A magyar rovásírás oktatása már egy ideje zajlik a Felvidéken is. Köszönhető mindez a Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozók ösztönzéseinek. Salgó Gabriella a rovásíró érdekköri tevékenység fejlesztésén dolgozik. Alább ő fejti ki gondolatait ezzel kapcsolatban:
Korunk túlmodernizált világában, az iskola falain belül, remek lehetőségek tárháza kínálkozik nekünk, pedagógusoknak, hogy gyermekeink egészséges személyiségfejlődéséhez hozzájáruljunk. A szabadidős tevékenységek, ill.szakkörök biztosítják számunkra azokat a feltételeket, melyekkel élve kiegészíthejük az oktatás tartalmát és mellette egy aktív szórakozást is biztosítunk gyermekeinknek.
Ma már rengeteg szakköri tevékenység közül válogathatnak a diákok. Az iskola célja mindezzel a gyermek szabadidejének hasznos és értelmes időkitöltése. A szabadidő aktív felhasználása a személyiségfejlődésben is fontos szerepet játszik. A felnőtt ember személyisége, tevékenységei és a szabadidejének kihasználása nagyban függ a gyermekkori tapasztalatoktól. Pedagógiai munkásságom megfigyelése, hogy úgy az iskolán kívüli tevékenységek, mint az egyes iskolán belüli szakköri foglalkozások is hatékonyan tudják befolyásolni az iskolai oktatást, a tanítás és tanulás folyamatát.
Egy nagyon szép és nemes mondás szerint: „A múltat tiszteld a jelenben s tartsd a jövőnek” – mindebből kiderül, mennyire fontos egy nép életében a múlt ismerete és hagyományainak ápolása.
A magyar rovásírás nemzeti, kultúrális és néprajzi örökségünk. Maga a fogalom nemcsak egy betűkészletet rejt magában, hanem a magyar nemzet kultúrális múltjának bizonyítékaként is szolgál. Megőrzése, felelevenítése és ápolása egy lehetőséget kínál a 21. században élő magyar ajkú nemzet identitástudatának megerősítésében. Szlovákia szerte már számos olyan intézmény létezik, melynek keretén belül fellelhető a magyar rovásírás hagyományának ápolása és történelmi múltunk őrzése. Hiszen ez egy kifejező eszköz mindahhoz, amit egy magyar ember valódi, ősi nyelvén üzen a másiknak. Valójában ez is egy önálló, minden hangnak megfelelő jelkészlettel rendelkező ábécé, ahogyan a latin betűs írásunk is. Ennek értelmében, bármely tanórán felhasználható, érdekessé téve a tananyaggal való dolgozást.
A magyar rovásírás oktatása már egy ideje zajlik a Felvidéken is. Köszönhető mindez a Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozók ösztönzéseinek, amelyet a Forrai Sándor Rovásíró kör vezetője: Szakács Gábor indított el. Az elmúlt évek során egyre több felvidéki diák kapcsolódott be ezen nagyszabású versenyekbe a Palóc Társaság jóvoltából.
Jómagam, mint alsótagozatos tanítónő is már egy ideje foglakozom a magyar rovásírás oktatásával. A több mint tízéves tapasztalatok a cserkészberkekben, valamint az egyetemi tanulmányaim ötvözésével született meg az a szakdolgozat, mely a rovásírás oktatásával elsőízben foglalkozott. Erre épült az a kisdoktori munkám, amely bizonyította, hogy a rovásírás oktatása rendkívül kreativitásfejlesztő és közösségformáló hatású. Mindezt egy gyógypedagógiai szakdolgozattal kiegészítve mutattam be a rovásírás elsajátításának eredményes és sikeres lehetőségét az írás- és olvasási zavarokkal küzdő gyermekek körében. Végül, de nem utolsó sorban az immáron több éves pedagógiai tapasztalatok eredményeképp született meg az 1.atesztációs munkám, miszerint a magyar rovásírás oktatását is interaktív tananyaggá lehet varázsolni.
A dolgozatom bemutatja a rovásíró érdekköri tevékenység fejlesztését elősegítő információs és kommunikációs technológiák hatékonyságát. Témaköre szorosan kapcsolódik az anyanyelvi oktatás kiegészítésére és elmélyítésére. A munkám tárgya az a 12 fejezetből álló interaktív tananyag volt, amely megkönnyíteni hivatott a foglalkozásokra való felkészüléseket.
A multimédia bevonása az oktató-nevelő munkába kiválóan alkalmasnak bizonyult. Képes ugyanis a saját ütemű, idő szuverén, önirányításon és önkontrollon alapuló tanulás lehetőségének megteremtésére. Egyszerre több érzékszervre gyakorolhat hatást. Tény, hogy az IKT nem csodaszer, nem orvosság, de az is tény, hogy egy olyan eszköz, amely segíthet energiát és időt spórolni az oktató-nevelő munka során, jó esetben még kompetenciákat is fejleszteni. Az Információs és Kommunikációs Technológiák alkalmazása ma az oktatásban nemcsak lehetőség, hanem elvárás úgy a szülők, a társadalom mint a diákok részéről. Mindenkinek szüksége van információs írástudásra. Ezen lehetőségekkel élve álltam neki a magyar rovásírás jelkészletét feldolgozó interaktív tananyag elkészítésének. Törekvésem elsődleges célja volt megkönnyíteni az egyes foglalkozásokra való felkészüléseket, továbbá élményszerűvé varázsolni a tananyagok elsajátítását.
Szakköri foglalkozásaink tapasztalatából kiindulva állíthatom, hogy egy gyermeket kellő képen lenyűgözi és egyben ösztönzi a (számára még) megfejthetetlen, a titokzatos és a rejtett ismeretek feltárása. Tehát a célom nem a gyors elsajátítás, hanem az alapos rögzítés volt. A betűhalmaz feldogozása és átvétele csupán egy töredéke a teljes tanévet kitöltő foglalkozásainknak, de mégis az alapköveit képezik.
Az interaktív táblaszoftver segítségével feldolgoztam a magyar ábécé 38 betűjelét, 12 leckében. Tettem mindezt gondos odafigyeléssel Fontosnak tartottam az olyan elemek bevonását is a foglakozásainkba, mint például: az ének, a tánc, a magyar népmese, a kézműveskedés és hagyományápolás.
A tananyagok külön ugyan, de egymásra épülve követik egymást. Egy teljes tananyag tartalmazza a bevezető, ráhangoló részt, az új ismeretek elsajátítását, az ismétlést, rögzítést, s végül a befejező, levezető részt. Próbáltam kiemelni munkám során a magyar kultúrális értékek azon gyöngyszemeit, amelyek már a kisiskolás korban is felfoghatóak és maradandó élményeket hagyva őrződnek meg egy teljes életre. Tettem ezt a magyar népdalok-, hagyományőrző kifejezések- és magyar népmesék segítségével. Ezen alappillérekre épül az a 12 lecke, ahol a betűjelek, mint ahogy azt Friedrich Klára tankönyvében kidolgozta: egyszáras-, kétszáras- és hajlítgatott betűk jelennek meg. Természetesen ezeken a foglalkozásokon nem csupán a jelkészlettel, hanem a hozzájuk szorosan kapcsolódó jelentéstartalommal is foglalkoztunk.
Az egy teljes tanévet felölelő rovásíró szakköri foglalkozásaink alkalmával nem csupán a betű-jelkészlet elsajátítása a cél, hanem a számírás, az összerovások, történelmi emlékeink köztudatba való emelése, majd pedig a számítógépes rovásírás alapelemei is.
Az élményszerű, alapos rögzítés volt a cél. Mindez játékosan elősegítette a gyermekek pozitív hozzáállását és élményszerűvé varázsolták az ismeretek elsajátításának folyamatát. Ezenkívül bővítettük a gyermekek népdalkincsét és játéktárukat is. Mindemellett nem feledkeztünk meg az elsődleges célunkról sem: az anyanyelv ápolásáról, bővítéséről. Remek alkalmat biztosítottak azok a foglalkozásaink, ahol már rovásírással olvastuk a találós kérdéseket, mondáinkat, rovásírással írtunk fogalmazásokat, leveleket egymásnak, matematikai műveleteket oldottunk meg rovásszámokkal, és gyakoroltuk az idegen nyelvi műveltséget is, ugyanúgy rovásbetűkkel.
Ezen ismeretek elsajátítására a multimédia kiválóan alkalmasnak bizonyult. Szakköri foglalkozásaink alkalmával megismertettük a tanulókkal a rovásírás titokzatosságát, nemzeti önazonosságbeli jártasságot biztosítunk számukra, s a megismerés mellett pozitív szemléletváltást is sikerül kialakítanunk a tanulókban. Nemcsak a magyar nyelv és irodalom, majd a történelem tárgykörének oktatását segíthetjük mindezzel, de fejlesztjük a gyermek képzelőerejét, alkotóképességét, fogalmazókészségét, ugyanakkor erősíthetjük nemzeti öntudatát, tudásvágyát, önállósodását és személyiségének fejlődését.
Valóban hatalmas feladat hárul a mai kor pedagógusaira, főként az anyanyelvi oktatás területén – amely valójában az elsődleges feladat. Szakköri foglalkozásaink tapasztalatából kiindulva állíthatjuk, hogy egy gyermeket kellő képen lenyűgözi és egyben ösztönzi a (számára még) megfejthetetlen, a titokzatos és a rejtett ismeretek feltárása.
Rovásírásunk elsajátítását tekinthetjük egy „olyan módszertannak, mint az orvostudomány: nem árt, ha egy kicsit mindenki ismeri, hiszen a szülő gyermekének nemcsak testi, hanem lelki, anyanyelvi fejlődéséért is felelős.”
Az 1. atesztációs munkám tehát a rovásábécé oktatásának módszertanát egy interaktív táblaszoftver segítségével volt hivatott bemutatni. Elsősorban az anyanyelvi oktatás volt az a terület, amelyhez szorosan kapcsolódik. Az alsó tagozaton elsajátított ismeretek az alapkövei mindannak a tudásnak, amit az ember fejlődése útján bölcsességgé formál.
Forrai Sándor példáját követve: „Legyen munkám egyik célja nemzeti műveltségünk emelése, továbbá a rovásírás gyakorlati alkalmazása (szakköri tevékenységekben, cserkészberkekben, feljegyzésekben, naplók-, baráti levelezések és akár titkos írásként való alkalmazásban). Elsajátítása ne legyen valamiféle kötelező feladat, hanem szeretettel, nemzeti öntudattal eltelve igyekezzünk magunkévá tenni – gazdagítva ezáltal nemzeti identitástudatunk megerősítését…”
Összegezve elmondhatom, hogy a rovásírás oktatásának egyik kitűzött célja volt az érdekkörökbe való beilleszkedés, amely pozitívan befolyásolja a kisiskolás korú gyermekek anyanyelvi tanulásának fejlődését és kiegészítését. Továbbá bebiztosítani a nemzeti önazonosságot, s a megismerések mellett kialakítani egy pozitív szemléletváltást a gyermekekben. Feladatul tűztük ki a rovásírás elsajátítását, megértését, értelmezését és mindennapi alkalmazását, ill. felismerését. Továbbá hangsúlyt fektettünk az anyanyelv ápolására, a magyarság történelmi múltjának megismerésére, és nem utolsó sorban a kisiskolás korú gyermekek készségeinek fejlesztésére korunk multimédiás eszközeinek segítségével.
„Mindig a jelen építi a múltra a jövőt.”- írja Forrai Sándor, és folytatja, hogy: „Az a jelen, amelyről az írások szólnak, a jövő generációja számára akarva-akaratlan a jövő építését is szolgálja. A jövő építésének ez a folyamata nemzedékről nemzedékre napjainkban is tart. Jelenünk alapépítménye tehát az az ősi múlt, amelyhez minden generáció hozzáadta a maga tapasztalatát és mindazt, amit közösségi munkájával létrehozott. A múltnak tehát nagyon sok összetevője van, ami lényeges és fontos egy nép vagy nemzet életében a jövője szempontjából. Ahhoz, hogy jövőjét, folyamatosságát biztosítani tudja, nem mindegy, hogy jövőjét milyen múltra építi. A felvázolt séma alapján minden népközösség létrehozta a maga sajátos kultúráját, szokását, életmódját, történelmét, mindazt, amelyben élni és boldogulni tudott. Minden nép arra törekszik, hogy múltjából minél többet ismerjen meg, rendelkezzék minél több nemzeti önismerettel,
nemzeti tudattal.” (Forrai Sándor ,1994. Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig.)
PaedDr.Salgó Gabriella, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35824,33692,33509,17884,26490,22921,21945″}
