Egy pillanatig azt hittem, ami péntek tizenharmadikán Párizsban történt, az már a vég kezdete. De az iszony, a döbbenet és a düh első hullámai után aztán megszólaltak Európa legsötétebb és egyben legostobább gazemberei s azonnal meggyőztek: vannak még ennek a tákolmánynak tartalékai bőven. Mindig van lejjebb. És ha más nem, Európa első embere – vagy legalábbis akit hivatalánál fogva jelenleg így vagyunk kénytelenek szalonképesen körülírni – Juncker elnök úr két alkoholmérgezéses roham között képes még fokozni a kétségbeesést, amit a kontinens egyszerű népe érezhet.
A teljes agyhalál állapota már az, amikor e vezetők arról értekeznek a tragédia másnapján, hogy az Európa-szerte kószáló azonosítatlan százezrek „jelenségét” (értsd: migránsválság) nem szabad összemosni a terrorveszéllyel. Juncker még ennél is konkrétabb: szerinte nem kell változtatni az Unió menekültügyi politikáján. A másik nímand, Mogherini külügyi főképviselő nem egyébről, mint Európa sokszínűségéről érezte szükségét lelkendezni, de csak miután felmondta a kötelezőt: nem, a migrációnak semmi köze a terrorfenyegetettséghez. És itt a legújabb nagypályás tuskó, Michael Roth német külügyi államminiszter, aki alig pár nappal a tragédia után úgy találta helyesnek, hogy egyenesen Magyarországot leckéztesse. Azt mondta, „az Európai Uniónak Magyarországon is érvényesítenie kell a jogállami előírásokat a migránsok tekintetében”. De csak miután felmondta a kötelezőt: a terrorizmus nem mosható össze a migránskérdéssel.
Vastag bőr, rendkívüli sötétség, de inkább mindkettő kell ahhoz, hogy egy olyan állam minisztere tartson kioktatást, amely egymagában többet tett az európai katasztrófáért, mint az összes többi együttvéve. Ráadásul hogy egy olyan országot leckéztessen, amely pedig egyedüliként vette a fáradságot, hogy egyáltalán megpróbálja betartani az amúgy szuicid uniós szabályokat. A magyar külügy erre a fekáliafröcskölésre röviden csak annyit válaszolt: „Michael Roth szavainak ezúttal sincs sok köze a valósághoz. Magyarország jogállam, amely akkor is betartja az európai közös szabályokat, amikor más országok nem. Mi nem azt mondjuk, hogy minden bevándorló terrorista. Mi azt állítjuk, hogy senki sem tudja megmondani, hogy a migránsok között hány terrorista érkezett Európába, és hány érkezik még nap mint nap.” Ennyi. No nem mintha a magyar külügyminiszternek személyesen kéne reagálnia minden elmebeteg nímand agymenésére.
Elkeserítő, hogy önvédelem helyett öngyilkosságba rohan a kontinens, mert képtelen a saját semmirekellőit a helyükön kezelni és kivágni a hatalomból. Úgy, ahogy a macskát szokás… De min csodálkozunk, ha előállhat az a skizofrén helyzet itt nálunk is, hogy Európa hóhérainak egyik itthoni szóvivője számít a legmegbízhatóbb pártelnöknek…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma