Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiáját Bérczes László állította színpadra. Ez a Kaposvári Csiky Gergely Színház és Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója, amelyet szeptember 6-án, szombaton láthatunk a a Közép-európai Színházak Fesztiválja keretében a kassai Thália Színház színpadán. A történetet szlovákul feliratozták.
A történet arról szól, hogy a világ végén egy apró magyar erdélyi bányászfaluban nincs munka. Valaha a helyi bánya adott kenyeret az embereknek, de azt bezárták. De „szerencsére” van alkohol, tétlenség és balkáni korrupció. A történet az özvegy és alkoholista polgármester, Ince házában játszódik.
Ott él testvére, Iringó is, aki vezette az autót, amikor sógornője balesetet szenvedett és meghalt. Iringó férje tisztázatlan körülmények között halt meg. Ennek körülményeiről csak Ince tud. A polgármester lánya, Izabella a városi egyetemen tanul.
Polgármester-választás küszöbén állunk, Ince román rendőrt hív a városból, hogy vetélytársa, Izsák disznóságait leleplezze, de a sajátjait fedezze. Fény derül mindkettejük zavaros ügyleteire, így össze kell fogniuk, és el kell tenniük a rendőrt láb alól.
Ötszereplős a darab, melybe mégis belefér a magyar-magyar hamis szolidaritás és a román-magyar ellentét is. Tehát a szokásos képlet. Egy a közép-európai akvárium. Hogyan kell magunk alatt vágni a fát, semmittevéssel, törvénytelenséggel, fecsegéssel és acsarkodással. Nincs szükségünk ellenségekre, kitermeljük őket magunk közül is.
A szerzőnek, Székely Csabának ez a darabja egy trilógia része. Az első a Bányavirág, ennek főszereplője egy munkanélküli bányász, aki haldokló apját gondozza kényszerűségből, és tűri zsarnokoskodását. Gyakori vendég a házban egy csehovi alkoholista orvosfigura. A városból érkezett Ilonka, a főszereplő féltestvére idegenül ható energiát és életörömet hoz magával. Jöttétől a helyiek furcsa módon összezavarodnak, a kapcsolatok még zűrzavarosabbá válnak. Képes-e javítani valaki egy kis közösség sorsán? Van-e kitörési lehetőség? Vagy marad a kötél mint súlyos örökség, „hagyomány”?
Harmadik része a Bányavíz. A helyszín ugyanaz. Most a korábbi részben sűrűn emlegetett plébános és az ő különös szeretője a főszereplők. A kívülálló hős, akit a pap nevelt fiaként emleget, szobrokat farag, verseket ír, és arról ábrándozik, egyszer kiszakad ebből a kilátástalan közegből.
„Mitől lett olyan jelentős ez a trilógia? Egy hagyománytagadás, de egyúttal azonnal egy hagyományteremtés is jellemzi, ami nagyon ritka. Bátor, szókimondó, traumatikus problémákba nyúl bele. Így szembesít azzal, hogy mi van az egyre virulensebb szélsőjobbal, a román-magyar viszonnyal, az egyházakkal. A valóságból indul el, és a valóságból röppen föl egy költői világba” – írta e trilógiáról Radnóti Zsuzsa dramaturg.
Lássuk tehát a trilógia középső darabját! A szerző hirtelen robbant be a színház világába, és több díjat nyert darabjaival. Nagy elvárásokkal nézünk az előadás elé. Van mit mondania számunkra, mert mi is ilyen akváriumban lubickolunk!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
