Néhány napja elérhető a losonci római katolikus plébánia negyedévenként megjelenő folyóiratának a harmadik, szeptemberi száma. Az előző számokhoz képest szebb lett, igényesebb nyomdai kivitelezésben, 12 oldalon jelent meg. De! Ezúttal mindössze két magyar nyelvű írás kapott benne helyet.
A lap vezércikkét, „Íme a te anyád!” Peter Fábián jegyzi, magyar fordítása a 2. oldalon olvasható. Témája Szűz Mária, bevezetőjében ezt olvashatjuk: „Érzékeny emberi természetünk gyakori tapasztalata a fájdalom, legyen az testi vagy lelki. A legszilárdabb jellemű lélek is megrendül, amikor az értelmetlennek tűnő gyötrelmek problémának vetik alá. Ilyen helyzetekben a Fájdalmas Anya társasága támaszt nyújtó biztos menedék”.
Témájában és időben is kissé előreszalad a másik magyar írás, a Kovács Erika által jegyzett „Mindenszentek és halottak napja”, amely az ünnep történetét és szokásrendjét mutatja be. Érdekes és tartalmas írás, amelyből megtudhatjuk pl. azt, hogy mint katolikus keresztény ünnep az ősszel megtartott ősi kelta Samhain pogány ünnepre épült rá, amelyet azonban már az ókereszténység idején krisztianizáltak. A Samhain a kelta népeknél jelentette az újév, a tél és a sötétség kezdetét. „Úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. 
Az emberek ezért a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A kereszténységben az emlékezés megmaradt, az áldozat nem”. Utóbbival csak annyiban nem értenek teljesen egyet, hogy az „étel és állat” áldozatot egy más formájú áldozat, a gyertyák, koszorúk és virágok váltották fel. Mint a szerző az írásban ezzel kapcsolatban írja, hogy a „sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a XIX. század elejétől terjedt el, német katolikusok hatására, akárcsak a karácsonyfa-állítás”.
A lap foglalkozik a katolikus parókián bekövetkezett személyi változásokkal. Egyéves szolgálata után Feledre helyezték át Rastislav Polákot, akinek a címoldalon a hívők köszönték meg itteni jelenlétét. Kár érte, mert az egy év alatt sok szempontból fellendítette a losonci katolikus hitközösség életét. Búcsújárásokat, kirándulásokat, operalátogatásokat szervezett, neki köszönhető a Kassai Filharmónia losonci fellépése, és ő volt az alapítója a Pelikán című lapnak is. Bár a magyar nyelv nem volt az erőssége, emberi és barátságos magatartásával és igyekezetével kivívta a magyar hívők szeretetét és elismerését is. A rövid cikk némi keserűséggel jegyzi meg, hogy a plébános számos tevékenysége szakadt félbe.
A lap előző számainak bemutatásakor már utaltam arra, hogy egy éve nincs magyarul tisztességesen tudó lelkésze Losoncnak. Ebben hoz változást, hogy júliusban Losoncra helyezték át a rozsnyói születésű Fábián Pétert. Életéről, eddigi tevékenységéről a lap főszerkesztője, Mihály Ferenc beszélgetett vele. Tanulmányait a rozsnyói magyar tannyelvű alapiskolában kezdte és Egerben a Hittudományi Főiskolán végezte (ennek részeként a féléves diakóniai gyakorlatot Losoncon végezte). Ezután 2003-06 között Rómában folytatott posztgraduális tanulmányokat. Kár, hogy a riport csak szlovák nyelven olvasható.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46506,44661″}
