November 18-án, évközi idő 33. vasárnapján jelentős eseményre került sor a pozsonypüspöki Szent Miklós-plébániatemplomban. Ezt megelőzően pénteken, délután a szalagokat készítettük a bérmálkozók részére, ezután írtuk rá arany színű filctollal a bérmaneveket.
Szombaton délelőtt a közös gyónáson vettünk részt. A szép vasárnapi reggelen alig több mint egy éves készülődés után 15 helyi és környékbeli magyar fiatal, 7 lány és 8 fiú, magához vette a Szentlélek ajándékát, a bérmálás szentségét. Nagy és egyszeri esemény ez egy keresztény ember életében.
A 9 órás ünnepi szentmise keretében került sor a bérmálás szentségének kiszolgáltatására, amit Halko József pozsonyi segédpüspök végzett. A püspök úr prédikációjában kiemelte, hogy nagyon fontos és komoly dolog, és alapos elszántsággal, elhatározással jár a bérmálkozás mellett dönteni. Lényeges, hogy ne a szülői, nagyszülői, rokoni környezet erőltetésére, kényszerből, hanem saját érzéséből, érettségéből, tapasztalataiból adódóan döntsön így valaki. Ami természetesen nem jelenti, hogy nem kell ehhez az otthoni, családi támogatás, istápolás. E szentség magunkhoz vétele még egy további lépés, közelebb kerülés Istenhez, a keresztény hitünkben való még nagyobb megerősödés, elmélyülés a keresztség és az elsőáldozás után. Ez a kapcsolat az Egyházzal, az Istennel, a Szentlélekkel állandó, nem úgy, ahogy az néha megesik különféle okok miatt a maroktelefonunkkal, hogy nincs térerő, vette illusztrációként a kifejező hasonlatot a püspök úr. Istennel való kapcsolatunk mindig biztosított, rajtunk múlik csak, hogy mi mennyire vagyunk iránta nyitottak. Hiba csak bennünk lehet, ha elfordulunk tőle, nem az Ő parancsa szerint végezzük dolgainkat.
Az áldozati liturgia előtt Vadkerti József helyi plébános úr bemutatta a 15 szorgalmasan felkészült, levizsgázott fiatalt a püspök atyának, majd megtörtént azok homlokának megkenése a Szentlélek olajával, miközben a megbérmáltak bérmaszülei kezüket a bérmálandó családtagjuk jobb vállára helyezve voltak részesei a szentség kiszolgáltatásának.
A szentmise tovább a hagyományos formában zajlott, elhangzott a szép ének, „Ó, Szent Miklós, mi jó Atyánk…” kezdettel, ez nagyon felkeltette figyelmemet, hiszen ugyanaz volt a dallama, mint a Szúnyogdiban, a Szent József tiszteletére évente megtartott kilenced keretében énekelt Ó, Szent József, mi jó Atyánk kezdetű. Talán még a szövegek is teljesen megegyeztek, épp hogy a két szent neve volt más.
Az adományok átvitele, a felolvasás, a köszönetnyilvánítás a püspök és plébános uraknak, a felkészítőknek, Kovács Klári néninek, segítőjének, Foglszinger Zsoltnak a fiúk részéről, a lányok részéről Fülöp Andreának mind a bérmálkozók között volt szétosztva. A mise vége után még volt közös illetőleg egyéni fényképezkedés, de az egész miséről videofelvétel is készült.
Köszönjük mindenkinek a fáradságos munkáját.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
