Az MKP nemzetiségi önkormányzati koncepcióját Strasbourgban Horony Ákos, jogász, a dokumentumot kidolgozó munkacsoport képviselője mutatta be október 8-án. Alább az előadását olvashatják.
Az elmúlt két évtized negatív folyamatai, a számokban is mérhető felgyorsult nemzetiségi asszimiláció, a magyarlakta térségek gazdasági diszkriminációja és az ebből fakadó elvándorlás is azt mutatják, hogy a Szlovák Köztárság eddigi kisebbségi politikája teljes kudarcot vallott.
Ha a kisebbségi politika sikerességét nem az őshonos kisebbségek felszámolásában való előrehaladásban, hanem a kisebbségi közösségek fejlődésében és jólétében mérjük, akkor az eredmények kifejezetten aggasztóak. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a kisebbségek helyzete annak ellenére alakulhatott ilyen kedvezőtlenül, hogy az ország formálisan csatlakozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekhez, amelyeknek azért némi garanciát kellett volna jelenteniük. Csakhogy a valós helyzet az, hogy Szlovákia ugyan papíron és elvi szinten elismerte, hogy az őshonos kisebbségek léte érték és gazdagítja az országot, azonban mereven elzárkózik minden olyan szükséges intézkedéstől és lépéstől, ami a gyakorlatban is biztosíthatná a kisebbségek megmaradását és fejlődését.
A probléma gyökere véleményünk szerint abban rejlik, hogy a szlovák állam egyáltalán nem teremtette meg azokat a kisebbségvédelmi mechanizmusokat, amelyek által a kisebbségi közösségek valós igényei és szükségletei kifejeződhetnének. A jelenlegi rendszer nem biztosítja a kisebbségi közösségek számára azokat a jogköröket, amelyek a saját ügyeik intézésében való érdemi részvételt tennék lehetővé. Akár helyi, akár regionális, akár országos szinten. Pedig a szubszidiaritás elvének alkalmazásával, a kisebbségi közösségek jogi védelmének erősítésével és a döntési jogok átruházásával – különösen az identitásukat érintő kérdésekben – fennmaradásukat biztosítani lehetne.
Meggyőződésünk, hogy nemzeti kisebbségként való hosszú távú fennmaradásunknak előfeltétele egy olyan intézményrendszer megteremtése, amely az állam közigazgatási rendszerébe szervesen beépülve ténylegesen is biztosítja a szükséges döntési jogokat saját ügyeinkben.
Az MKP nemzetiségi önkormányzati koncepciója az Európai Uniós tagállamokban már működő példákból kiindulva, azok tapasztalatait felhasználva, a szlovákiai helyzetre és körülményekre szabottan vázol fel egy lehetséges megoldást.
Tervezetünkben egy olyan struktúra létrehozását javasoljuk, amely mind a szétszórtan élő, a helyileg is kisebbséget alkotó, mind a koncentráltan, egy regionálisan elhatárolható területen élő és helyileg többséget alkotó nemzeti kisebbségek számára megoldást nyújt.
A személyi elvű és a területi-regionális autonómiát az önkéntesség és a demokratikus alapelvek maximális figyelembevételével igyekeztük kombinálni koncepciónkban. Külön hangsúlyt helyeztünk a magyar többségű régiókban élő szlovákok jogainak biztosítására, valamint más kisebbségek érdekeire is tekintettel voltunk.
Reményeink szerint a szlovák törvényhozásban belátható időn belül megszülethet egy olyan, a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény, amely mind a szlovákok, mind a magyarok, mind a többi nemzeti kisebbség számára elfogadható lesz. Meggyőződésünk, hogy az általunk javasolt megoldás nemcsak a dél-Szlovákiában élő magyarok, hanem az ott élő szlovákok számára is előnyös lenne.
Személyi elvű kisebbségi önkormányzatok
Koncepciónkban az olyan településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek kisebbségben élnek, helyi szintű települési kisebbségi önkormányzatok létrehozását javasoljuk. A helyi kisebbségi önkormányzatot azok a kisebbséghez tartozó személyek választanák meg, akik a kisebbségenként külön vezetett választói névjegyzékbe kérték felvételüket. A települési kisebbségi önkormányzat jogkörei a kultúra, oktatás, nyelvhasználat és kisebbségi nyelvű média területére terjednének ki. A felesleges párhuzamosság elkerülése érdekében viszont olyan településeken, ahol a nemzeti kisebbség alkotja a többséget, ezeket a hatásköröket a települési önkormányzat képviselőtestülete gyakorolná.
Kisebbségi önkormányzatok azonban nemcsak települési szinten, hanem országos szinten is létrejönnének, mégpedig minden egyes elismert őshonos nemzeti kisebbség esetében egy országos kisebbségi önkormányzat, függetlenül attól, hogy az adott kisebbség esetében alakult-e akár egyetlen települési önkormányzat is. Az országos kisebbségi önkormányzat közgyűlését közvetlenül választanák meg az országos kisebbségi választói névjegyzékben önkéntesen regisztrált személyek. Abban az esetben, ha egy nemzeti kisebbség esetében különleges jogállású regionális önkormányzat is alakult, akkor a regionális önkormányzat tanácsában az adott nemzetiséghez tartozó képviselők is tagjai lennének az országos kisebbségi önkormányzatnak, ahol a különleges jogállású régióban élő kisebbséghez tartozó személyeket képviselnék.
Az elismert őshonos nemzeti kisebbségek esetében létrejövő országos kisebbségi önkormányzatok lennének a partnerei a kormányzatnak és valódi demokratikus legitimációval rendelkező képviselői az adott nemzeti kisebbségnek. Ő általuk valósulhatna meg tényleges felhatalmazással a kisebbségek részvétele saját ügyeik intézésében. A jog- és hatásköröket törvény szabályozná, így függetlenül attól, hogy a mindenkori kormányban a kisebbséghez tartozó választókat képviselő pártok képviselve lennének-e vagy sem, a kisebbség részvétele a döntéshozatalban mindig biztosított lenne az őt érintő ügyekben.
A különleges jogállású regionális önkormányzat
Szlovákiában azonban nemcsak több száz településen élnek nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, hanem ezek a települések, különösen a magyar nemzetiség esetében koncentráltan Dél-Szlovákiában fekszenek, ahol 422 településen a magyarok többséget is alkotnak. A magyarok lakta térségek számos objektív kritérium alapján elkülönülnek, így amennyiben a kisebbségekkel szembeni bizalmatlanság és ellenszenv nélkül akarjuk a szubszidiaritás és regionalizmus elveit alkalmazni, akkor még különleges jogállás nélkül is indokolt lenne olyan közigazgatási egységek kialakítása, amelyek létrehozásakor erre tekintettel lennének.
Tudatában vagyunk annak, hogy ehhez az eddigi többségi szlovák hozzáállásban 180 fokos fordulatra van szükség. A jelenlegi kerületi önkormányzatok határait ugyanis éppen arra tekintettel alakították ki, hogy a magyar lakosság sehol se kerülhessen többségbe. És mindezt annak ellenére is, hogy a Nyelvi Kartában Szlovákia vállalta, hogy közigazgatási határait úgy fogja kialakítani, hogy az ne jelentse akadályát a kisebbségi nyelvhasználatnak.
Az általunk felvázolt koncepció azonban eloszlathatja azokat a fenntartásokat, ami a jövőben megalakuló magyar többségű különleges jogállású régióban élő szlovákok helyzete kapcsán felmerülhetnek. A különleges jogállású régióban általunk felvázolt döntéshozatali struktúra által ugyanis az ott élő szlovákok önkormányzatisága is erősödne és kiteljesedhetne, az egyes nemzetiségek ugyanis a kulturális, oktatási, nyelvhasználati és mediális jogköröket önállóan, párhuzamosan működő, nemzetiségileg osztott rendszerben gyakorolnák. A dél-szlovákiai régió gazdasági diszkriminációjának megszűntét követően a regionális gazdasági fellendülésnek az itt élő szlovákok is éppúgy közvetlen haszonélvezői lennének.
A különleges jogállású regionális önkormányzat legfőbb döntéshozási szervében mind a régióban élő magyarok és mind a régióban élő szlovákok képviselete arányuknak megfelelően biztosított lenne. A tanács képviselőit külön magyar és szlovák listán választanák meg az adott nemzetiség választói névjegyzékébe feliratkozott személyek. A fontosabb döntések esetében pedig a kettős többség szabályának alkalmazásával biztosítani lehetne, hogy olyan döntés szülessen meg, amelyet mindkét nemzeti közösség képviselőinek többsége támogat.
Tervezetünk szerint a különleges jogállású régióhoz a települések önkéntesen csatlakozhatnának, első hullámban a magyar többségű települések, majd egy későbbi hullámban azok a települések is, ahol a magyarok legalább 20%-át alkotják a település lakosságának. Azonban a hatáskörök nemzetiségileg osztott rendszerben történő gyakorlása, a kettős többség szabálya a döntéshozatalban és a tisztségek arányosított rendszerben történő betöltése eredményeképpen a régió nemzetiségi összetétele nem döntő tényező és a nemzetiségi arányoktól függetlenül minkét nemzeti közösség számára biztosítaná az egyenjogúságot és védelmet.
A különleges jogállású régió szervesen illeszkedne Szlovákia közigazgatási rendszerébe. A különleges jogállásból fakadó jogköröket, a stabil pénzügyi alapokat törvény biztosítaná. A szükséges decentralizációt a szubszidiaritás elve és a régió gazdasági, szociális, pénzügyi, kulturális, nyelvhasználati igényei alapján kellene végrehajtani. A központi kormányzat és a régió együttműködését, esetleges vitáinak rendezését szintén törvényben meghatározott eljárás szabályozná.
Végül engedjék meg, hogy ismét hangsúlyozzam, a szlovákiai magyar közösség személyi elvű önigazgatása, illetve közösségünk és régióink egyéb lakosságának területi elvű önkormányzása egyetlen valós esélyét jelenti a szlovákiai magyarság hosszú távú megmaradásának és a dél-szlovákiai régió gazdasági fejlődésének.
A szlovákiai magyar közösség és a dél-szlovákiai régió általunk javasolt kétszintű önigazgatása nem öncél, hanem eszköz közösségünk és a régió lakossága gondjainak kezelésére, amely a legjobb európai gyakorlatokat követi.
Horony Ákos, Felvidék.ma
Fotó: Pósa Dénes {iarelatednews articleid=”56676,53404,50526″}
Képriportunkat a Kisebbségi Intergroup ülésről ITT tekinthetik meg.
