A Felvidéken módszeresen öt évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni szórványkezeléssel. Korábban a felvidéki magyar társadalmi, politikai és kulturális szervezetek nem foglalkoztak ezzel a témakörrel, azelőtt nem készült semmilyen tanulmány, tervezet, amely a szórványgondozás problémájára irányult volna.
Duray Miklóst 2007-ben megválasztották az MKP stratégiai alelnökének, és megalakult az ő a javaslatára az MKP munkáját segítő stratégiai tanács. A tanácson belül 7 műhely jött létre, köztük a szórványprogramok műhelye, amely feladatául tűzte ki a Felvidéki Szórványstratégia elkészítését. Fontos volt az erdélyi, délvidéki és a kárpátaljai szórványprogramok tanulmányozása, mert ők már több tapasztalattal rendelkeztek, mint mi.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor 2008. május 17-én Alsóbodokon az MKP Stratégiai Tanácsa és a Zoboralja Közhasznú Társaság szervezésében, a Szövetség a Közös Célokért szakmai közreműködése mellett Kárpát-medencei szórványkonferenciát hívtunk össze, amelyen külhoni és magyarországi szakemberek ismertették kidolgozott szórványprogramjaikat és stratégiai elképzeléseiket.
Az alsóbodoki kezdeményezés össznemzeti dimenziót kapott, melyet azzal érdemelt ki, hogy a résztvevők összegezték a szórványmagyarság égető gondjait és javaslatokat tettek ezek megoldására.
A szórványügyek összehangolt kezelése érdekében a tanácskozás résztvevői 2008. május 17-én nyilatkozatot adtak ki, amely zárómondata így hangzik: a szórványosodás ütemének lassítása vagy megállítása nem csupán humanitárius és esélyegyenlőségi kérdés, hanem társadalmi feladat és nemzeti ügy. A Kárpát-medencei magyar szórványok zöme ugyanis valamikor a tömbmagyarság része volt. A szórványokkal való törődés a tömbnek a védelmét is jelenti.
Bizakodásra ad okot, hogy azóta a MÁÉRT szórvány szakbizottsága és a KMKF mellett működő szórvány munkacsoport megalakulásával a szórványkezelés kiemelt nemzetstratégiai feladattá vált.
2009-ben a szórványműhely életre hívta a Felvidéki Szórványtanácsot, amely a műhely által elkészített koncepció és Vetési László erdélyi szakértő útmutatásai alapján véglegesítette a Felvidéki szórványstratégia-javaslatot. Az elkészített dokumentum a Tömbből szórványba címet kapta, hogy ezzel is felhívja a figyelmet, hogy a szórványkérdés elhanyagolása végül a tömbmagyarság szórványosodásához vezethet.
A szórványstratégia kidolgozásánál alapvető szempont volt a felvidéki magyarság által lakott települések földrajzi elhelyezkedése. Pozsonytól a szlovák-ukrán határig néhol szélesebb, máshol keskenyebb, többnyire összefüggő nyelvterületet határolnak be. Az összefüggő nyelvterület Közép- Szlovákiában a Nagykürtösi járás területén több ponton is egy-egy község területére zsugorodik, majd keleten hosszabb, több kilométeres szakaszon megszakad. A harmadik, térben elkülönülő magyar nyelvterületrészt, nyelvszigetet a Nyitra-vidéki zoboralji községek alkotják. A keleti és nyugati területrészben van egy közös vonatkozás: A régiók rá vannak kapcsolódva az összefüggő Kárpát-medencei magyar nyelvterületre. A szórványosodás veszélyének északi, a szlovák többséggel érintkező peremterületeik vannak kitéve. Az elkülönülő zoboralji nyelvsziget és a körülötte levő elszórt települések alkotják Felvidék legnagyobb szórványterületét.
A Felvidéken tehát három szórványsorsot különböztetünk meg: A már említett zoboralji nyelvsziget, a peremvidék szórványterületei, a harmadik pedig Kassa és Pozsony jelentős szórványközössége.
A nagyvárosi magyarságot két csoportra osztva kell vizsgálni. Az egyik csoportba a város őshonos lakosai tartoznak, akik különböző mértékben ismerik egymást. Ők még alkalmasak arra, hogy etnikai hovatartozásuk és lokálpatriotizmusuk – egymást támogatóan kiegészítve – erősítse magyarságtudatukat. A másik csoportba a beköltözöttek tartoznak, akik kiszolgáltatottabbak, mint az őshonosok, ráadásul a városba való költözésükkor nem az identitásuk megtartásának szándéka hatotta át őket, hanem egy új életforma vagy megélhetési körülmények megválasztása. A beköltözöttekre jellemző, hogy azonosulni akarnak új lakóhelyükkel, ezért tudatosan gyengítik eredettudatukat. Az új lakótelepeken a tömeghez, a többségi környezethez való erőteljes igazodás határozza meg életüket. Munka- és szabadidős tevékenységük döntő részét nyelvileg idegen környezetben élik le. Ez döntően befolyásolja gyermekeik számára az iskolaválasztást. A nagyváros szüli a kevert nyelvű, elszigetelődött, identitás nélküli magyart. Pozsony és Kassa esetében szembesülünk elsősorban a nagyváros keltette gondokkal, annak ellenére, hogy mindkét városnak mély, ezeréves magyar gyökerei vannak. A nagyságrendileg kisebb városok, pl. Losonc és Léva magyarjai hasonló gondokkal küzdenek, ezért hasonló szórványkezelési megoldásokat kell alkalmazni. A szórványosodó városi magyarság etnikai elbizonytalanodását csak a rendszeresen működő állandó magyar intézmények tudják ellensúlyozni. A fiatalabb nemzedék körében érdemes kihasználni a világháló közösségi oldalainak lehetőségeit is.
A szórványgondozás kapcsán két eszközrendszerre kell építeni:
– Identitásőrző programok szervezése
– Intézményrendszer létrehozása
Az identitást őrző programokat igény szerint, a helyi közösségekre támaszkodva kell megvalósítani különböző területeken: oktatásügyi, közösségfejlesztési, önkormányzati, kulturális, valamint egyházi téren.
Az oktatás ügyének elhanyagolása a szórványosodás egyik kiváltó oka. Ezért abban teljes az egyetértés, hogy az oktatásügynek, iskoláink megőrzésének kiemelt figyelmet kell szentelnünk. Az oktatás és művelődés területén kiemelt szerepet kell, hogy kapjon az intézmények infrastrukturális fejlesztése, a szórványban tevékenykedő pedagógusok továbbképzése (emelkedik az oktatás színvonala és ezáltal vonzóbb lesz az iskola), szakmai hetek szervezése, kiegészítő támogatás a meglévő normatívához (alacsony diáklétszámú iskolák esetében), iskolabuszok üzemeltetése, utaztatási költségek térítése, kollégiumi szállásdíjhoz való hozzájárulás, testvériskolai kapcsolatok támogatása és tehetséggondozás. Az iskolai intézményrendszeren kívül fontos a különféle magyarságtudat-erősítő előadások és közösségi programok szervezése (nyelvi táborok, gyermek- és ifjúsági fesztiválok), vasárnapi iskolák létrehozása.
Az önkormányzatiság megerősítse terén rendkívül fontos a szórvány és a tömb kapcsolata. A tömbben élő magyarság létszámbeli domináns helyzetéből adódóan sokat segíthet a szórványban élőknek. A tömb és szórvány közötti kapcsolatban a magyar többségű települések védnökként szolgálhatnának a magyarok által kisebbségben lakott szórványtelepülések számára. Például rendezvények alkalmával látogatnák egymást a település lakói, később kialakulhatna egy hárompilléres kapcsolat, egy magyarországi település és egy harmadik állam területén lévő szórványmagyar település bekapcsolódásával. A közös szervezés, tanácskozások és élmények felértékelnék a magyar nyelv szerepét az adott szórványtelepülésen. Ezen a kapcsolaton belül törekedni kell arra, hogy a szórvány mindig be legyen vonva a társadalmi, kulturális és egyéb, megmaradását segítő történésekbe. A hárompilléres kapcsolaton belül az érintetteknek évenkénti találkozókon előre meg kell tervezni a következő év együttműködési formáit és teljesíthető feladatokat kell megfogalmazni. Ennek a kapcsolatnak a legfontosabb küldetése a szórvány erejének fenntartása és visszacsatolásként a szórvány olyan lehetőségeinek kiaknázása, amely hasznos lehet a többségi védnöki település és a többi partnertelepülés számára.
A szórványban a magyarság életének legfőbb területei a kulturális tevékenységek, melyeket az érintettek öntevékeny szinten folytatnak (amatőr művészeti csoportok, hagyományőrző együttesek, irodalmi színpadok, amatőr színjátszók). Fontos, hogy régiónként legyen legalább egy, a teljes vidéket átfogó rendezvény, amely a kultúra terjesztése mellett fórumot biztosít találkozásra, kapcsolatépítésre. Emellett szükséges a helyi szintű rendezvények, emléknapok, kulturális csereprogramok támogatása, emlékhelyek létrehozása, helyi könyvtárak magyar könyvekkel való ellátása. Nem szabad elfeledkezni a nagyvárosi értelmiségi réteg közösségépítő kezdeményezéseiről, rendezvényeiről.
Egyházi téren szükségszerű a kiemelt fontosságú egyházi rendezvények támogatása (búcsúk, egyháztörténeti konferenciák), zarándokutak szervezése magyar kegyhelyekre és a magyar nyelvű lelki gondozás támogatása.
Intézményrendszer létrehozása
Célszerű olyan rugalmas intézményrendszer kialakítására törekedni, amely képes megfelelni a régióként és közösségenként eltérő szükségleteknek. Ugyanakkor kívánatos, hogy az erőfeszítések koncentrációjának érdekében több, kisebb, egymással is versengő intézmény helyett a szórványosodó közösségeknek lehetőleg egy erős és többfunkciós magyar intézménye legyen. Továbbra is fontosnak tartjuk egy országos felvidéki szórványközpont létrehozását, amelynek feladata a szórványkezelésből eredő országos feladatok megvalósítása. A szórványközpont működése hatékonyabbá teszi az asszimiláció elleni küzdelmet, rendszerbe foglalja az ország különböző területein esetlegesen és öntevékenyen folyó szórványkezelési cselekvéseket. További feladata az igények koordinálása, gyűjtése és feldolgozása, a helyi tapasztalatokon alapuló módszertani tanácsadás, valamint a szórványpontok által begyűjtött információkra, adatokra támaszkodva elkészíteni az érintett közösségek bevonásával az egyes szórványvidékek rehabilitációs tervét, az oktatás, a művelődés, az érdekvédelem, a kultúra, az egyház, a gazdaság és az önkormányzat területén. Ehhez a tevékenységhez rendszeres, tervezhető és távlatokat nyújtó, több pilléren nyugvó anyagi támogatást kell hozzárendelni.
A szórványközpont létrehozásával párhuzamosan úgynevezett szórványpontokat kell kijelölnünk Pozsony és Szenc vonzáskörzetében, Léva és Losonc környékén, Kassán, valamint Bodrogköz és Ung-vidék peremterületén. A szórványpont egy működő, életképes magyar intézmény, pl. iskola, magyar ház, egyházi vagy kulturális intézmény, civilszervezet, önkormányzat lenne, amely maga köré csoportosítaná és összehangolná az adott régióban meglévő magyar intézmények, közösségek szórványgondozási cselekvéseit. Kapcsolattartónak ajánlanánk egy közismert, köztiszteletnek örvendő, szervezési és szakmai tapasztalatokkal rendelkező egyént, aki már bizonyította magyarság iránti elkötelezettségét.
Tanulságok:
A felvidéki szórványstratégiát az MKP-ban létrehozott, Duray Miklós nevéhez fűződő stratégiai tanács szórványműhelyében készítettük és elsősorban az MKP struktúrájára építettük. Duray Miklós visszavonulásával az országos elnökségből és az MKP kiesésével a szlovák törvényhozásból a stratégiai tanács felfüggesztette tevékenységét és így a szórványműhely és a Felvidéki Szórványtanács sem tudta kielégítően folytatni az elkezdett munkát. Ennek ellenére szerveztünk szakmai hetet szórványiskolák számára, pedagógusfórumokon vitattuk meg az elkészített szórványkezelési anyagot, zoboralji, barsi és érsekújvári gyűjtőiskolák mellett hétvégenként vasárnapi iskolákat indítottunk. 2011 júliusában Szórványban, magyarul című nagyszabású oktatási konferenciát szerveztünk, különös tekintettel a szórványkezelésre, melynek célja a szórványiskolák szakmai együttműködése és összefogása volt. Több tapasztalatot is szereztünk a szórvány-szórvány és a szórvány-tömb együttműködéséről is. Például a tömbvidéken legtöbbször úgy tekintenek a magyar iskolára, mint a jövőbeni boldogulás eszközére, ezzel szemben a szórványban a magyar iskolába való beíratás a gyermek számára elsősorban a nyelvi megmaradást jelenti. A szórvány-tömb kapcsolatok építésénél azt tapasztaltuk, hogy a tömbmagyarság körében rengeteg olyan folyamat indult el, amit az ott élők még nem tudatosítanak, mivel ezeknek a folyamatoknak a hatása 10-15 év múlva fog erőteljesen megjelenni. A szórványban élők ezt a veszélyt ismerik, hiszen legtöbbször az ilyen hatások miatt kerültek szórványhelyzetbe. Például a szórványban élők hiányolják a tömbterületeken a magyar nyelv példaértékű használatát. Mivel többséget alkotnak, abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, semmi sem veszélyezteti nyelvüket. Különféle események, rendezvények és más alkalom esetén nem az arányoknak megfelelően használják a magyar nyelv írott formáját, pedig a nyelvi jegyek, jelek, megnyilvánulások a megmaradás egyik alappillére.
Ezt részben az is okozhatja, hogy Szlovákiában 2009-ben jelentősen módosították a nyelvtörvényt, amelyben számos helyen korlátozzák az anyanyelv szabad használatát. A tömbterületen levő településeken működő önkormányzatok és intézmények sokszor kifogástalanul betartják az előírt törvényt. Nyílt titok, hogy a nyelvtörvény ellenünk, a felvidéki magyarok ellen készült. Negatív hatását csak később érzékelhetjük, amikor már egyszerre megmutatkozik a magyar nyelv kiszorulása a köztudatból. Ennek első jeleit már ma is tapasztaljuk. A tömbben jelképesen időzített asszimilációs bombán ülnek, és ennek hatástalanításához a szórványban szerzett tapasztalatok megismerése és figyelembe vétele jelentősen hozzájárulhat. Egyértelmű, hogy a szórványban élők saját erejükből képtelenek kialakítani a fennmaradáshoz szükséges feltételeket, ezért többek között a tömbben élők szolidaritására van szükségük. Például a nagy visszhangot kiváltott, a nyelvrendőrségnél feljelentett kalászi színjátszócsoport a hatalommal szemben úgy tudott helytállni, hogy maga mögött érezte a tömbmagyarság támogatását. Miután a zaklatás nyilvánosságra került, sorra érkeztek a felajánlások az esetleges pénzbírság kifizetésére és több, tömbterületen működő szervezet, önkormányzat hívta meg a csoportot szimpátiaelőadásra.
Továbblépés:
A korábban felvázolt megoldásokon kívül külön figyelmet kell szentelni a Felvidéken egyre szaporodó nyelvhasználati mozgalmaknak, melyben meghatározó az ifjúság szerepe. Ezt a potenciált fel lehet használni a szórványtelepülések magyar emlékhelyei feliratozásának megvalósításában és az ott élő magyarok nyelvi jogainak érvényesítésében.
A VIA NOVA ICs megújulásának köszönhetően, szórványterületeken is megjelentek olyan ifjúsági csoportok, melyek tagjai magyarságukat bátran vállaló, elkötelezett fiatalok, akik szervezetten különféle identitásőrző programok megvalósításában vesznek részt önállóan vagy társszervezőként más szervezetekkel. Velük kiemelten kell foglalkoznunk, egyrészt, mert saját korosztályukat sikeresebben tudják megszólítani, másrészt a jövőbeni feladatokat nélkülük nem tudjuk megvalósítani.
Jóleső érzéssel követtük figyelemmel a szórványban nevelkedett fiataljaink részvételét a székelyek nagy metelésén.
A székely zászló tiltásakor emléktúrát szerveztek a zoborhegyi milleneumi emlékmű maradványához.
Idén is megkoszorúzták Felvidék egyetlen szórványhelyen található 1956-os emlékművét.
A nagyvárosokban – Kassán és Pozsonyban, de Nyitrán és Nagyszombatban is – jelentős számú magyar egyetemista folytatja tanulmányait. Ezidáig csak az egyetemi szervezeteken keresztül tudtunk velük kapcsolatot tartani. A katolikus egyház intézményesített formában szólítja meg a szülőföldjét elhagyó, egyetemi tanulmányokat folytató fiatalokat. Egyetemi lelkészségeket hoztak létre, például Nyitrán külön magyar lelkész foglalkozik a magyar anyanyelvű egyetemisták lelki gondozásával, akivel már felvettük a kapcsolatot.
E hétvégén, november 16-án a Magyar Szórvány Napja alkalmából konferenciát szerveztünk „Beletörődünk…? Avagy szükségünk van szórványstratégiára?” címmel. Itt meghatározó felvidéki magyar szervezetek részvételével értékeltük az öt évvel ezelőtt megalkotott szórványstratégiát. Ezt megelőzően, pénteken a zoboralji és barsi régió együttműködéséről folytattunk tanácskozást az ott működő szervezetek bevonásával.
A november 16-i, alsóbodoki konferencián megállapodtunk abban, hogy a Magyar Közösség Pártja, a Szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség – CSEMADOK, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége; a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség; a Szövetség a Közös Célokért társulás; a Via Nova ICS; a Szent György Lovagrend; a Kersék János Kör; a Zoboralja Közhasznú Társulás és más szervezetek összehangolt lépéseket tesznek a szórványosodás folyamatának megállítására, és a felvidéki magyarság szórvány-kérdésével rendszeresen együttműködve fognak foglalkozni.
Ladányi Lajos
Az előadás elhangzott Budapesten, a Magyarság Házában, november 12-én a Magyar Szórvány Napja alkalmából rendezett konferencián és Alsóbodokon november 16-án.
{iarelatednews articleid=”42641,42580,42669″}
