Kedves Kincső! – köszöntő levél féle.
Megszólításra ültem a géphez. Megtettem volna szólítás nélkül is, de nem gondoltam, hogy
már ilyen „idősek” vagytok – kezdek figyelmetlen lenni az idő múlására. Pedig figyelemmel
kísérlek Benneteket, figyelem a munkátokat, követem a sikereteket. Hosszabb ideje tudom, hogy egyike vagytok a felvidéki magyar kultúra kiváló művelőinek. A legjobbak közé tartoztok. Többször, sokszor találkoztunk s nekem minden találkozásunk nagy élményt jelentett. Nem régen Deákiban a 49. Országos Népművészeti Fesztiválon való fellépésetekkel is ezt tettétek. Ahogyan Ti élitek a színpadot azt tanítani kell, – azt is csináljátok mindegyik szereplésetek alkalmával, – tanítotok és szórakoztattok. A színpadról az életetek átsugárzik a közönségre. Meg a gyakran veletek egy műsorban fellépő más együttesekre is. A szülőkre, a szerető közönségetekre. Én közöttük ülök és gyakran hallom „ezek a büdös kölykök, már megint megríkattak”, akarják mondani, hogy örömkönnyeket csaltatok a szemükbe. Bevalljam? Itt-ott az enyémbe is. Pedig én már sok szépet láttam ezen a területen is. Az amit tolmácsoltok, és ahogyan tolmácsoljátok az magával ragad. Nálatok a kéméndi, a tardoskeddi, a gömör-fennsíki hagyomány az nem úgymond kéméndi, gömöri, vagy kitudja honnani. Hanem a bekonferált tájegységet, települést hűen és tisztán tolmácsoló. Táncban, zenében, dalban és anyagi lehetőségetekhez mérten viseletben is az. Tudjátok, ez igen nagy érték. Maradjatok ilyenek, sokáig. Nektek is így jelent igazán örömöt a munka, és a nemzetiségünk számára is így igazán nagy az értéke. Őszinte elismerésem érte. Munkátok nagyra becsülésem jeléül ide emelem egy általam szervezett régebbi fellépésetek alkalmából írt és közzé tett gondolataimat. Teszem ezt azért is, mert Ti már akkor értettétek magyarságunk összetartásának jelentőségét.
Ünnep Osztraván a magyaroknál
2008. november 15-én 10. alkalommal rendezte meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének osztravai alapszervezete az Osztravai Magyar Kulturális Napokat. Az évente sorra kerülő rendezvény egyik fénypontjaként, a város központi kultúrházában, a város önkormányzatának és a Cseh Kulturális Minisztériumnak anyagi támogatásával ünnepi estet szerveztek, melyen fellépett a Juhász Eszter és Sándor házaspár alkotói vezetésével működő zselízi Kincső táncegyüttes és Gereben zenekar, valamint Dráfi Mátyás színművész. Az estet jelenlétével megtisztelte Szőke László Magyarország rendkívüli megbízott csehországi
nagykövete, és természetesen a város önkormányzatának képviselete. A fellépő együttes előadásával kiváló, az ünnepnek megfelelő hangulatot teremtett. Műsorukkal az Osztraván élő magyarok részére elvitték a Felvidék hagyományos kultúrájának látványos legjavát: csallóközi, mátyusföldi, gömöri, magyarbődi és Szatmár- bodrogközi táncok és dalok alkották az üdvözletet.
Az előadók lelkesedése mindjárt az első számnál átterjedt a közönségre is, mely aztán végig kísérte az egész estet. Dráfi Mátyás művész szavalataival, énekeivel még fokozta a
hangulatot, oly mértékben, hogy a végén a közönség együtt énekelt vele.
Az alapszervezet lelkes tagjai, élükön az elnökükkel, Rákócziné Suba Annával, aki egyben a szövetség országos elnöke is – a szünetben „batyubál” szerű, igazi családias fogadást rendeztek. Az előadás szünetében az előcsarnokot megtöltő „recepció-résztvevői” az újra találkozás örömével élénk társalgást folytattak a színpadon látottak által felidézett valamikori hazai emlékekről, az előttük álló további rendezvényekről. Látszott rajtuk, és a velük
folytatott beszélgetésekből leszűrhetem, hogy igényelik az ilyen jellegű találkozásokat, és egy-egy előadásra sokan szívesen beutaznak a környező településekről is. Még olomóciakkal is találkoztam, akik büszkén említették, hogy Nagy Sándor elnökkel újraalapították a helyi
alapszervezetüket. A nagykövet úr is nagyon elégedett volt a látottakkal, és az alapszervezet magyarokat összetartó erejével.
Gratulálunk Anna, gratulálunk Osztrava! Sok ember önzetlen összefogásával megvalósított nagyszerű, hovatartozási, nemzeti tudaterősítő rendezvény volt az emlékest. Mi,
közreműködők az élmény, a vendégszeretet birtokában úgy éreztük/érezzük, hogy az a hét-nyolcszáz km-es utazás nem is volt fárasztó.”
x X x
Kincseteket, a népi hagyományra épülő általatok művelt kultúrát gazdagon osztogattátok/osztogatjátok vallva, hogy „minél többet szétosztunk, annál több marad belőle”.
E hitvallástokért mertétek/meritek vállalni a fellépések sokasságát. Szívesen szerepeltek itthon is, de boldogan utaztok messzebbre is: az Anyaországba, Erdélybe, Délvidékre fesztiválokra, versenyfellépésekre. Mindenüvé, a magyarok közé, de a más nációkhoz is.
Ahova hívnak, ahol várnak benneteket. Örömöt visztek és boldogan tértek haza. Szereplésetekkel terjesztitek jó hírét magyarságunknak és várostoknak Zselíznek.
Jeles ünnepetek alkalmából kívánom, hogy ezt tegyétek, tehessétek még nagyon soká.
Takács András, Felvidék.ma
a táncosok Taki bája.{iarelatednews articleid=”56418,51034,47970,46184,43898,42056,36147,36043″}
