A Magyar Kultúra Napja alkalmából könyvbemutatóval összekötött beszélgetés-sorozatot tartott Csáky Pál író, politikus és Dunajszky Géza pedagógus, író néhány Bódva-völgyi településen. Csáky Pál elsősorban a Csend és lélek című legutolsó könyvét, Dunajszky Géza pedig a Kínterhes évek című novelláskötetének folytatásaként megjelent Arcok és sorsok című új kötetét mutatta be.
A könyvbemutatók és az azt követő kötetlen beszélgetések a felvidéki magyarságot érintő közéleti, oktatási és kulturális kérdésekről Szepsiben, Ájban, Tornán és Debrődön valósultak meg. De sor került két rendkívüli történelemórára is a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban és Alapiskolában, illetve a Szepsi Magyar Tannyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban is.
A beszélgetések tartalmi szempontból két csoportra oszthatók. A felnőttekkel való találkozásokon elsősorban az aggódás jelent meg, mint alapérzés, a szlovákiai magyarság jövőjéért. Mindenütt szóba kerültek közösségünk megmaradásának kérdései, a helyi vagy a régióban működő iskolák helyzete, valamint a fiatalok elvándorlása miatti aggodalom, illetve az értetlenség amiatt, hogy 2009-ben többen elhagyták az MKP-t, gyöngítve ezzel a felvidéki magyar közösség érdekérvényesítő képességét.
Érdekes módon nem a gazdasági vagy szociális témák domináltak az összejöveteleken – bár kétségkívül megjelentek ezek is a dialógusok során. Minden találkozón erős érdeklődés mutatkozott a szerzők könyvei iránt, ami azt mutatja, van érdeklődés a közösségünket ért történések, események folyamatának megértése és a lehetséges utak, irányok vagy megoldások megtalálása iránt.
A diákokkal való beszélgetésen a kassai, Szepsi, és közvetlenül a Bódva-völgyi településeken tett körút előtt a lévai egyházi gimnáziumban főleg a magyarság jövőjével kapcsolatos kérdések, a fiatalok helykeresése a társadalomban, illetve a 20. század történéseivel kapcsolatos kérdések fogalmazódtak meg, elsősorban a versailles-i békerendszer anomáliái kapcsán.
A szerzők elmondása szerint a legjobban a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett Szepsiben megrendezett színvonalas esti ünnepi műsor előtt lepődtek meg, amikor egymástól függetlenül két szülő is megkereste őket azzal a kérdéssel, mi történt délután a gimnáziumban.
Gyerekeik ugyanis azzal jöttek haza, található-e a családi könyvtárban könyv a szerzőktől, mert el szeretnék olvasni azokat. Ez a pozitív példa azt is jelzi, van érdeklődés a jövő nemzedék részéről a közösségünk jövőjét érintő kérdések iránt, s a mi feladatunk, hogy az ismereteinket, tapasztalatainkat – akár így, könyvek formájában is – továbbadjuk nekik.
A magyar kultúra nem több más nemzetek kultúrájánál, számunkra azonban különös jelentőséggel bír: egyfajta eligazító jelzőrendszer, tápláló forrás. Magában hordozza és évszázadokon keresztül megőrizte mindazt, amit őseink örökül hagytak ránk: az értékeinket, szokásainkat, hagyományainkat és talán a legfontosabbat: az anyanyelvünket.
Egy szicíliai költő írta egyik versében: „Egy nép akkor válik szegénnyé és rabbá, amikor ősei nyelvétől fosztják meg: akkor mindörökre elvész.” Aki mindezt érthetetlen módon önszántából teszi, az nemcsak népének, saját magának is ellensége. A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha mindannyian tudatosítjuk ezt, számvetést készítünk, és kijelöljük – mindenki a maga számára – milyen módon kell a ránk hagyott örökséggel felelősséggel bánnunk.
dé, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>
