Mindig is kellő távolságtartással viseltettem a nemzetközi jog nevű gyanús képződménnyel szemben. Ami nem csoda, tekintve, hogy 1920 óta kismilliónyi olyan nemzetközi két- és többoldalú egyezmény látott napvilágot, melyek értelmében itt most egy virágzó, öntudatában és önértékelésében is szilárd és gazdaságilag is erős magyar közösségnek kellene virulnia Szlovákia déli országrészeiben.
A deportálások, eltussolt etnikai tisztogatások, a reszlovakizáció, a hontalanság évei, a nyelvtörvények, az alternatív oktatás koncepciója, a közigazgatási szalámi-taktika, az állampolgárságtól való megfosztás és Malina Hedvig üldözése pedig mind-mind a fantázia világa Azaz annak kéne lennie, ha akár csak tesztüzemmódban is működne az, amit nemzetközi jogként emlegetünk.
Ezt az alapállást csak erősíti az ENSZ Nemzetközi Bíróságának (ICJ) február 2-án hozott ítélete, mely kimondta, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúiban sem Szerbia, sem Horvátország nem követett el népirtást. Mindezt a testület szlovák elnöke, Peter Tomka bíró hirdette ki. Az indokolásban benne van egész dekadens világunk minden cinizmusának esszenciája: a szerbek ugyan elkövettek bűnöket, azonban a horvátoknak nem sikerült egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítaniuk azt, hogy a szerb hadak célja e bűnök elkövetésével a horvátok célzott kiirtása lett volna. Vagyis: ahhoz, hogy nemzetközi jogászék népirtásról beszélhessenek, azt kell igazolni megdönthetetlen bizonyítékokkal, hogy a népirtással vádolt fél kifejezetten szándékolta az adott nemzeti, etnikai stb. csoport megsemmisítését (ami nem csak gyilkolászás lehet, hanem a megsemmisüléshez vezető körülmények megteremtése is stb.). Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges ez. Talán megkérdezik a megvádolt felet, hogy ugyan már, tessék mondani, ön a népirtás határozott szándékával lőtte porrá azt a várost a lakóival együtt?
Vagyis, az a pár tömegsír igazán nem tesz semmit, Vukovár pedig mintha nem is létezett volna – és így tovább.
No de ha ez így megy, akkor szabadjon nekem a másik „szélsőséget” képviselnem, midőn azt állítom: már az is igenis népirtás, amit a velejéig romlott, eltorzult szlovák államhatalom szisztematikusan, tervszerűen művel az itt élő őslakos magyarsággal. Határozott és pontos tervet követve törnek a felvidéki közösség megbontására, majd felszámolására. A bevezetőben már felsoroltam néhány eszközt, melynek segítségével ezt az ördögi tervet – a néma genocídiumot – végrehajtják. Csendes népirtásnak nevezem, mert a cél – még ha a legkörmönfontabb módszerekkel is – egy nemzeti közösség végleges felszámolása.
Mindezt egyetlen puskalövés, egyetlen csepp vér nélkül, sok-sok, eredetileg magyarnak indult segítővel…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
