Az Év faluja idei 2013-as versenyének második helyezettje a Besztercebánya közelében fekvő festői szépségű falu Úrvölgy, azaz mai nevén Špania Dolina lett (A győztes Kisudvarnok, a Dunaszerdahelyi járásban).
Az erdő mélyén fekvő falunak a legutóbbi népszámlálás szerint 189 lakosa volt. Az első írásos említése IV. Béla király 1242-es oklevelében található meg. oklevelében található. A település határában már a neolit korszaktól (i. e. 2000–2400) rezet és ezüstöt bányásztak. Egy 1263-ból származó levél Montana néven említi, a 13. században ide telepedő németek Herrengrundnak (Vallis dominorum) hívták.
A mai értelemben vett bányászati tevékenység a középkorban indult meg az ide telepített német bányászcsaládok által. A bányaterületet 1494-ben a Thurzó-Fugger Kereskedelmi Társaság szerezte meg, s létrehozta a korában egyedülálló besztercebányai rézvállalatot. Ekkor készült el az első mélyakna, bevezették a korszerű bányászati és kohászati módszereket. 1546 után a bányák igazgatását az akkor megalapított bányakamara vette át, akik tovább mélyítették az akkori bányákat és új tárnákat is létesítettek. 1566-ban 36 ezer, 1738 és 1745 közt 19 269 mázsa rezet bányásztak ki.
Ebben az időszakban alakították ki a részben máig megmaradt Maximilián, a Mária majd 1812-ben a 440 m mélységű Ludovika tárnákat. Az érc kiemelésére a bányagépeket egy vízvezetékrendszer vizével hajtották meg. A bányák ekkor mintegy 800 munkást foglalkoztattak.
Számos értékes ásványra is leltek, itt találtak először úrvölgyi leletet, amely a völgyről kapta a nevét. A kitermelés a 18. század elején hanyatlásnak indult, s 1880-as években ideiglenesen le is állították. 1893-ban ugyan újraélesztették, de csak valamivel több, mint tíz évig folyt. 1954 és 1990 között az itt létesített ércfeldolgozóban az egykori meddőhányókban maradt ércet vonták ki.
A faluba érve azonnal szembeötlik egy széles meddőhányó, amely azonnal elárulja, hogy egykori bányásztelepülésen járunk. Hangulatos főterét hegyek ölelik körbe, a teret a korabeli építészeti stílusokat magukon viselő házak övezik. Jobban szétnézve betérhetünk a a bányászkiállítással is fogadó bányászkocsmába, a falumúzeumba, de az egykori tárnák némelyikébe is.
A tér melletti domb tetején, az ún. Lajoshegyen 1593-ban épült, román szentélyű templom áll. A térről fedett folyosón 134 lépcsőfokot megmászva lehet ide feljutni. Tornyán őrzi a bányászati múlt emlékét, azon kakas és csillag mellett a bányászkalapács is helyet kapott.
A téren látható az 1594-ben elkészült Szent sír-kápolna, amely a jeruzsáleminek a kicsinyített mása. Szlovákiában ez az egyetlen ilyen építmény, amely mind a mai napig megmaradt.
A főtér talán legérdekesebb látnivalója a „Klopacska”, amely a 16. század első felében épült. A bányaigazgatóság székhelye volt, fatornyában kapott helyet az a – nevét is adó – szerkezet, amely kopogó hangjával a bányászokat szólította munkába. 1996-ban az épületet teljesen felújították, jelenleg panziónak ad otthont, amely egész évben a turisták rendelkezésére áll. Egyik kistermében bányászfeleségek által készített – messze földön híressé vált – csipkékből látható kiállítás.
A bányászatnak is számos emléke maradt meg. Külön említést érdemel az ún. napi vagy császári tárnabejárat, amely a völgy legrégebbi építménye. 1764-ben a községben látogatást tettek Mária Terézia fiai, József és Lipót, akik ezen keresztül léptek be a bányába. Megtekinthető a Maximilián- és Ludovít-akna, valamint az említett vízvezetékrendszer egy szakasza is. Ez az 1990-as évekig működött és az Prasivából vezette a vizet a településhez, hossza – beleértve a csatlakozásokat és elágazásokat – elérte a 42 kilométert és percenként kb. 70–100 liter vizet szállított.
Nem véletlen, hogy a fennmaradt értékeinek védelmére 1979-ben a községet népi építészeti műemlék együttessé nyilvánították.
Puntigán József, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1317|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”41662″}
