Csiba Tomi egy átlagon felüli ember. Igaz, hogy sokat ül egyedül, egy kofola mellett, vagy szivarozgat és elmélkedik magában, vagy ha teheti, akkor inkább zenél. Hol egyedül, hol a barátaival, de betegsége ellenére vannak tervei, ötletei, egyfolytában mozgásban van és nyomát sem látjuk annak, hogy el lenne keseredve. A másik dolog meg, hogy egyáltalán nem panaszkodik. Az utóbbi évben többször voltam vele kinn, egy szó sem esett arról, hogy mi a baja, kivéve akkor, amikor én kérdeztem Őt erről a dologról. De akkor is úgy beszélt a veseelégtelenségéről, arról, hogy pótvesét kapott, de azt kidobta a szervezete, vagy hogy heti háromszor jár dialízisre, mintha más a fogmosásról beszélne. Napi rutin. Én Tomira ezért is és más miatt is fölnézek, és azt hiszem sok magyar és nem magyar embernek is példával szolgálhatna abban, hogy mennyire is kell örülni az élet kis dolgainak, például, hogy az embernek van két keze és két lába, vagy hogy egészséges, hiszen Ő ugyanúgy tud örülni minden kis mozzanatnak, még úgy is, hogy az egészségével nincs minden teljesen rendben.
Tomival egy álmának megvalósulásáról beszélgettünk, ami egy turné, ahol együtt játszhat nagy kedvencével, a
szájharmonika zsenivel, Tiffany Harppal.
Honnan származik a beceneved?
– Thomas Blue Harpo. Ezt a nevet eredetileg magyarul kaptam. Tamás kék herfli. A herfli nevet Erich Bobostól ragasztotta rám, amikor hozzá jártam tanulni, elsajátítani a alapdolgokat a szájharmonikán. S így mindig nálam volt s van a hangszerem. Persze ahányszor Erich Bobossal találkoztam mindig csak a szájharmonikáról tudtam beszélgetni vele. Tanácsokat, tippeket, gyakorlatokat stb. dolgot kértem tőle. Így egy nap herflinek szólított engem s ez így is maradt. A kék név a Budapesti kollégáktól van. Mivel elég sokszor láttak idegesen amikor nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettem volna, vagy terveztem. De amennyire gyorsan idegbaj csapkodott, olyan gyorsan le is nyugodtam. Ezért neveztek el eleinte kék Tominak. S így lettem Tamás Kék Herfli. Majd egy ismerős szerint (sajnos már az ismerős nevére nem emlékszem) angolul jobban hangzana a név. Így alakult ki végleg a nevem. Thomas Blue Harpo.
Úgy tudom, hogy azt terveztétek, hogy októberben, egy általad és zenekarod által szervezett koncert körút keretén belül Felvidékre is ellátogat Tiffany Harp brazil szájharmonika-művész. Leírnád, hogy mik voltak a tervek és hogy miért nem jött össze a dolog?
– Igen, így terveztük, de Tiffany komolyan lebetegedett, így át kellett tennünk az turnét 2016-ra. De az, hogy egyáltalán ez a dolog létrejöhet, családomnak, barátaimnak, kollegáimnak s a MG Elektro-nak köszönhetem, akik nagy lelkesedéssel támogatnak. A koncertet a nemzetközi zenekarommal, a Blue Friends-szel szervezzük és 2016. február 19. és 28 közt nemzetközi turnéra indulunk. Megállunk Somorján, Pozsonyban, Prágában, Bécsben, Kolozsváron, s Budapesten.
Ha jól tudom, az eredetileg október 24-ére szervezett koncert helyett így a Sup-Sup presszó 15 éves szülinapját fogjátok ünnepelni aznap. Kik fognak ott játszani és mi lesz ott pontosan?
– Igen, végül így döntöttünk, s szerintem jó így. Ez egy nagy buli lesz, mivel a zeneművészet legjobbjai lesznek jelen. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy az elmúlt években ezekkel a hazai és külföldi mesterekkel zenélhettem. Ráadásul most a 15 éves Sup-Sup Presszó bulin is egy színpadom muzsikálhatok velük. Itt lesz Erich Boboš Procházka, Lengyel Pista, Juraj Turtev, a hazai blues nagy mesterei, ahogy még itt lesznek a blues magyarországi mesterei is, nevezetesen Pribojszki Mátyás, Szász Ferenc, Szabó Tamás és Tátrai Tibor. Garantáltan nagy bulira lehet számítani. A Sup-Sup Presszó sok szeretettel vár mindenkit
Mik a terveid a jövőre nézve?
– Jövőben elég sok tervem van. Szeretnék 2016-ban, a turné után a Blue friends-szel egy CD/DVD-ét kiadni magáról közép-európai turnéról. Majd ismét koncertezni. Egyben a kollegámmal, Victor Suzacq gitáros-énekessel közösen bemutatkozó turnéra szeretnék indulni Szlovákiában s Magyarországon. Majd hosszú szünet jön s utána 2017, amikoris szeretném kiadni a verseimet CD-én, szlovák és magyar nyelven. Természetesen somorjai zenész barátaimmal, s pár számomra fontos zenésszel, akik sokat segítettek és inspiráltak az elmúlt években. Itt Juraj Turtevről, Lengyel Pistáról, Erich Bobošról, Pribojszki Mátyásról, Ferenczi Györgyről s Kovács Koppányról lenne szó. Ezzel az a célom, hogy bármilyen beteg az ember az álmok megvalósíthatóak. Szeretném ezzel inspirálni a hozzám hasonló vagy súlyosabb betegeket.
Említetted, beteg vagy. Mondd el nagyjából, hogy hogyan telnek napjaid, és hogy hogyan birkózol meg a mindennapok adta gondokkal?
– A napjaim nagyjából ugyan úgy telnek, már 6 éve egy héten háromszor járok dialízisre. Mikor az orvostól
hazaérkezem, bedőlök az ágyba, néha kis fájdalommal. S azon agyalok, hogy mennyi mindent kellene csinálnom, de nem tudok, mert annyira fáradt a testem, hogy szinte fáj. Természetesen az ember nem tud csak feküdni s várni a csodára. Ahogy én sem. Ezért kezdtem el szájharmonikázni s verseket írni. Lassan meg szeretném valósítani kitűzött céljaimat, hogy ha már nem élhetek átlagos életet, legalább az álmaimat ne kelljen teljesen feladnom.
Mik voltak a gyerekkori álmaid?
– Mikor alapsuliba jártam olyan akartam lenni, mint Tom & Jerry, Frèdi & Bèni vagy akár a maszk. Szóval elpusztíthatatlanul mókás akartam lenni. Azt gondoltam felnőtt koromban olyan leszek, mint Hofi Gèza. Imádom Hofit. De mikor elértem a felnőtt kort rájöttem, hogy nekem ez nem fog működni. Nem fogok tudni úgy élni, hogy mosolyogjak akkor, amikor valójában nem vagyok boldog. Szóval ma már inkább zenélek az utcán vagy a kocsmában. S akkor boldog vagyok. S tudom, őszintén boldog vagyok. Nincs hamis mosoly, amit elég sok embernél látok. Sajnos.
Mi a véleményed Somorjáról, Felvidékről, magyarokról, szlovákokról?
– Büszke vagyok arra, hogy magyar város a szülőhelyem és lakhelyem: Somorja. S annak is örülök, hogy az anyanyelvem is magyar. És azt tartom fontosnak, hogy minden ember maga döntse el milyen nyelven beszél, olvas s ír. Aki szlovák nyelven az akkor szlovák nyelven is beszéljen. Ahogy magyarul is. Mert rengetegszer találkozom olyannal, aki keveri a magyart a szlovákkal vagy az angolt a magyarral. Ami számomra elszomorító. Szóval akinek az anyanyelve szlovák az beszéljen úgy, akinek a magyar az anyanyelve az akkor úgy beszéljen. Én így gondolom.
MJ, Felvidék.ma
