„Tárgyaljunk újra minden közhelyet, ami Hrabal nevéhez / fűződik.” Ez Vörös István verse és egyben a márciusi Szemle első mondata. Vörös esszéversében annak igényét fogalmazza meg, hogy mindenféle rárakódott sallangtól megtisztítva beszéljünk Hrabalról. A Szemle friss száma többek között azt a kérdést járja körül, hogy mennyire lett áldozata a száz éve született író saját kultuszának.
Kiss Gy. Csaba Hrabal Budapesti tartózkodásairól és a műveire érkezett magyar reakciókról ír, Grendel Lajos pedig személyes találkozásaik történetét, Hrabal és Mészöly ismeretségét fogja egy csokorba. Cserna-Szabó András Pincérek, Tigrisek, Hollók c. írásában Hrabal nyomdokain járja be a prágai labirintust, hogy az Arany Tigrisben végezze, Bohuš fölött meditálva. Szászi Zoltán novellája egy épp bedarálandó kézirat lapjairól bomlik ki, mint valamiféle Hrabal-apokrif. Hárs György Péter a Zsebcselekről írott Cselzseb c. esszéjében megint csak a Hrabal-portré megrajzolásának problémái merülnek fel: „…az egyik az író Hrabalé, a másik Hrabalé, akiről Hrabal beszél, a harmadik a fotókon megjelenő Hrabalé és a negyedik Szigetié.”
Nos, hány Hrabal a Bohuš? Ahányat akarunk?
Szabó Réka tanulmányában az Őfelsége pincére voltam filmes adaptációját, illetve a regény és a forgatókönyv közötti különbségeket vizsgálja.
A lapszám további részében Hizsnyai András A 22-es tanterem című novellájának befejezését olvashatjuk, majd Bodnár Gyula két versét. Tóth László Újabb futamai Zalabai Zsigmondot és az említett Bodnár Gyulát járják körül. A csehekhez és a szürrealizmushoz visszatérve Száz Pál tanulmányának első részét olvashatjuk Jan Švankmajer Faust-filmjéről. Darida Veronika pedig a tragédiaköltészet mitikus mélyrétegei felől közelíti meg a 20. századi Bacchánsnők-adaptációkat (főképp Bergman feldolgozásairól, valamint a nemrégiben bemutatott Jeles András rendezte Melis László-operáról írva).
Az Ízlések és pofonok című rovatban kritikát közöl a lap Sándor Iván A futár (Tórizs Eszter), Veres István Dandaranda (Pethő Anita), valamint Schein Gábor Megölni, akit szeretünk (Papp Máté) című könyvéről.
Hrapka Tibor Bohumil Hrabalról készített portréi alkotják a szám illusztrációs anyagát. Hrabal az utcán, Hrabal néz és cigizik, Hrabal sört iszik, Hrabal magyaráz, Hrabal sapkában, Hrabal a fényben…
A számot végiglapozva Hárs György Péterhez hasonlóan esetünkben is felmerülhet a kérdés: Mennyi Hrabal az annyi Bohuš? Legjobb lesz, ha a kérdés eldöntését az olvasóra bízzuk.
szp, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44183,43644″}
