Visszaemlékszem arra az estére, amikor pár hónappal ezelőtt itt ültem, eme gép előtt, és arról értekeztem, hogy a világon nő az egyenlőtlenség az emberek között. Egyre kevesebb gazdag ember birtokol egyre több vagyont, s egyre több ember válik egyre nincstelenebbé.
Afelett is elgondolkodtam, hogy bár évek óta válságról beszélünk, a bankok nehéz helyzetéről és megsegítésük szükségességéről, a bankárok fizetése bátran nőtt a kérdéses években és számos esetben egyszerűen a politikusok szemébe nevettek, amikor valaki felhozta előttük a közteherviselés szükségességét.
Egyébként emiatt van ma Szlovákiában is egy magyar és egy vegyes párt. 2008-ban és 2009-ben magam is keményen szorgalmaztam, hogy az akkori MKP tiszta, korrupciómentes politikát folytasson, a felvidéki magyar szavazatok alapján nagy vagyonhoz jutott szlovákiai magyar multimilliomosok pedig járuljanak hozzá a szlovákiai magyar társadalom kulturális és oktatásügyi szükségleteinek támogatásához. Nem így történt, nálunk sem így történt. A magyar multimilliomosok fellázadtak és létrehozták a Most-Hidat. Amelynek vezetői pár héttel ezelőtt még arról álmodoztak – hiába, a gyógyszerek néha elgurulnak! -, hogy majd ők lesznek a szlovákiai jobboldal vezető pártja. Ma pedig kevesellik a Szlovákiába befogadandó muzulmánok számát. A felvidéki magyar pedig kapkodja a fejét: hol van mindebben a szlovákiai magyar közösségi érdek?
Mondom, itt ültem néhány hónappal ezelőtt és azon gondolkodtam, hogy ebből baj lesz. Baj lesz a féktelen önzésből, baj lesz az érzéketlenségből. Az egyre növekvő pénzügyi különbségeket egy idő után hatalmi eszközökkel sem lehet lesz majd fenntartani. S jönnek az újabb kihívások: politikai és éghajlati krízishelyzetek, amelyek újabb tömegeket lökhetnek Európa felé. A felé a kontinens felé, amely a világ éghajlati szempontból is legélhetőbb helye, amelyet az elmúlt évszázadokban a felmenőink szorgos munkával alakítottak az egy főre lebontva leggazdagabb földrésszé, s amelyet a kereszténydemokrata politikusok felelős hozzáállása a béke régiójává is alakított a második világháború után.
S amely azután nem tudott felelősen élni eme lehetőségekkel. Európa elpuhult, fizikailag-szervezetileg-szellemileg egyaránt. A lakossága csökkenő félben van, a kívánatosnál sokkal kevesebb gyerek születik itt. S most csodálkozunk, hogy a világ más tájain élő emberek számára ez a kontinens úgy jeleik meg, mint az Eldorádó? A világmindenség – s nem csupán a fizika – nagy törvénye, hogy a csökkenő anyagtartalmú tér feltöltődik. Komolyan gondolta valaki, hogy embermilliók majd inkább éhen- és szomjan halnak Afrikában vagy Ázsiában ahelyett, hogy legalább egy részük előbb-utóbb útra ne keljen egy jobb jövő reményében? Ha ez az elemi törvény nem munkálkodna ott, az emberben, még mindig a fán ülnénk.
Az pedig inkább járulékos kérdés, hogy ezt a belső késztetést manipulálni és irányítani is lehet. Az alapprobléma viszont attól változatlan marad: az egyre növő egyenlőtlenségek egyre növekvő veszélyt jelentenek az emberiségre.
Sajnos bejött, baj lett belőle. S most megint itt ülök, a számítógép előtt, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a bajoknak csak az elején járunk. A mostani migránsáradatot is jelezték a titkosszolgálatok, hónapokkal ezelőtt.
Most azt jelzik, hogy Afrikából és Ázsiából újabb tömegek jönnek majd az elkövetkezendő években, ha Európa, az érintett államok és az ENSZ nem tesznek semmit.
És azt is jelzik, hogy pár hónap múlva megindulhat az ukrajnai menekültáradat is.
A világ, amelyben élünk, teljesen szétzilálódott. Az emberek egyre ijedtebbek, a komoly politikusoktól várják a megoldásokat.
S közben sokan kiszámíthatatlan heccpártokra szavaznak a választásokon – ezzel is csökkentve a felelős politizálás esélyeit. Magyarán: maguk is vastagon hozzájárulnak helyzetük romlásához.
Jó lenne észhez térni. Politikusnak, polgárnak egyaránt. Hogy ne legyen még nagyobb baj belőle. Mert egyelőre rossz irányban mennek a dolgok….
Csáky Pál, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56127,55732,55622,55120,53911,54175,53788″}
