Először valami nagyon csúnya gorombaságot akartam lejegyezni azzal kapcsolatban, amibe alább a tisztelt olvasót is beavatom.
Ám egyrészt lapunk szerkesztői elvei nem engedik a gorombáskodást, másrészt pedig az elmeháborodottakat már tulajdonképpen az emberi társadalmak hajnalától kezdve úgymond “tisztelték”, de legalábbis nem bántották őket – nagyon. Akit az Isten ilyen súlyos büntetéssel sújtott már e világon is, annak nincs szüksége újabb csapásokra. Így hát a továbbiakban igyekszem a puszta tények ismertetésére szorítkozni és lehetőség szerint minél jobban eltekinteni a történet főszereplőjének minősítésétől. Nem lesz könnyű, már csak az erős elfogultság okán sem.
Nem tudom, mennyire ismerős a tisztelt felvidéki olvasó számára Lázár György neve. Na nem azért, mintha kellene. Egészséges és tisztességes ember, hacsak munkaköri kötelességeiből más nem következik, az ilyen névvel működő, magát újságírónak nevező véglényről még csak nem is hallott. Az illető ugyanis az Egyesült Államokban működő – ha lehet egyáltalán ilyet mondani a világháló korában – Amerikai Népszava nevezetű szennylapban szokta szerteszét fröcskölni keserű epével és varangy mérgével kevert szellemi váladékait. Talán tetszenek emlékezni: ebbe a lapba publikált az a Kertész Ákos is, aki a magyarokat genetikailag alávalónak nevezte – egyebek mellett. Csak hogy tudjuk, hányadán is állunk a színvonallal.
Nos, ez a Lázár György most éppen Esterházy Jánosba látta jónak beletörölni mocskos saruját. Amikor írásának címét megláttam – “Gróf Esterházy János háborús bűnös szobrát avatják Budapesten” – bevallom, egészen másra számítottam. Gondoltam, valami irónia-szerű lesz e nem túlságosan fantáziadús cím mögött. Végtére is a legmagasabb szlovák állami szinten is háborús bűnösnek tartják a mártír grófot – hátha erre akar utalni a szerző. De nem..
A szerző Kövér László országgyűlési elnök gondolataival indít, aki egy márciusi ünnepség alkalmával (amikor termet neveztek el az Országgyűlésben Esterházyról) Esterházy Jánost a magyarokat ért jogfosztás jelképének s a magyar nemzeti összetartozást célzó, másokat soha nem sértő, öntudatos magyar jogvédő politikai jelképének nevezte. Ez még csak rendjén is volna. Hanem amitől Lázár – és a hozzá hasonlók – nyálelválasztása beindul, az a bizonyos 1947-es ítélet, amely Esterházyt háborús bűnösnek mondta ki s amelyet – nyilvánvaló politikai okokból – a mai napig nem változtattak meg.
Lázár György interpretációjában ez így hangzik: “Gróf Eszterházy (sic!) János a szlovák és a nemzetközi jog szerint a mai napig jogerősen elítélt háborús bűnös. Háborús bűnös Szlovákiában, háborús bűnös az Egyesült Államokban, háborús bűnös a világ minden jogtisztelő államában, csupán az Orbán-rezsim és néhány jobboldali lengyel csoport nem tartja annak. Esterházy ítélete érvényben van, nem tárgyalták újra, soha nem rehabilitálták. A grófot elítélő bíróság működését a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elismerte, tagjai az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió voltak. (…) Esterházy János esetében sem Szlovákia, sem a nemzetközi közvélemény nem lát nyomós okot arra, hogy újratárgyalják az ügyét. Esterházy lánya sok évtizede Olaszországban él, de ott hivatalos politikai támogatást nem tudott szerezni háborús bűnös édesapja rehabilitálásához”.
Ne feledjék: csupán “az Orbán rezsim és néhány jobboldali lengyel csoport” nem tartja Esterházyt háborús bűnösnek. El lehet dönteni, hogy orbánistának, vagy lengyelnek tetszenek lenni. Agyrém.
No de van ez még tovább is: “a mostani magyar kormányt nem érdekli a nemzetközi jog, így a XII. kerületi Gesztenyéskertben május 15-én avatják Esterházy János szobrát. Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott az ügy mellé állt, és a szoborállítás költségeit a kormány fedezi a Nemzeti Könyvtár keretéből. Igen, a jogerősen elítélt háborús bűnös szobrát adófizetői pénzből fedezi a kormány”.
És a java még csak ezután jön: ”A fasiszta érzelmű Esterházy grófból Budapesten még „zsidómentőt” is faragtak, és egy amerikai szervezet, az ADL (Anti-Defamation League) díjat is adott neki. A szlovák zsidó közösség (UZZNO) az amerikai szervezethez fordult, hogy vonják vissza a díjat. Csalásra gyanakszanak, úgy vélik, Budapesten fabrikálták azokat a dokumentumokat amelyek alapján odaítélték az elismerést, ugyanis őket senki sem kérdezte meg. Esterházy János lesz Wass Albert után a második olyan jogerősen elítélt háborús bűnös, akinek Fidesz-támogatással szobrot emelnek Magyarországon”.
Azt hiszem, mindez nem is nagyon igényel további kommentárt. Minden nemzet kitermel magából egy bizonyos mennyiségű salakot, ez ellen nem lehet mit tenni. Szolgáljon ez afféle pozitív megerősítésként: ha a saját fajtád legalja a legocsmányabb módon elkezdi köpködni azokat az értékeket, amelyeket tisztelsz s amelyek szerint élsz, akkor megnyugodhatsz: jó úton jársz…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39317″}
