A Pozbai Református Egyházközség hálaadó istentiszteletet tartott a 230 éves templomért.
Dukon András helybeli lelkész tisztelettel és szeretettel köszöntötte az egybegyűlt ünneplő gyülekezetet, s hálát adott az Úrnak a templom 230. évfordulójáért. E jeles ünnep alkalmán Isten hajléka méltán öltözött új díszbe, a padok át lettek festve és hófehér terítők díszítették a hajlékot Dicsérjétek az Urat Igeverssel (Zsolt 111,1).
Az ünnepi istentisztelet történelmi visszatekintéssel vette kezdetét, melyhez Mente Róbert másodgondnok bőséges jegyzetei nyújtottak nagy segítséget!
Kassai Gyula esperes felolvasta az 1Kor 15,1–10 igeszakaszt, majd imádságát követően Fazekas László püspök hirdette az Igét, kiemelve az említett igeszakasz első két versét. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy jövője annak van, aki felvállalja a múltat és azt értékeli! Tanúbizonysága szólt arról is, hogy Isten hatalommal vezeti népét, és népe terhét vállain hordozza. Isten hajléka pedig az a hely, ahol a teherhordozáshoz erőt meríthetünk, ahol megkönnyebbülhetünk, reményt nyerünk, vigaszt kapunk. Külön öröm volt számunkra, hogy felidézte Mécs László: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld sorait.
A gyülekezet életének történeti ismertetőjéből megtudtuk, hogy 231 évvel ezelőtt Papp János, aki a Türelmi Rendelet után a pozbai gyülekezet első lelkipásztora volt, első szolgálatát Ezsdrás 7,27–28 alapján végezte. „Áldott az Úr, őseink Istene” – ez az Ige többször is elhangzott ünnepi megemlékezésünkön, ugyanakkor figyelmességként a könyvjelzőkre – amit kijövetelkor kaptunk – emlékeztetőül ez volt rányomtatva.
Az ünnepi alkalmon szót kaptak az itt szolgáló néhai Szaszák Bertalan lelkipásztor fiai, Szaszák Imre törökbálinti lelkész és testvére Szaszák György is; valamint az egykor itt szolgáló Kiss Pál nagysallói lelkész, és Ivanič Katalin Pozba község polgármestere.
Miután örömmel szolgált a pozbai gyülekezet fiatal-asszonyokból álló énekkara, ifj. Kiss Éva elszavalta a Szeressétek a templomot című verset Csiha Kálmántól.
Ezt követően sor került a pozbai és a nagyigmándi testvérgyülekezeti kapcsolat megpecsételésére! A két gyülekezet elöljárói aláírásukkal hitelesítették a testvérgyülekezeti nyilatkozatot. Majd a Magyarországról érkező testvérgyülekezet, Sugár Tamás lelkipásztorukkal az élén átadta az ajándékot, egy hímzett magyar zászlót a magyar címerrel ellátva. Minden bizonnyal ott lesz majd a helye – a már két évvel ezelőtt szintén tőlük kapott – zászló mellett, ami a magyarországi református címerrel van ellátva. Ugyancsak meghatottan fogadtuk a nagyigmándi asszonykórus énekszolgálatát! Istenünk áldása kísérje további szolgálataikat is!
Püspök úr szót kérve elmondta, hogy a két gyülekezet együvé tartozásának az ismertető jeléül lett e zászló.
A gyülekezet gondnoka, Baják Margit vette át a szót, hangsúlyozva, hogy ezen évforduló azt mutatja, hogy őseik nem homokra építkeztek, hanem kősziklára! Ugyanakkor megköszönte a szolgálatokat és az adományokat egy igeverssel is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róm 8,28)
Kiemelten lett köszönetnyilvánítás azok felé, akik oroszlánrészt vállaltak a templom felújításában, név szerint Mente Róbert másodgondnok és Konkoly László felé, akik közül gondnok úr szerényen így felelt: „Köszönöm, hogy szolgálhatok”.
Nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után megemlékezésünk tovább folytatódott a templom melletti emlékhely megkoszorúzásával. Miután többen is elhelyezték a megemlékezés koszorúit, az ünneplő sereget terített asztal várta.
Megemlékezésünk és ünneplésünk végéhez érve megtekinthettük a templom bejáratánál levő kiállítást. Láthattunk pecséteket a régmúltból, keresztelői edényt, amit még néhai Szaszák Bertalan lelkész ajándékozott a gyülekezetnek 1939-ben, az egykor itt szolgált Szentkúti Kiss Károly Bibliáját, mely 1871-es kiadású, kelyheket, énekeskönyveket, jegyzőkönyveket…
Isten tegye áldottá a szolgálattevők életét! Szálljon dicséret az Úr nevére ezen színvonalas ünnepi megemlékezésre! Legyen áldott az Isten, amiért megtartja kegyelmében népe életét nemzedékről nemzedékre!
Sándor Veronika,reformata.sk/Felvidék.ma
Fotó: Mente Róbert{iarelatednews articleid=”23819,23424,9628,53459,52539,52359,51508,50613″}
