Legközelebb, amikor ismét azon szomorú kötelességünknek kell eleget tennünk, hogy a nyelvi jogainkat ért sérelmekről hírt adjunk, előbb szép lassan el fogok számolni legalább tízig s csak aztán mártom keserű epébe elektronikus pennámat.
S ugyanígy kell majd eljárnom egy újabb magyar vasúti tábla „önkényes” felszerelésekor, vagy éppen a Kaufland és a magyar vásárlók között dúló állóháború újabb fejleményeinek ismertetésekor.
Mert ahogy Pesten mondanák, egyenesen „vérciki” a szlovák hatóságokat vagy szlovák érdekeltségű társaságokat számon kérni a magyar nyelv mellőzése miatt mindaddig, amíg „magunk között” is dúl „komárnózás”. A magunk között nem véletlenül került idézőjelbe, mert ezt a képet az alábbiakban azért kissé árnyalni fogjuk a pontos hovatartozás tisztázásával. Két példát is hozok, az egyik személyes.
Az első. Tegnap egy nagyszabású, 9 országra kiterjedő európai terrorelhárítási gyakorlatot tartottak, melyben természetesen részt vett a magyar Terrorelhárítási Központ (TEK) is. A feladat klasszikus túszszabadító gyakorlat volt: egy iskolában túszul ejtett 300 diákot kellett a kommandósoknak kiszabadítaniuk. A probléma nem is ezzel volt, a feladatot a derék terrorelhárítók mintaszerűen megoldották. Hanem ahogy erről a magyarországi média színe-java beszámolt, nos, az volt az igazi terror.
Idézet: „A magyar kommandósok a szlovákiai Kolarovoban léptek akcióba román, szlovén és szlovák egységekkel közösen”. Ezt az a HVG írta le, amely kényesen büszke egyébként nem létező tárgyilagosságára s az alábbi szlogennel hirdeti magát: „tények mögött a lényeg!” Nos valóban, a lényeg a tények mögött lapul ezúttal is…
Hasonlóképpen jártak el a Népszava, vagy éppen az ATV hírszerkesztői is. Csak úgy potyogott a sok „Kolarovo” meg a „szlovák iskola”. A képet persze – mint fentebb már utaltam rá – árnyalja e sajtóorgánumok jól artikulált „kötődése”, de akárhogy is, az mégiscsak bántja az ember fülét, ha egy magyar országos napilapban, hetilapban és televízióban Kolárovónak nevezik Gútát. Érdekes módon ugyanezektől még sosem hallottam Wien-nek nevezni Bécset.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közszolgálati televízió híradója és a hirado.hu gond nélkül meg tudott birkózni a feladattal és a felvidéki magyar város nevét magyarul közölték.
A másik történet főszereplője a rendkívül szép és egyszerű nevet viselő Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, mely szervtől a minap az ügyünkben eljáró ügyvéd rám vonatkozó személyes adatokat igényelt. Nos, az így megkapott adatlapon szembesültem a ténnyel, hogy – dacára a honosítási eljárás során kifejezetten előterjesztett kérelmemnek és a mellékelt dokumentumoknak – az „anyja neve” mezőben bizony még mindig az ovával csúfított név szerepel.
A „legaranyosabb” mégis a születési helyre vonatkozó adatsor, amely a következőképpen néz ki. Születés helye: Komárom. Születés helye magyarul: Komárno.
No comment.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
