbe szorulnak a negatív érzelmek, a harag, az irigység, az elégedetlenség, a düh mérge, amivel amúgy is főleg csak magunkat tudnánk mérgezni, méghozzá szó szerint. A nevetés nem mond nemet, a nevetés mindig pozitív. Mi hát a haszna, mik azok az előnyök, amelyekhez a rendszeres többletnevetés által hozzájuthatunk? Jobb közérzet, jobb kedélyállapotot, jobb családi, munkahelyi kapcsolatok. Stresszoldás, testmozgás, külső-belső torna. Sok nevetés hatására erősödik az immunrendszer védekezőképessége. Nehezebben betegszünk meg és könnyebben gyógyulunk, akár végzetesnek tartott betegségekből is. A nevetést egyáltalán nem érdemes tehát többé tréfára venni! Nevetni kell, ennyi az egész!?” –zárta előadását a nevetéskutató. És ne feledje: aki utoljára nevet, nagyon sokat kihagyott.
Ne felejtsük: Nevetni kell, mert ettől szebb az élet, mikor vidám vagy, más is szeret téged.
A nevetés szíved mélyéből árad,s terjed tovább, mint futótűz a szélben.
A nevetéstől minden könny felszárad, ragyog az arcon, s az emberek szívében.
Kép és szöveg: Miriák Ferenc, Felvidék.ma
