Az MKP szervezésében, a deáki római katolikus templomban megtartott adventi koncerten, december 12-én a rendezvény védnökeként Berényi József, az MKP elnöke mondott beszédet.
Az advent az elcsendesülés időszaka – kezdte ünnepi beszédét Berényi -, advent harmadik vasárnapja annak a gyertyagyújtásnak a napja, amely a négyes gyertyából a hit, a remény, a szeretet és az örömből az örömöt fejezi ki számunkra a katolikus szokás szerint. Ez a rózsaszínű gyertyának a napja a lila gyertyák mellett. Várjuk a messiást. Karácsony az évnek az az időszaka, amikor egy kicsit magunkba fordulunk, amikor egy kicsit jobban emberek vagyunk, mint máskor, amikor elcsöndesül a világ, bezárnak az üzemek, bezárnak az iskolák, bezárnak a hivatalok, mindenki a családi körben ünnepli ezt a szép ünnepet, és ki-ki megosztja szeretteivel ezt az örömöt. Milyen jó, hogy van ez az ünnep! Mert legalább az évben egyszer mindenki tudatosítja, hogy egy közösség vagyunk, egy család tagjai vagyunk, egy olyan társadalomban élünk, amikor egymás segítsége nélkül senki sem tud előbbre jutni. Az advent latinul azt jelenti, eljövetel. Adventus domini, az Úr eljövetelét jelenti. Fohászkodunk az Úrhoz, hogy megadja nekünk mindazt, amire vágyunk. Mert mi is szeretjük megadni a családunknak azt, amire a család vágyik. Nagyon régi ünnepről van szó, a karácsony idején már a pogány világban is ünnepeltek, elsősorban a napfordulót, hiszen december 21-én ér véget a sötétedés időszaka, és jön el a világosodás időszaka, amikor újra hosszabbak a nappalok. A római korban is ünnepeltek, és a keresztények akkor már úgy döntöttek, hogy a kötelező ünnepekhez hozzáteszik Jézus születésének az ünnepét. Állítólag nem pontosan ez a dátum Jézus születésének dátuma. Mégis az ünnep azért esik erre a napra, mert az akkori keresztényeknek a Római Birodalomban így volt könnyebb ezt az ünnepet megélni és a kötelező ünnepek mellé fölsorakoztatni ezt is. Mert vannak olyan időszakok, amikor így is alkalmazkodni kell, hogy a hitünket tovább tudjuk vinni.
Ez az időszak az, amikor az elcsöndesülés mellett a terveket is szőjük, hiszen egyben új esztendő előtt is állunk. Olyan új esztendő előtt, amely bizonyára meghatározó lesz a számunkra is.
A népi bölcsességek ideje is ez egyben. Hogyha fohászkodunk, a jövőre nézve is terveket szövünk, akkor érdemes visszanyúlni a múltba. Amikor készültem erre az összejövetelre, föllapoztam azokat a könyveket, amelyek arról szólnak, hogy a régi karácsonyokat hogyan is ünnepelték az emberek, és nagyon érdekes dolgokat találtam. Többek között azt, hogy azt az asztalterítőt, amelyet ilyenkor a vacsoránál használtak az emberek, azt január elsején megtöltötték gabonával, és azt adták oda a baromfinak, mert úgy tartották, hogy akkor a baromfi jobban fog tojni. Vagy éppen szalmát tettek az asztal alá, mert úgy gondolták, hogy Jézus is jászolba született, szalma közé, az a szalma, amit ott találnak majd másnapra, azt az állatok alá teszik, attól az állatok egészségesek lesznek.
És ami a legfontosabb, akár mi, urak fohászt is tehetnénk ebben a kérdésben. Állítólag voltak olyan karácsonyi ünnepek, amikor az asszonyoknak – egyszer egy évben -, nem volt szabad az ételt fölszolgálni, hogy több gyermekáldás is legyen a családban. Az esetleg más életkorban lévő asszonyok esetében pedig azért, hogy hosszú ideig tartson az egészségük. Szerintem mi, férfiak megfogadhatnánk ma ezt, hogy újra bevezetjük, és a hölgyeknek ezen az egy estén lehetővé tesszük azt, hogy ne kelljen fölállni az asztaltól. Erről is szól talán a karácsony ünnepe. Ezekhez a bölcsességekhez visszatérve a jövő év reánk nézve, közösségünk számára bizonyára nem lesz egyszerű. Sorsfordító lesz. De nem ez a mai este az, amikor erről beszélni kell. Ez a mai este az ünnepről szól, részben a szórakozásról szól, a köszönetről, hogy itt lehetünk ebben a gyönyörű szép, a magyarság szempontjából nagyon fontos templomban – fejezte be szónoklatát az MKP elnöke, és Ady Endre Karácsony című versének a tolmácsolásával köszönt el a közönségtől.
Felvidék.ma