Magyarországon október 12-én lezajlottak az önkormányzati választások, a Fidesz jelöltjei – az országgyűlési és európai parlamenti választások után – ismét elsöprő győzelmet arattak.
A balliberális politikusok, újságírók (Magyarországon, a határon túli magyarok között és Európában egyaránt) persze a gratuláció vagy a tények tudatosítása helyett, hataloméhségtől lihegve jönnek a megszokott blődséggel, hogy a kormány antidemokratikus módon megváltoztatta a játékszabályokat, azért győzött. Tény viszont, hogy nincs olyan szabály vagy törvény, amely előírja Magyarország választópolgárai részére, hogy szavazzanak a Fideszre. Nincs, de ők mégis így tesznek. Akik meg otthon maradnak, azért teszik, mert a baloldal folyamatosan „saját magát nyírja ki”, és képtelen vonzó alternatívát kínálni a Fidesszel szemben (de ez már ne a Fidesz hibája legyen!). Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy az MSZP egyre inkább veszít a lehetséges „kormányváltói” szerepéből, hiszen a kialakult megyei közgyűlések többségében a Jobbik maga mögé utasította a baloldalt (ahogy az európai parlamenti választásokon is). Itt kell megjegyezni, hogy Szlovákiában is fontolóra vehetnék, hogy a megyei önkormányzatok összetételére nem kellene külön választásokat tartani, hanem – ahogy az Magyarországon is van – azokat az önkormányzati választásokkal együtt meg lehetne tartani, sok pénzt spórolhatna meg ezzel Szlovákia, és nem kellene azon sem szégyenkeznie, hogy a megyei választások nevetségesen alacsony részvétel mellett zajlanak.
A magyarországi önkormányzati választásokon ezúttal az államhatáron túl élő magyar állampolgárok nem szavaztak, mert a választójogról (ki és hol szavazhat) a lakóhely határozott. A határokon átnyúló önkormányzati és regionális együttműködések révén azonban bizonyára a határon túli magyarok is érzik majd a magyarországi önkormányzati választások eredményének hatását.
Orbán Viktor a választások éjszakáján úgy fogalmazott: „Magyarország győzött, az összefogás, az együttműködés és az egység. Vesztett a békétlenség, a széthúzás, a cinizmus és a reménytelenség”. Az Orbán-fóbiában szenvedők zsugorodó tábora minden bizonnyal még hangosabb lesz, miután egyre kevesebben hallgatják őket.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”49229″}
