A Stúdió Galéria FESTETT ÁLMOK címmel emlékkiállítást rendezett Kovács Ingrid alkotásaiból.
Ezzel emlékeztek művészetének tisztelői, barátai Naszvadon, a 2012 augusztusában hosszan tartó betegség után elhunyt selyemfestőre és tűzzománcos képzőművészre. Kovács Ingrid keveset élt, mégis nagyot alkotott e rövid idő alatt – fogalmazott a tárlat ünnepélyes megnyitójának vendégeit köszöntve Holop Ferenc, a kiállítást a szervező Naszvadi Művelődési Központ igazgatója.
Kovács Ingrid 1967. február 18-án született Ógyallán. Alapiskolás éveit Naszvadon töltötte, majd a körmöcbányai művészeti középiskola növendéke lesz. Ezt követően a nyitrai egyetem szlovák és képzőművészeti szakán diplomázik. 18 éven át Naszvadon tanított. 2008-2011-ig Gútán, majd ezt követően az Ógyallai Képzőművészeti Iskolán oktat képzőművészetet. Ez alatt az idő alatt egyre többet alkot és alkot. Újabb és újabb technikák alkalmazásával egy olyan művészi világot teremt maga körül, mely elválaszthatatlan Kovács Ingridtől. Ezt tapasztaltuk önálló kiállításain is Naszvadon, Ógyallán, Gútán, Nagysurányban, ahol a nagyközönségnek módja volt alkotásait megtekinteni.
Festett selymei, tűzzománcai, művészeti üvegalkotásai, egyedi ékszerei mind arról tanúskodnak, hogy az alkotó Kovács Ingrid fantáziavilága kifogyhatatlan volt.
Az emlékkiállításon Dr. Juraj Svitek az Ógyallai Művészeti iskola igazgatója méltatta az elhunyt alkotó művészetét. Rokonok, barátok, ismerősök jöttek el az emlékkiállítás megnyitójára, felidézve, emlékezve a mindig mosolygós, jókedvű, barátságos a művészet iránt elkötelezett Kovács Ingrid alakját.
Beszédében elmondta „Kovács Ingridet, Ingát, itt ismertem meg Naszvadon, amikor az Ógyallai Művészeti Alapiskola rajzszak itteni kihelyezett osztályában tanítottam. Közös tanteremben tanítottunk. Inga délelőtt, én délután. Míg a diákok megjöttek, sokszor beszélgettünk. Egy nagyon készséges,nyitott embert ismertem meg benne és ahogy észre vettem a diákokkal is nagyon jó, szinte baráti kapcsolat fűzte össze.
Akkortájt a szabadidejében a selyemfestéssel foglalkozott, és szebbnél szebb alkotásokkal örvendeztette meg az ismerőseit. Az első önálló kiállítását a nagyközönség épp itt,ezen a helyen tekinthette meg 2006- ban. Egy évvel később Ógyallán a Művészeti Alapiskolában rendeztük együtt a kiállítását.
A sors új kihívással hozta szembe. A gútai magán szakközépiskolán kapott munkalehetőséget. A tűzzománc rejtelmeibe avatta be a diákjait.
Úgy gondolom a selyemfestést és a tűzzománcot is azért választotta Inga, mert az alkotás felér egy varázslattal. Tanulmányozta a kínai és japán selyemfestészetet, és nem múló áhitattal és tisztelettel alkalmazta ezt a nehéz technikát, ahol jobban élnek a színek,mint más anyagon, a természet hihetetlen szépsége teljesebben kel rajta életre. Minden ecsetvonás végleges, utólag nem javítható, ettől lesz friss, eleven a mű. Mivel a selyemfestés különleges, nagy odafigyelést igénylő folyamat, a festő ilyenkor teljesen ráhangolódik, meditatív állapotba kerül. Az elkészült alkotások megőrzik ezt a lecsendesedett, meditatív állapotot, és ezt sugározzák magukból. Alkotásai összefogott, egységes képet mutatnak, jobban a képek mögé nézve azonban egy folyamat is kibontakozik a szemlélő előtt . Láthatjuk, hogy az idők során miként változott az alkotó témaválasztása, vonalvezetése, színhasználata és motívumvilága – mondta. Látható azonban az is, mutatott rá, hogy a folyamat hiányos, megszakadt. Sosem tudhatjuk már meg, hogy ez a hamar véget ért élet milyen utakat, gondolatokat, ötleteket, sejtéseket rejtegetett még – fogalmazott a szónok.
Rámutatott: munkái különösen fontosak voltak egy olyan korban, amikor kinyíló világunkba beözönlött a bóvli, a nagyon színes, harsány, de üres, lélektelen közhelyáradat.
Hangsúlyozta: alkotásait a vonal és a színfoltok játéka határozza meg, miközben színei erősek, de választékosak, nincs bennük semmilyen disszonancia. Rátermettség, veleszületett tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a selyemfestészet nagy hagyományokkal rendelkező műfaját a saját stílusa szerint alakítsa.
A selyemfestés ősi hagyományokra tekint vissza. A keleti kultúrákban mindenütt találkozhatunk csodálatos képekkel. A kalligráfiák, a letisztult tusrajzok, a tájképek, az ezernyi színben pompázó istenképek mind a selyemfestés egy-egy gyöngyszemét képviselik.
Mi is kirándulhatunk a selymek és színek világába, átélhetjük az alkotás nehéz, de örömteli élményét. Az itt látható alkotások is valami misztikus,megfoghatatlan erővel rántanak magukkal. Nem lehet betelni a színek és formák kavalkádjával, csodás életerőt sugároznak magukból. Ilyen volt Inga is.
Engedjék meg,hogy megköszönjem Holop Ferencnek, e szép kiállítás megrendezéséért, hogy módunk lehetett így is tisztelegni egy művésznő előtt, aki sajnos már nem lehet közöttünk”.
Olyasmit tanított, amit nem lehet tanítani… De átadni igen!
„Álomba ringatnak a képek, nem keresem a tökéletességet,előhozom a csodát és a szépet, ahogy a szívem a selyemre fest. Átadom Nektek,hogy lássátok, sosem késő az új kezdet, csak a szív ami számít és a lélek,mely vezeti fáradt kezem. Álomba ringatnak a képek,selymesen lágy színes álmokba,úgy érzem, hogy újra élek,lelkem szárnyal,szívem feléled. Álmodom és vágyom a jót és szépet,színes álomvilágban élek”.
A megnyitón Katarína Kissová, Haris Katalin, NowEmber: Egrecká Milada, Kennedy kultúrműsorát láthatták és hallhatták a jelenlévők.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Holop Ferenc felvételei: