Az euróövezet tagjaként, hosszúra nyúlt parlamenti vitákat követően 2011-ben, majd 2012-ben Szlovákia belépett a Görögország hitelezését, segélyezését szolgáló mentőövek rendszerébe. Az euróövezet tagjaként az országnak sok választási lehetősége nem volt, ám akkor is tudtuk, hogy az 1. és a 2. mentőöv szabályzatával szembeni kritikátlan, feltételek nélküli megfelelés egyszer megbosszulhatja magát. Ez az időpont egyre inkább közeleg.
Ami a fejtörést és a Magyar Közösség Pártja Gazdasági Tanácsa tagjainak akkori hezitáló, inkább elutasító hozzáállását okozta, az Szlovákia teljesen kiszolgáltatott helyzete volt. A mentőövek, a garanciavállalás szigorú, feszes szabályzatát ugyanis az euróövezet legerősebb országai diktálták, a kisebb gazdaságok, az euróövezethez legkésőbb csatlakozott országok ehhez csupán alkalmazkodtak. Másfelől gondot okozott számunkra a garanciavállalás Szlovákiára eső aránytalanul magas összege, amely az ország lakossága és gazdasága teljesítőképessége arányát messze felülmúlta, ha az övezet további 17 országához hasonlítottuk. Tulajdonképpen fajlagosan Szlovákia vállalta önmagához képest a legmagasabb garanciát a mentőövek mechanizmusában. S az olyan tényezőket, mint a bérek és a nyugdíjak átlagos magassága, viszonyítva az euróövezet további országaihoz, figyelembe sem vettünk. Pedig megért volna egy misét, ha csupán a mi garanciavállalásunkra, segélyezésünkre váró akkori Görögország és az akkori Szlovákia átlagos adatait hasonlítottuk volna össze. Diametrális, nagyságrendbeli különbségeket tapasztaltunk volna. Mondjuk egy az öthöz. Hogy is volt akkor a mentőövekkel? Mely ország polgárai, társadalma szolgált volna rá inkább a nemzetközösség támogatására?
Egyetlen parlamenti párt volt akkoriban, a Szabadság és a Szolidaritás Pártja, amely kritikusan, szkeptikusan, a fajsúlyos kérdéseket az asztalra téve próbálta megvilágítani az akkori történéseket. Érvelése több tekintetben megegyezett a Magyar Közösség Pártja Gazdasági Tanácsának érvelésével. Mivel akkor már nem voltunk parlamenti párt, hangunk kevésbé hallatszott, mint a parlamenti SaS hangja. Mi akkor csupán óvatosságra intettük a döntéshozókat. Óvatosságra, amely a döntéshozók döntésének későbbi következményeit illeti. Amennyiben Görögország végleg csődöt jelent, működésbe lépnek a mentőövek, Szlovákiának 1,6 milliárd eurónyi garanciavállalása válik időszerűvé, az állami költségvetés kiadási tételévé. Igaz, a kiadás lejárta 2022-re datálódik. Így is fájdalmas tétel, hatalmas kiadás lesz, az állami költségvetés éves kiadásainak egytizede. Mondjuk az egyik fontosabb tárca éves kiadásainak megfelelő összeg.
A levonható tanulságok: az egyik sarkalatos tényező a szolidaritás, a bajba jutott szövetséges ország megsegítése. A másik sarkalatos tényező azonban, hogy nem mindig kifizetődő felsőbb utasításra, feltételek nélkül, kritikátlanul, az ország érdekeit megkérdőjelezhető rendszerbe lépni. Az utóbbi tanulság az, amelynek keserű piruláját a közeljövőben minden bizonnyal le kell majd nyelni.
Farkas Iván, Felvidék.ma
A szerző az MKP gazdaságpolitikai alelnöke {iarelatednews articleid=”54771,54622,51766,51877,40166″}
