Örökségeink nyomában jártak az Érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola hetedikes diákjai a Határtalanul program keretében: az öt napon át tartó kirándulás a Rákóczi-szabadságharc és Petőfi Sándor emlékét követte Nyugat-Szlovákiában.
Május utolsó csütörtökén, május 28-án 31 diák indult el, hogy kísérőikkel együtt az aznapi program első állomásán, Gútán átmehessenek Európa leghosszabb teljes faszerkezetű hídján a Kis-Dunán ringó úszó hajómalomhoz. A Vízimalom Múzeumba számos eredeti berendezést, elemet építettek be, melyek rendeltetését hitelesen mutatta be a magyar nyelvű idegenvezetés.
Érsekújváron Zserotin, Frigyes, Cseh, Forgách, Császár és Ernő nyomában jártak – ezek a 16. században épült vár hat bástyájának nevei. A Fő téren elhelyezett Ocskay László bronz emléktáblánál pedig első szabadságharcunk egyik különös sorsú alakjának sorsát idézték fel a gyerekek.
Nyitra váráról (a monda szerint itt vakították meg Vazult), püspöki székhelyéről ismert város, mely a Zobor-hegy lábánál fekszik. A nyitrai várnegyed bejárása után erre a magaslatra azért zarándokoltak fel, hogy a mondabeli Zobor vitéz alakjának kitartásukat megmutatva adózzanak, illetve hogy megtalálják az 1896-ban emelt millenniumi emlékmű talapzatát.
Ezután Kolon települése nagy várakozással fogadta a vadkerti csoportot, a helybéli magyarokkal való találkozás kitűnően sikerült, a jövőbeli kapcsolatok kiépítése megkezdődött. 
Trencsénben három történelmi kort idéztek fel, illetve ismertek meg a gyerekek a várat bejárva: Csák Máté városát a 14. századból, a török időket, az 1708-as csata bemutatásával pedig a kuruc kort. Beckó romjai lenyűgözőek, a sziklaszirten emelkedő egykori vár legendákkal teli, a látvány vonzza az embereket. A vadkerti diákok rajz készítésével igyekeztek megragadni ezt, amelyet egy váratlanul érkező vihar még különlegesebbé varázsolt.
Pozsony városát május 31-én kutatták fel a kimeríthetetlennek bizonyuló kiváló idegenvezető, Korpás Árpád vezetésével.
Petőfis diákokként a Medikus kertben kezdődött el a nap, a költőtől való kedvenc versével köszöntötte mindenki Petőfit szobornál, ahol koszorút is elhelyeztek. Felkeresték, megnézték Kempelen Farkas házát, a Lechner Ödön tervezte szecessziós Kék templomot, a Szent Márton-dómot (a gótikus koronázó templomot), a Szent Mihály kaput, a Prímási palotát (az 1848-as áprilisi törvényeket itt szentesítette a király), a Jó Pásztor házát, a pozsonyi várat.
A dévényi vár – mely a Magyar Királyság nyugati kapuja volt – felkeresése is benne volt a programban. A festői kilátás mindenkit elbűvölt. A bányavárosok közül Körmöcbányát és Selmecbányát ejtették útba a kirándulók. Főleg Selmecen fogalmazódott meg többükben, hogy vissza kell térni, fel kell fedezni ezeket a helyeket, hiszen újabb és újabb kincsekre lehet lelni bennük.
Gímes Alapiskolájában találkoztak a magyar tagozaton tanuló diáktársaikkal is a hetedikesek, műsorral, ajándékokkal üdvözölték őket. Közös projektben két alkotást készítettek, az egyik Gímesben maradt, a másikat hazavitték Érsekvadkertre. A kirándulók szállása Alsóbodokon volt, ahol a vendégszerető házigazda, a Szent György Lovagrend tagja, Paulisz Boldizsár a búcsúzáskor újabb találkozásokra invitálta vendégeit. Ő így fogalmazott: szívesen lát minden magyart otthon, Felvidéken.
Ruzsinné Tilesch Judit, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”54068,53671,49767,45891,45627″}
