Avagy a látszat-jószándék veszélyei
A napokban, február elején az oktatási minisztérium közzétette az általános iskolákban 2015 szeptemberétől érvényes új kerettanterveket. A módosított állami pedagógiai program több olyan részletet is tartalmaz, mely joggal vívta ki a pedagógusok nemtetszését, kezdve a magyar nyelv és irodalom óraszámának csökkentésétől bezárólag a szabadon választható órák számának csökkenéséig. Ugyan vannak benne pozitív változások is, de ahogy azt az SZMPSZ is megfogalmazta az oktatási miniszternek küldött levelében, több a káros hatás, mint a hasznos…
Jómagam azonban egy olyan újdonságra hívnám fel a figyelmet, melyről egyelőre a hazai sajtóban nemigen esett szó, ugyanakkor jelentős veszélyforrás. Az eddig érvényben lévő állami pedagógiai program és az oktatási törvény kétfajta iskolatípust különböztet meg: szlovák tanítási nyelvű és a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákat. Ugyanakkor tény, hogy a 2008-ban életbe lépett oktatási törvény lehetővé teszi, hogy bizonyos iskolákban tanítsák a nemzetiségek nyelvét, ezekben az intézményekben mód van a nevelési tantárgyak nemzetiségi nyelven való oktatására is. Ez a lehetőség azonban a tulajdonképpeni hivatalosan szlovák tanítási nyelvű iskolákra korlátozódott, amelyekben a nemzetiségek nyelvét a szabadon választható órákban oktatták.
Nos, az új állami pedagógiai program egyet előre lép, hisz az eddigi két (szlovák tanítási nyelvű és nemzetiségi iskolák számára írt) kerettanterv helyett immár három áll rendelkezésre: megszületett a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák számára is (preškoly s vyučovaním jazyka národnostnej menšiny). Persze, érvelhetnénk azzal, hogy a kis létszámú nemzetiségek irányába született meg ez a tanterv, teljes jószándékkal. De ne legyünk naivak. A tendencia, mely már a 90-es évek óta újra és újra előkerül, ismét megerősödött. Nyíltan vagy burkoltan, de mindenképp határozott lehetőség, hogy a létszám gondokkal küzdő kisiskoláink transzformálódjanak hibrid iskolákká jogilag látszólag korrekt módon, konkrét kerettantervek alapján.
Nem szeretnék tippeket adni a csak pénzben gondolkodó önkormányzatoknak, de mindenképp fel kell hívnom a figyelmet a lehetséges összefüggésekre.
Gondoljunk csak bele:
– egyelőre él az a stratégiai dokumentum, mely a minisztériumi honlapon is megtalálható, s mely határozott célul tűzi ki az államnyelv tökéletes elsajátítását nemzetiségi iskolákban, s mely határidő nélküli, állandó feladatként jelöli meg a nemzetiségi iskolákban minél több tantárgy szlovákul való oktatását,
– a nemzetiségi és államnyelv tökéletes elsajátítása állandó feladat ugyanebben a dokumentumban, miközben szó sem esik a teljes körű, tökéletes anyanyelvi művelődésről,
– ugyanakkor szeptembertől várhatóan életbe lép a novelizált oktatási törvény osztálylétszámokra vonatkozó rendelkezése, mely rendkívül hátrányosan érinti kisiskoláinkat.
Ezt mind összevetve nem kell túl sok kombinációs készség ahhoz, hogy kitaláljuk, mire készülhet a végrehajtó hatalom. Damoklész kardjaként tekinthetünk annak lehetőségére, hogy a megszűnőben lévő kisiskolák esetleges összevonásával létrejöhetnek a magyar vidékeken olyan oktatási intézmények, ahol a kecske és káposzta esetével találkozhatunk majd: jogilag megszűnő magyar iskolák településein elejét lehet majd venni az elégedetlenkedésnek, hisz állami kerettanterv alapján oktatják majd a magyar nyelvet is az összevont intézményben. Óriási ennek veszélye.
Ráadásul az asszimilálódó családok, a peremvidék gazdaságilag és szociálisan leszakadó területén élők számára, ahol a magyar iskola látogatása helyben nem mindig megoldott, ahol anyagi áldozattal jár a magyar iskolába való utazás, nos, számukra jelenthet egy ilyen megoldás pszichológiai felmentést, lelkiismeretük megnyugtatását…. Ez ellen minden erőnkkel küzdeni kell.
Ne feledjük, nem minden polgármester és önkormányzat harcol majd a végletekig magyar iskolájáért. Sőt. Sokuknak elege van az örökös huzavonából, nem beszélve az esetenkénti hatalmas anyagi áldozatról. Szűklátókörűségük miatt pedig nem mérik fel a nemzeti közösségre sújtó óriási kárt. Sajnos, mi magunk is tehetünk arról, hogy iskolahálózatunk leépülőben van. Ha ehhez hozzájárul némi legiszlatív „segítség”, gyakorlatilag a magyar iskolák likvidálási szándéka egyértelműsíthető….
Kiss Beáta, Felvidék.ma
A szerző az MKP Országos Elnöksége tagja
{iarelatednews articleid=”43009″}
