Kassa-Nyugat (Terasz) városrészében működő nyugdíjas klub Gál István vezetésével színes programokat készít tagjainak, közöttük kulturális, irodalmi és ismeretterjesztő előadásokat, kirándulásokat: itthoni és magyarországi tájakra. Még a múlt esztendőben, amikor az egyik klubtalálkozón a kassai Batsányi Kör tevékenységével ismerkedtek (idén volt a Kör megalakulásának 50. évfordulója!), elhatározták, hogy ellátogatnak Fábry Zoltán szülőhelyére – az ő szavaival – „Abaúj legészakibb csücskébe, a mánták földjére”, mivel az író – többek között – jelentős szerepet vállalt a Batsányi Kör megalakításában és annak támogatásában is. A látogatás megvalósítására ezen a héten került sor.A szervezőknek az időjárás is kedvezett, mert a stószi Fábry Zoltán Emlékházhoz érkező autóbusznyi társaságot szép, májusi idő fogadta.
A Fábry Zoltán iránt affinitást érző látogatók az Emlékházban, és annak udvarán részleteket kaptak kisebbségi közösségünk máig legnagyobb egyéniségének életéről és munkásságáról, ami az ő esetében elválaszthatatlan egységet alkotott, mert gondolatai és művei mögött aranyfedezetként ott volt a tisztességért, humanizmusért és kisebbségi közösségünkért vállalt élete. A kötetlen beszélgetés során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sekély ismereteken és pillanatnyi politikai divatokon nyugvó valamiféle „Elég volt már Fábry Zoltánból!” álláspont mennyire méltatlan közösségünk szelleméhez, és Fábry Zoltán bennünket örökösként meghagyó végrendeletéhez. Az ehhez hasonló megnyilvánulások következményei aztán: a Fábry életmű mellőzése, a Fábry Emlékház elhanyagolása, a Fábry-díj megszüntetése, és más elszomorító jelenségek, amiket a klubtagok is méltánytalanságoknak tartanak.
Fábry Zoltán életének autentikusabb ismertetéséhez nagyban hozzájárult háziorvosa, dr. Juhász György által felvillantott momentumok és kevésbé ismert epizódok az író életéből. Az ismeretek kibővítésében fontos szerep jutott a Fábry Zoltánról gondoskodó Shreiber-család két tagjának: Alicának (akit Fábry Zoltán Csacsinak becézett), és Sándornak, a stószi mánták szívósságát, találékonyságát és munkaszeretetét bizonyító információi és történetei.
A látogatók végigsétáltak a település határában eredő Bódva-patak, s azt szegélyező, Fábry Zoltán nagyapja által ültetett hársfasor mentén. Megtekintették az evangélikus templomot, a település központját domináló katolikus templomot, amelyeket Németország anyagi támogatásával újítottak fel. Innen útjuk a település fölött lévő temetőbe vezetett, ahol lerótták tiszteletüket és kegyeletüket Fábry Zoltán utolsó nyugvóhelye előtt, aki 45 évvel ezelőtt „költözött” a stószi temetőbe. (A 45. évforduló május 31-én, vasárnap van, ahogyan 1970-ben halálának napja is vasárnapra esett!)
A program következő színhelye a stószi fürdő volt, ahová a vállalkozóbb szelleműek Juhász doktor vezetésével gyalog vágtak neki a meredeknyi hegyoldalnak, a többiek autóbusszal. A helyiek mondogatják, a stószi fürdő levegője csodálatos és gyógyító, de májusban kétszeresen az. Ezt a társaságnak minden tagja igazolhatta, s hozzá ráadásként járultak a fürdő volt főorvosának és igazgatójának familiáris beszélgetései. A kellemes emlékekhez társult egy közös ebéd elfogyasztása a fürdő ebédlőjében.
Tervezett megállóhely volt még a programban Mecenzéf, a Schuster-család házában berendezett filmtechnikai (kinematográfia) múzeum, illetve a mecenzéfiek valamikori főfoglalkozását biztosító hámor kicsinyített (és működő!) másának megtekintése a Schuster-udvarban. A kiállítás központi anyagát képező fényképező- és vetítőgépek mellett kiállított tárgyak sokasága reminiszcenciát ébreszt a múltra érzékeny emberben, egyben bizonyítva Rudolf Schuster volt köztársasági elnök széleskörű érdeklődését, német („mánta”) szívósságát, alkotókedvét és mecénási szerepét. (Szülőházát, az általa összegyűjtött értékes gépeket, és a mecenzéfiek életét jellemző tárgyakat térítésmentesen a köznek adományozta!)
Az igényes program arra sarkallta a társaságot, hogy visszafelé jövet még megtekintik a jászóvári apátság monumentális épületét és környezetét. A szerencsés véletlen (égiek ajándéka?) úgy rendezte, hogy váratlanul megjelent a mindnyájunk által – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül – ismert és elismert Bartal Károly Tamás, a jászói premontrei prépostság nyugalmazott apátja, aki amolyan Szent Péter-i kulcscsomóval minden ajtót nyitott, beengedve a társaságot a jászóvári prépostság ódon falai közé és monumentális templomába. A volt apát úr a tőle szokásos igényességgel, szellemességgel adott tájékoztatót az apátság múltjáról, a nem éppen szívderítő jelenéről, és a monumentális barokk templom freskóiról, szobrairól. Méltóbb pont a program után aligha kerülhetett volna!
A sok részletében lélekemelő egész napos műsor igazolta, hogy a Felső-Bódva mentének három települése: Stósz, Mecenzéf és Jászó – a csodálatos abaúji tájon kívül – olyan lehetőségeket kínál, ami máig mutató örökségünk része. Nem erőltetett, ha a szövegben szereplő három nevet – Fábry Zoltánt, Rudolf Schustert, Bartal Károly Tamást – egyszerre említjük, hiszen mindhárman a közösségüket vállaló, és a közösségükért áldozatokat is hozó személyekként tiszteljük.
Ilyenkor, kirándulások, iskolai exkurziók, nyári vakációk idején mi sem aktuálisabb: Látogassunk el Fábry Zoltán szülőföldjére!
M á t é László, Felvidék.ma
Fotó: Szirovec János – További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> {iarelatednews articleid=”44776,42926,42677,40777″}
