Michal Havran teológus, a jetotak.sk főszerkesztője fájdalommal ír a pusztuló Gömörről…
Gömör és a többi régió megmentése nem az autógyáraknak köszönhetően történik meg. Viszont saját múltjuk több munkahely teremtésére szolgálhatna, mint a fent említett iparág.
Toszkána vagy Gömör? Gömör vagy Toszkána? A Gömör lehetne a szlovák Toszkána. De nem lesz az. Rozsnyóra feltehetően nem jön külföldi beruházó. Azon a vidéken, ahol az emberek csaknem negyede munkanélküli, pedig nagyon várják.
Szeretnének idecsábítani egy ázsiai gumiabroncsgyártót, hogy munkaerőt biztosítsanak neki havi háromszáz euróért, továbbá állami segélyt, adókedvezményt, szabad belépőt a stószi fürdőbe, szórakozási lehetőséget az erotikus szalonokban toulén-mámorban úszó roma lányokkal és after partyt a Deaf Kebab falai között.
Az emberek vagy munkanélküliek, vagy olyan összegért dolgoznak, amennyivel a jobb családok be sem mennek a városba. Rosszabb sors jutott nekik, mint a cseppkőbarlangoknak, vagy a gótikus templomok freskóinak, mert azokat a világörökség részévé nyilvánították. Az itt élőkről azonban megfeledkezett az állam, s marad számukra a botrányos jelen.
A műemlékekkel senki sem törődik
Csakhogy Rozsnyóra nem kíváncsi a szlovákiai turista sem. Losoncra még úgy-ahogy el lehet menni, de Rimaszombaton túlra már a rendőrjárőr sem jut el.
Rimaszombat után kialszik Stella Hungaria, a déli útvonal utoljára az oszmán iga alatt létezett, mára csak regélnek róla ködös terveikben a képviselők, polgármesterek, barlangkutatók és polgári társulások. Megfeledkeztek arról, hogy egy európai országban az összetartozás azt is jelenti, hogy az állam nemcsak a poltári Poór-üzembe fekteti a pénzt, hanem elsősorban az emberekbe, emlékművekbe és utakba.
Gömör 1241 óta, amikor IV. Béla vereséget szenvedett a tatárok ellen vívott muhi csatában, ahol elesett a magyar nemesség java és a templomos rend nagymestere, a virágzás néhány rövid időszakát kivéve elkerülte a politikusok figyelmét. A helyi hatalmasságok ugyan európai pénzekből huszadrangú utak mentén juhásztanyákat építettek, vagy „felújították” a falu központját, mely inkább menekülttáborra emlékeztet, ahol a humanitárius szervezet hátrahagyta parancsnoki sátrát, s ezzel le is tudták a dolgot.
Pedig közismert, hogy egyetlen szlovák régió sem annyira európai, mint Gömör. Sehonnan nincs annyi emberi alkotás és természeti képződmény az UNESCO világörökségi listájára felvéve, mint innen. Gömör lehetne a szlovák Toszkána. De nem az, és nem is lesz. A toszkánaiakkal szemben nekünk közömbösek műemlékeink.
A norvégok mentenek
Két évvel ezelőtt a csetneki evangélikus templomban egy idős asszony elmondta, hogy a freskókat a törökellenes nemesek epitáfiumaival együtt megmentették. Ötven centért egyes fokozatról kettes fokozatra állította a villanyfűtést, felkapcsolta az időzített világítást és a nyolcvanas évekből származó képeslapokat kínált.
A templomot négy másikkal együtt felújítják, természetesen norvég alapokból, mert Szlovákiában a várakat és kastélyokat az északi és az Unióban élő adófizetők pénzéből restaurálják. Szlovákiai alapok ugyanis nem léteznek.
Az egyik hétvégén a Rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal igazgatónőjétől értesültem, hogy norvég alapok ezentúl nem állnak rendelkezésre, így a freskók továbbra is málladoznak, ugyanúgy, mint ahogy porosodik a déli nyomvonal terve, a zsírkőkitermelés, a magyarországi úthálózatra való rákapcsolódás, a Kassával való összeköttetés és a kerületnek az ország vérkeringésébe való bekapcsolása.
Rossz hírnév
A gömöriek minderről maguk tehetnek, nem kellett volna olyan arisztokratikusan viselkedniük, angol vidéki kúriákat építeniük a magyarok, szlovákok és németek között, nem kellett volna keveredniük a törökökkel, lepaktálniuk a protestánsokkal, a Wesselényi-féle összeesküvőkkel.
Bátorságuk ellenére, mellyel a délkeleti határt védték az oszmánok ellen, úgymond rossz hírük kelt. Nagyon gyorsan szerettek volna művelődni, Rozsnyón ültették át először magyarra Homéroszt, Nagyrőcén alapozták meg a szlovák oktatást, elutasították a világi és egyházi méltóságokat, olasz mestereket hívtak, és oly módon festették ki templomaikat, amely példa nélkül való az Alpokon túli területen.
A Szlovák-karszthegységben emberi koponyából készült sámánmaszkokat találtak, amelyeket a kiétei kultúra népe mágikus szertartásain használt.
A gömörieknek mindebből annyi maradt, hogy közös háztartásba kényszerülnek a holtakkal, az Andrássyak Betléren pofonokat osztogatnak, Krasznahorkán Zsófia az örökkévalóságot személyesíti meg, s a halál közszemlére tétele a bizonyítéka a régió vallásos érzelmei folytonosságának.
A beruházók nem jönnek
Gömör lehetne a mi Toszkánánk, vagy a közép-franciaországi Dordogne, ahol a Lascaux barlangok után megtekinthetjük a reneszánsz kerteket. De mi erre képtelenek vagyunk.
Hallottunk ugyan arról, hogy a kultúra nem az emberi társadalom szükségtelen velejárója, hanem épp ellenkezőleg, annak lényege, ami nem mellékesen pénzt is hozhat a konyhára. Gömör a templomainak, barlangjainak és lakosságának köszönhetően Szlovákia leggazdagabb régiója lehetne.
El tudom képzelni, hogy a gömöri településeken, a megújított csetneki Szontágh-kertek, valamint Pavol Dobšinský derencsényi lelkészlaka előtt és Murány vára lábánál hosszú sorok állnak és a turistáknak már januárban elő kell jegyeztetniük nyári belépőjüket, hiszen a barlangokba való belépés szabályozott és az áldozati helyeken nem tanácsos napnyugta után barangolni. Csakhogy út nem vezet ide, és a beruházók sem jönnek.
Gömörben minden adott
Eközben Gömörnek mindene megvan, amire szüksége lenne. Tehetséges emberek Rozsnyón megújítják a kultúrát, Pozsonyból a négy óráig tartó utazás ellenére elhozzák a szlovák kortárs művészet értékeit, a betléri kastélynak új igazgatója van, az arisztokrácia és Barczi Gyula művészetének fenomenális ismerője, aki tisztában van azzal, hogy a múzeum üzletében nem édességet kell árusítani.
Ezeknek az embereknek támogatásra van szükségük, mert pontosan tudják, mit kell tenniük, mi több, ezt már egyes helyi politikusok is megértették.
Múltjuk megmenti őket
Gömör és a további régiók megmentése nem az autógyárak kérdése. A múltjuk lesz az, ami több munkahelyet teremthet, mint a multik. A gömöriek mindig a szellem emberei voltak, Gömör Európa szívében fekszik, s olyan hely, ahol az értelem képes volt évezredeken át megváltoztatni a vidéket.
Gömör, Szepesség és a többi történelmi régió, melyhez minden politikus ragaszkodik, amikor büszkélkedni akar, a legszomorúbb példái annak, hogy az üres fecsegésen túl nem vagyunk képesek őseink örökségének alkotmányos védelmére sem. Miért nem segítünk nekik?
Michal Havran, sme.sk/ ford.: nzs, Felvidék.ma
Fotó: illusztráció, tasr
