Hová sodort a szél 15 milliót?

A Beatrice híres dalában – Utálom az egész 20. századot – még 16 millióról van szó. Sokan emlékezünk néhai Antall József miniszterelnökünk híres szavaira: „Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”. Ma viszont, ha még élne, nem lehetne… 

Kocsis Károly és Hodosi Eszter „Magyarok a határainkon túl” c. könyve szerint 1980-ban még a magyarok száma az optimista becslések szerint valóban elérte a 15 milliót, ebből Európában élt 14,1 millió (a Kárpát-medencében 13,6 millió) és a világ egyéb helyein pedig 900 ezer.

Jött a rendszerváltozás, majd a hivatalos népszámlálások, kiderült, ezek az optimista becslések nem is voltak túl messze a valóságtól, mert 1991-ben még a nemzetiségi adatokat tekintve is 13 millió magyar élt a Kárpát-medencében. Eltelt ismét 20 év, 2011-ben már csak  10,4 millió.

Nézzük a fenti táblázatot . Néhány tényszerű adat sokak számára meglepő lehet.
Megjegyzés: a táblázatban az „egyszerűsítés kedvéért” Erdélynél és Délvidék esetében az egész Románia, illetve Szerbia magyarságának létszámát tüntettük fel. Burgerland és Szlovénia esetében egyelőre kénytelenek voltunk a becsült adatokra hagyatkozni. Az elcsatolt országrészekben élő magyarok számát 2011-ben ezrekre kerekítve adtuk meg.

1.  Magyarország államhatárain belül körülbelül hasonló a magyarság fogyásának az aránya, mint az elcsatolt országrészek esetében. Most és 20 évvel ezelőtt is a Magyarországon élő magyarok 79-80%-át adták Kárpát-medence magyarságának. Húsz év alatt csaknem kétmillió magyarral lett kevesebb Magyarországon!!
2.  A felvidéki magyarság fogyása, a gyakran hangoztatott több mint százezer fő, alig különbözik a magyarországi fogyatkozás arányától. A magyarországi magyarok 18,67 %-kal lettek kevesebben, a Felvidéken 19,01 %-kal.  Ennél „rosszabbul jártak” az erdélyi, illetve a délvidéki magyarok, akik több mint 20 százalékkal fogyatkoztak.
   
Az optimisták „mentsvára”:  a határok átjárhatósága miatt, vagy annak köszönhetően, a jobb megélhetés reményében sokan mentek „Nyugatra” dolgozni/élni, így a Kárpát-medencében csaknem kétmillióval csökkent a magyarok száma, de a világ többi részén akár egymillióval is emelkedhetett. Ők kimaradtak a népszámlálásokból.
Az érem másik oldala, hogy az utóbbi két évtizedben külföldre települt magyarok döntő része aligha tér vissza hazájába, néhány generáció alatt pedig az asszimiláció teljesen felmorzsolja őket.
Nem számmal mérik egy-egy közösség erejét – halljuk gyakran. Akár a legendás egri várkapitányunknak, Dobó Istvánnak tulajdonított szavakba is kapaszkodhatnánk: „„Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl”. Vagy, ahogy Schuster Lóránt (P.Mobil) nemrég Somorján mondta, aki nem akar magyar lenni, ne legyen! Tehetnénk – ha volna idő, az adatok tükrében azonban az össznemzeti  cselekvésnek és gondolkodásnak  megkérdőjelezhetetlen a létjogosultsága. Még ha Brüsszel, Bukarest, Pozsony… háborognak, akkor is.

Oriskó Norbert, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39490,39288″}