A Budapesten élő író-mesemondó már hosszú évek óta különös kapcsolatot teremtve, meséivel bűvöli el az egészen apró gyerekeket és felnőtteket határokon innen és túl. Műveivel szeretné megszólítani a felvidékieket is, szívesen vállal fellépéseket bárhol.
Egyszer volt, hol nem volt … igen, talán kezdhetnénk így is Kassovitz László, meseíró, mesemondó, népi rímfaragó életének elbeszélését. Ugyanis a mi „Mesemondónk” igencsak kalandos utat járt be a mesterségek világában, mígnem elérkezett „Meseország” kapujába. Hogy belépjen-e, sokat nem kellett gondolkodnia. Főleg a magyar nyelv és a gyerekek iránti szeretete terelte őt erre az ösvényre.
A mese a gyerekek nyelve, amelyet csodálattal és örömmel fogadnak, ha azt az elvárásaiknak megfelelően tudjuk közvetíteni. Ennek bizony a mi kedves mesemondó barátunk óriási nagy mestere. Nemcsak mesél, hanem játékosan együttműködik apró kis csodálóival, és így leköti figyelmüket.
Sokszor tréfásan, kicsit furfangos ügyességgel, ámulatba ejtő módon nyűgözi le kicsi barátait. Igen, barátait. Előadásain ugyanis a gyerekek szívesen kuporodnak mellé, a végén pedig vidáman állják körbe sok-sok kérdést zúdítva kedvenc mesélő barátjukra.
„Népmeséink sziklákba vájt kincseskamrák, amelyek féltőn megőrizték nékünk az elmúlt évszázadok-évezredek gondolkodásmódját és szokásait, és ezeket nekünk, XXI. századi embereknek megóvni és továbbadni kötelességünk” – írja egyik rímbe és ráncba szedett magyar népmeséről szóló könyve utolsó oldalán.
Nagy sikerű könyvei közé tartozik a Pamacs-trilógia, melynek a főszereplője a bátor, okos és ravasz kiskutya. Az első két kötetben győz a szeretet, barátság és a hűség, majd a harmadik rész szívderítő és olykor torokszorító izgalmakat tartogat a gyerekek számára.
Így december tájékán az jutott eszembe, hogy a sok-sok „műmikulásos” események mellett mennyire meghittebb lenne, ha a gyerekeknek igazi magyaros mesedélutánokat szerveznénk. Adott egy bűbájos Mesemondó, nagy fehér bajusszal (amely mellesleg igazi), nagypapás megjelenésével, megnyerő egyéniségével.
Kassovitz László elmondása szerint szívesen mesél nemcsak gyerekeknek, de felnőtteknek is. Meséivel és rímbe és ráncba szedett népmeséivel eddig többnyire Magyarországon belül bűvölte el és fakasztotta mosolyra közönségét. Utolsó beszélgetésünk alkalmával elárulta nekem, hogy szívesen mesélne a határon túli gyerekeknek is, izgatottan várja a meghívásokat.
Mivelhogy nyakunkon a karácsony, végezetül idézzünk Kassovitz László: Karácsonyfa című verséből, melyet szeretettel küldünk minden magyar kisgyereknek:
„… kandallóban tűz fortyog
izzó vörös parázs hortyog
csintalan víg csengő csendül
paripa patáján patkó pendül
mazsola mosolyog a kalácson
jégvirágos ablakokon bekopogtat
az áldott meghitt hófehér karácsony … „
Czáboczky Abaházi Lívia, felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57668,57325,56601,56485,56427,55802″}
