Nem lehet helye a lemondásnak címmel nyitották meg július 9-én a Martosi Kultúrházban a Pozsonyi Magyar Galéria Esterházy János festmény- és grafikai gyűjteményének válogatott darabjait. Ez alkalomból közöljük Kulcsár Ferenc írását, mely a Jób könyve, Pál apostol levelei és Esterházy János beszédei nyomán született irodalmi fikció: a börtönben sínylődő nagy mártírpolitikusunk fogságból írt, elképzelt búcsúlevele.
»Szeretett testvéreim! A börtöncellám fagyos falai között, a bibliai Jób szenvedéseit átélvén is hiszem és vallom, hogy meg nem alkuvó életem és munkám, példaadásom és áldozatom nem volt hiábavaló. Jóbbal együtt vallom és hiszem, hogy életemet az Úr adta, és az Úr veszi el. Áldott legyen az Ő neve! És áldott legyen a nap, amikor megszülettem, hogy küldetésemet: a népek közötti megbékélésért való odaszentelésemet végbevigyem. Kérlek titeket, testvéreim, hasonlóképpen gondolkodjatok és cselekedjetek ti is, hűségesnek maradva Istenhez és a nemzethez, és akkor tiétek lészen az élet koronája. Ne mondjátok a bajban azt, hogy „vesszen el az a nap, amelyen születtetek, és az éjszaka, amelyen azt mondták: gyermek fogantatott”. Mivel a szlovákiai magyar család megmaradása és szellemi gazdagodása végett mindannyiunknak tennivalója van a szülőföldön, üldöztetésetek idején se mondjátok születésetek napjáról, hogy „tartsa azt fogva a sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényeskedjék azon”. Hiszen Isten már az anyaméhben ismer bennünket, hallatlan gazdagságot rejtve el lelkünkben, megadva nékünk a létezés alapjavát, hogy azt kegyelemittasan birtokoljuk, ezért ne mondjátok a mellőzés és megaláztatás idején sem – ahogyan én sem mondom – születésetek napjáról, hogy „legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon, sötétüljenek el ama nap éjjelének csillagai, és ne lássa meg a hajnalnak pírját”. Ne mondjatok átkot az életre, sem az élőkre: sem testvéreitekre, sem ellenségeitekre, mert ezáltal az Istenre mondotok átkot, aki az élők Istene, így Ő az élők tetteinek – a hatalmasok és szegények, a gyűlölködők és a jámborok, a gyávák és az igazak, az üldözők és az üldözöttek, a vádaskodók és a vádlottak, a bírák és az áldozatok – megítélője is. Ő vizsgálja a szíveket, melyben a gonoszság vagy a szeretet lakozik.
Szeretett testvéreim! Meg vagyok győződve róla, hogy miként a bibliai Jóbra, Isten tette rám kezét, hogy lássa, hű maradok-e hozzá és hozzátok az üldöztetésben, s nem gyalázom-e meg az Ő nevét megaláztatásom miatt. De az én tűzben megpróbált életem hű maradt az Úrhoz, s ellenállva a Gonosznak, e nehéz órákban és napokban sem hagyja el szitokszó a számat; amikor sorsom útvesztőbe jutott, s cellába zárták ártatlan életem, nem ömöltek sóhajtásaim, mint a habok, és fogvatartóim sem hallhatták „kenyerem gyanánt a panaszaimat”, s nem nyílt így szóra szám: „Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.” Mert tudom, hogy Isten ismer engem, ismeri igazságomat, természetemnek – amelyet Ő adott – a titkos szépségét, ismeri virágsziromként kibomló szabadságomat, jóakaratomnak minden rejtekét, megbékélést sóvárgó szívem és elmém szelíd tüzét, az Őutána, Teremtőm utáni megvallott és titkon lévő epekedésemet, hitemet a megváltásban. És tudom, hogy ez a létemet ismerő isteni ismerés szeretettel teli ismerés. Ezért ha tudom, hogy Isten ismer engem, akkor nemcsak az igazságról tudok, hanem az irgalmasságról is.
Kedves testvéreim! Ti tudjátok, hogy rövid életem során végig Krisztus és a ti szolgátok maradtam; azt is tudjátok, hogy „ezen a felvidéki földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek akarom átélni a rossz napokat is… Egyet kérek tőletek: Szívünk-lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem”.
Kedveseim! Azt is tudjátok, hogy éppen mint Urunk apostola, Pál, „gyakorta voltam leigázva, felfalatva, megfogva, arcul veretve felfuvalkodottak által – szüntelenül való fáradozásban, börtönökben, gyakorta való halálos veszedelemben, gyakorta való utazásban: veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben idegenek, pogányok között, veszedelemben városban, pusztában, veszedelemben hamis atyafiak között, fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül itt van az én naponkénti zaklattatásom és atyámfiai gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? Az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.”
De testvéreim, én „megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem”. És hogy e kijelentések miatt el ne bizakodjam, „tövis adatott nékem a testembe”; és megpróbáltatás és tömlöc adatott nékem, hogy megtudjam az Úrtól: „Elég nekem az Ő kegyelme; mert az Úr ereje erőtlenség által végeztetik el.” „Nagy örömest dicsekszem ezért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem, az Ő igazságáért és népem igazságáért, kik feloldoznak engem. Ezért „nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért” és eljövendő szabadságotokért, „még ha ti, akiket én igen szeretek”, megfeledkezvén rólam, „kevésbé szerettek is engem”. Szeretteim, mindezt a ti épülésetekért és vigasztalásotokért írom nektek, „hogy valamiképpen versengések, irigységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások” ne támadjanak közöttetek. Testvéreim, ti tudjátok s egyszer rágalmazóitok és szorongatóitok, a benneteket szabadságotokban megcsonkítók is megtudják majd, hogy aki másokat fogságra visz, annak is fogságra kell vitetnie; és tudjátok azt is, hogy „semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” Úgy legyen. Legyen úgy. Ámen.«
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma
(A fenti írás a Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás gondozásában nemrégiben napvilágot látott Hazám, Felvidék című könyvben jelent meg.)
Petrás Amália felvételei a kiállításmegnyitón készültek július 9-én. A tárlat a II. Martosi Szabadegyetem ideje alatt a Zsittnyan István Kultúrházban tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”47200″}
