Komáromban, Jókai Mór szülővárosában Jónás Ágnest részesítették az íróról elnevezett díjban. A Jókai-díj egy díszoklevél, Jókai kezének másolata és egy 50 ezer forint értékű könyvcsomag. (Frissítve Jónás Ágnes nyilatkozatával, képekkel)
A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület és a budapesti a Falvak Kultúrájáért Alapítvány által létrehozott Jókai Emlékbizottság hetedik alkalommal hirdette meg Jókai Mór és Szénássy Árpád, a Magyar Kultúra Lovagja, a szlovákiai magyar kulturális élet jeles alakja emlékére a Jókai-díj pályázatát. A határokon átívelő irodalmi pályázatra benyújtott alkotásokat 2012-ben „A magyar táj Jókai írásaiban” témában várták, az emlékbizottság végül a budapesti Jónás Ágnes alkotását ítélte legkiválóbbnak. A révkomáromi Duna-palotában Jókai Mór születésnapja tiszteletére rendezett díjátadón és emlékünnepségen bemutatták a Jókai-díj 2012 című kötetet, amelyben a 2011. évi pályázat legjobb írásait foglalták össze. (os)
Szombaton immár hetedik alkalommal adták át a Jókai-díjat (a díjat 2006-ban alapították), amelyet a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány hirdet meg minden évben. Ebben az évben a téma „A magyar táj Jókai írásaiban” volt.
A Jókai-díjat ezúttal Jónás Ágnes budapesti nyelvész, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem végzős hallgatója nyerte. Díszoklevelet kapott: a székesfehérvári Elbert Anita, a miskolci Filip Gabriella, a budapesti Szász Ilona, valamint a balatonendrédi Szabó Katalin, és maga a nyertes, Jónás Ágnes, aki a következőket nyilatkozta a felvidek.ma hírportálnak: „Én azt vallom, hogy egy ilyen értekezés elkészítését és megírását rendkívül alapos kutató- és gyűjtőmunka kell hogy megelőzze. Kutattam az Országos Széchényi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a világháló különböző portáljain gyűjtöttem anyagokat, és számos Jókai-művét olvastam. Mindemellett fontos háttéranyagokat gyűjtöttem, antikváriumokban jártam, nyelvészeti jegyzeteket vettem ki. Amikor pedig már összeállt a mozaikokból a kép, akkor fogtam hozzá a szöveg stilizálásához. A szövegen még az utolsó pillanatig is javítgattam. Ha valami nagyon érdekel, akkor a teljesítményembe 120 százalékot beleadok. Ebben az esetben is így történt. Mint nyelvésznek, nagyon érdekes volt számomra, amikor mondattanilag elemeztem Jókai műveit, a szintagmában elemeztem, megnéztem a fonémákat. Ehhez nagyon sokat segítettek egyetemi tanulmányaim. Érdekelt, hogy miért éppen ezt vagy azt a szóhasználatot alkalmazza Jókai, mivel színesíti az egyes mondatait, miként alkotja a mondatokat és mindez hogyan kapcsolódik a tájköltészetéhez. Kell még egy-két nap, hogy feldolgozzam ezt a győzelmet, a Jókai-díjat. Mindenesetre megerősíti a hitemet és az önbizalmamat. Megerősíti azt a hitemet is, hogy az irodalom, a nyelvészet ma is értéknek számít, s hogy érdemes hivatásnak választani. Bíztatok mindenkit arra, hogy kutasson és írjon.”
Jónás Ágnes Jókai-díjas pályamunkájáról a következő értékelés hangzott el:
– a szerző nemcsak a magyar táj Jókai írásaiban való szerepét, jelentőségét ismerteti, hanem megfogalmazta azt is, hogy Jókai miért, mikor és hogyan lett a természet szerelmese. Tehát megnevezte a forrást, az indíttatást is;
– pályamunkájában egyértelmű kérdésekre adott egyértelmű válaszokat, tudományos-irodalomelméleti magyarázatokkal;
– nemcsak Jókai tájleírásának mikéntjét és jelentését, jelentőségét boncolgatja, hanem Jókai stílusát, stilisztikáját, nyelvezetét, a magyar nyelvhez való érzelmi viszonyulásának lélektani aspektusait, azaz pszicholingvisztikai szempontból is elemzi Jókai tájleíró műveit;
– a pályamunka nyelvezete, szerkezeti felépítése megnyerő, stilisztikája kifogástalan;
– a pályamunka arra enged következtetni, hogy szerzője kutatta/kutatja Jókai életművét, ezért a dolgozatban számos új információ található a témával kapcsolatban;
– a pályamunka mondanivalója dús, bő, szerzője kihasználta a pályázatban meghirdetett 25 oldal terjedelmet. Ezen felül érezni az értekezés hangulatán, hogy a szerzőnek bőven van még mondanivalója a témával kapcsolatban;
– a pályamunka tartalmaz egy tömör színes fénykép-albumot;
– a Jókai-díjas pályaművet egyértelműen értekezésként kell kezelni, hiszen több, mint egy pályamű, több mint egy tanulmány, mert felépítése, mondanivalója, stílusa, nyelvezet – s talán a legfontosabb – saját kutatása teszi értekezéssé, tudoműnyos jellegűvé a dolgozatát;
– a szerző érzelmi-szakmai viszonyulását bizonyítja az is, hogy külön Jókai-dossziét szentel szeretett írónknak.
A győztes pályamunkából dr. Farkas Adrianna gimnáziumi tanár olvasott fel részleteket.
Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja mindenekelőtt a Kárpát-medencei nemzetközösségek elmúlt, időszakban történő kulturális és gazdasági együttműködéséről beszélt, Végh József, a Magyar Kultúra Lovagja pedig ismertette azt az antológiát, amelyet a 20112-es Jókai-pályázatra érkezett pályamunkákat tartalmazza.
Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke beszédében bejelentette: a következő év pályázati kiírásának címe: „Jókai Mór és Petőfi Sándor barátsága”, tekintettel arra, hogy az idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 190. évfordulóját. Várják tehát az érdekes és értékes pályamunkákat.
A komáromiak nagyon büszkék Jókaira, hiszen nemcsak mesemondó, nemcsak romantikus író, nemcsak az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik meghatározó személyisége, és nemcsak Komárom város egyetemes magyarságot képviselő híres szülötte volt, hanem polihisztor is. Nem egyszerű íróval van dolgunk, hanem kitűnő szónoki képességekkel rendelkező közéleti személyiséggel, politikussal, a geológia, a csillagászat, a kertészet, a természettudományok és az emberi lélek ismerőjével. Nagyon találó és életrevaló volt tehát a Jókai Egyesület címválasztása: A magyar táj Jókai írásaiban. Jókai számára ugyanis a természet szépsége és ábrázolása sokkal több volt egy díszítőelemnél. Társa volt a bajban, múzsája és megihletője volt írói pályafutásának. Erő, amely kihúzta őt szomorúságából. Romantikus érzékenységgel, metaforákkal és megszemélyesítésekkel vallja be, hogy írói munkássága távolról sem lett volna olyan termékeny, ha nem lett volna jelen a természet adta ihlet, élmény, gyönyörűség. Jókai tájleírásai kultúrtörténeti értékek és élmények. Ő világot látott ember volt, sokat utazott, és ezeknek a kirándulásoknak az élményeit építette be írásaiba, romantikus műveibe. Kiszínezte ezeket saját impresszionista ecsetjével, jelezvén ezzel azt a vágyát, hogy milyen magyar nemzetet is képzel el. Tehát tájleíró írásaival ilyen módon is szeretett volna érvényt szerezni annak, hogy Magyarország, a magyar nemzet egyszer felemelkedő nemzet lesz.
Tarics Péter, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2013/02/38021b.JPG, images/stories/_esemenyek/2013/02/38021c.JPG, images/stories/_esemenyek/2013/02/38021d.JPG” width=”200″ height=”250″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
Jónás Ágnes a díjjal, Jónás Ágnes megkoszorúzza a Jókai szobrot
Csoportképen: Végh József, Jónás Ágnes, Keszegh Margit, Nick Ferenc
