2004-ben, 11 éve jelent meg első kisregényem az „1552″, amely két fiatal viszontagságain keresztül mutatja be a török 1552-es felső-magyarországi hadjáratát. Hogy irodalmilag is elhelyezzem: a történet az Arany János által megénekelt Drégely ostroma, és a Gárdonyi Géza által írt „Egri csillagok” története közti időszakban játszódik /nem, mintha egyik vagy másik remekműhöz merném hasonlítani az én munkámat/.
A regény első fejezetét adó novellát, amelynek „A szerzetesek kincse” címet adtam, még a 80-as évek közepén írtam egy helyi legendából, amely arról szól, hogy a kolostor szerzetesei kincset rejtettek el valahol a környéken. A véletlen úgy hozta, hogy épp abban az időben került a kezembe Csáky Károly könyve, a „Honti barangolások”, amely elég sok anekdotát tartalmazott a török időkből, amiket én szép sorjában feldolgoztam. Csak a végén vettem észre, hogy egy terjedelmesebb kézirattá állt össze, amit írtam. Már csak egy összekötő „szálat” kellett találnom, amire a különálló történeteket felfűzöm, aztán annak rendje és módja szerint az egészet a fiók mélyére süllyesztettem.
A 2000-es évek elején folytatódott a történet, egy jó nagy ugrással, amikor Tóth Jóska barátom is elolvasta a kéziratot, és úgy döntött, hogy házi nyomdán készít belőle pár füzetet. Az egyik füzet aztán Budai Ernő, százdi helytörténész közvetítésével eljutott Tipary Laci bácsihoz, Tompára, aki olyan érdekesnek találta a kéziratot, hogy rögvest beajánlotta azt az akkori kiadójának, a Lilium Aurumnak, kiadásra. Laci bácsiról most már csak múlt időben beszélhetek, de tervezek róla még írni ebben a sorozatban írni, mert fontosnak tartom, amit csinált.
Én a lehetőségtől, természetesen, pánikba estem, ugyanis nem voltam még rá felkészülve, és tudtam, hogy a kézirat, abban a formájában túl „vékony” egy könyvnek, és gyorsan írtam hozzá egy kiegészítő fejezetet, a palásti csatáról, Tinódi Lantos Sebestyén verses krónikája alapján, ami így már a történet gerincét adta.
A könyvet a Lilium Aurumnál Kulcsár Ferenc szerkesztette, aki valamiért nem tartotta jónak az eredeti címet, és „1552″-re változtatta azt.
Röviden, ennyi az én első könyvem története, ami ma már nem kapható a boltokban, de akinek netalán mégis felkeltettem az érdeklődését a könyv iránt, és nem számít neki, hogy kétdimenziós szöveget olvas, az megtalálhatja a MEK weboldalán is.
Folytatás következik…
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51537,51536,51535,51380,51244,51113,50712″}
