A napokban érdekes könyvbemutatóra került sor Kassán, a Kaszárnya Kultúrpark Kukučin utcai központjában. A két évvel ezelőtt kilencvenévesen eltávozott Máthé János szobrászművészről csak a bennfentesek tudják, hogy a premontrei gimnázium diákjaként festőként indult, s csak a Prágai Képzőművészeti Akadémia elvégzése után lett szobrászművész.Mesterségbeli tudását jól dokumentálja ez a publikáció, amely több mint háromezer rajzot, vázlatot tartalmaz, ezek között közel ötszáz aktot.
Máthé Jánost elsősorban köztéri szobrászként ismerik a kassaiak, mert negyedszáz alkotásával naponta találkoznak az itteniek és az idelátogatók. Különösen az új városnegyedekben, lakóparkokban. János bácsi többször hangoztatta, hogy ebben szerencséje volt, mert a Kassa lakótelepeit tervező építészek prágai diáktársai voltak, és ha valamilyen művészeti alkotással szerették volna a lakótelepek sivárságát oldani, akkor őt keresték meg. Ha futotta a költségvetésből, akkor bronzszobor került oda, ha kevesebb volt a pénz, akkor kőből készült az alkotás, de van olyan, amelyik fémből, esetleg betonból lett megmintázva.
Máthé János művészhitvallása ott található ezekben az alkotásokban, amelynek a lényege: nem a mit ábrázol, hanem a mit fejez ki üzenet. A közelünkben lévő Észak-városi Egészségügyi Központ előtt található Fésülködő nő című alkotása ötven év után is sokakban csak annyit asszociál, hogy szép, talán szívet ábrázol (?), netán valami gömbvariációt?,…Pedig ebben a szoborban ott van a haját mosó fiatal nő boldog görnyedése, aki a víz fölé hajolva mindent megtesz azért, hogy tetsszen szerelmének és a világnak egyaránt.
Aki nyomon szeretné követni Máthé János szobrainak a genealógiáját, az fontos segítőre talál ebben a kötetben. A vázlatok, rajzok, skiccek igazolják, hogy az alkotómunka gyötrelmes folyamat. Az ötlettől a vázlatokon át egészen az alkotás megvalósulásáig tengernyi munka és sok vívódás van. Aztán sokszor az is megesik, hogy csak a kisplasztikaként elkészült mintáig jut az alkotás, mert nincs rá igény, legtöbbször pedig pénz. Máthé János az otthonról hozott igényességtől vezérelve vallotta, hogy valójában egyik szobra sem teljesen kész, mert mindig úgy érzi, hogy még lehetne rajta valamit csiszolni. Mondogatta is többször: A szobor még nem kész, csak az idegeimmel készültem ki!
A képzőművészet, különösképpen a szobrászat iránt érdeklődőknek tartogat bő információkat és ösztönzéseket a Máthé János rajzait közzétevő kötet. A gyötrelmesen szép alkotási folyamatról ő maga így vall: Valami ösztönöz, hajt, le kell rajzolnom, aztán megmintázom agyagban, gipszből elkészítem a formát, majd kiöntöm a szobrot. Ez az én gondolatom. Gondolatom kőben, bronzban.
Máthé János vívódó alkotómunkája mögött egy küzdelmes élet áll. A második világháborúban – sorstársaihoz hasonlóan – a keleti frontra kerül, ahol életveszélyesen megsebesül, elesett bajtársai közé vitték, ahonnan valamilyen csodálatos életösztöntől hajtva megmenekül. A hatvanas évek második felében Miskolc közelében autóbalesetben a klinikai halál állapotába kerül, de szívós szervezete ellenáll, és még közel fél évszázadon át alkotásokkal teli, hosszú életpálya vár rá. Néhány nappal halála előtt, mozgásképtelenül, jegyzettömbjébe egy ceruzanyommal összegzi művészetét. Ebben az üzenetben benne vannak azok a vonalak, ívek, találkozások és szeretet, ami összeköti őt az emberekkel.
A könyvbemutatón meglepetésként hatott, hogy azon megjelent a város csúcsvezetése: Richard Raši főpolgármester, Renáta Lenártová és Ján Jakubov főpolgármester-helyettesek. A közönség soraiban többen ezt a gesztust inkább az egyre fokozódó kampánynak tulajdonították, de a főpolgármester rövid köszöntőjében Máthé Jánosról mint személyes ismerőséről beszélt, akit különösen tisztelt. Máthé János gazdag hagyatéka együtt van, özvegye – Évička asszony – egy majdani Máthé János Múzeum gondolatát vetette fel a publikáció megjelenése alkalmából.
A választási időszak végén elmondható, hogy Kassa jelenlegi városvezetése nem nagyon tüntette ki a kassai magyarokat megkülönböztető figyelemmel (pedig a főpolgármester-helyettes asszony a Most-Híd jelöltjeként került tisztségébe, aztán „dobbantott”!), ami különösképpen megnyilvánult a múlt esztendőben, amikor Kassa Európa Kulturális Fővárosa volt, és a százakra menő városi rendezvények úgy kerülték a magyar kulturális hagyományokat, és az egész magyar kultúrát, mint ördög a szenteltvizet! Kivételnek számít, hogy Márai Sándor és Máthé János teret kapott a városban. Az utóbbi a Národná trieda és Hlinkova utcák kereszteződésében, ahol a szerző Pihenő család szoborkompozíciója van. Az azóta eltelt időben sem volt tapasztalható igyekezet a főpolgármester részéről, hogy „a magyar rendezvényekről rendszeresen távolmaradó” címén valamicskét javítson, és meggyőzze az itteni magyarokat, hogy őket is a város egyenrangú polgárainak tartja.
Közvetlenül a könyvbemutató után került sor a Quasars Ensemble kamaraegyüttes koncertjére Alfred Schnittke műveiből. A Máthé János művészetével sok pontban rokon, illetve azonosuló zenei produkciók fergeteges élményt jelentettek a könyvbemutató után kiegészült közönségnek.
Végezetül pedig még szót kell ejteni Máthé János nevéről, akinek – Máraival mondva – az idők folyamán lekopott vezetéknevéről az ékezet. (Egy elhallgatott vagy leparancsolt ékezet sokat elmond az itthoni viszonyokról!) Erre a kulturált országokban méltatlan helyzetre olyan magyarázatot is hallottam, hogy a prágai akadémián kell keresni az indítékot, amit én kétlek, mert nemcsak Máthé Jánostól hallottam, de Bartusz György szobrászművész is igazolta (aki szintén ott végzett), hogy a cseh tanárok a Szlovákiából érkező magyar diákokat örömmel, megkülönböztetés nélkül, szívesen fogadták, mert kritériumaik ezek voltak: tehetség és szorgalom.
Dokumentumok bizonyítják, hogy Máthé János gömöri felmenőitől ezt a vezetéknevet örökölte, amit kezdetben Máté-nak, később Máthé-ként használt. Mivel a neve mindenkinek a legbensőségesebb tulajdona, nem vehetjük el tőle azt a jogot, hogy – önként, netán kényszer folytán – változtathatott a nevén. Máthé János gyökerei, indíttatása és kapcsolatai révén nekünk és a magyar kultúrának, Máthé Jánost jelent; a szlovák kultúrkörnek pedig Ján Mathét!
Máté László, Felvidék.ma
