Kevés település dicsekedhet azzal, hogy negyven éven át sikerül egy jeles naphoz párosítva bált szervezni. Naszvadon 1969 óta a
Csemadok helyi szervezete évente megrendezi a hagyományos Vince-napi bált.
Vince napjának megülése egykor annak a felkészülésnek az alkalma volt, amikor eleink az időjárást figyelve, annak alakulásából messzemenő következtetéseket vontak le a várható évi kenyérgabona-termésre, a szántóföldi növénytermesztésre, a kerti növény- és szőlőtermesztésre és a bortermésre vonatkozóan.
Vince azonban az egymásra figyelés, az egészség, a gyógyító borok, likőrök, teák fogyasztásának az időszaka is volt. Az egészség megőrzése, a betegség megelőzése rendkívül fontos volt a paraszti gazdaságokban, hiszen csak a maguk munkaerejére támaszkodhattak a természettel együtt élő világban.
Egy bál történelmében 47 év szép kornak számít, s bár voltak mélypontok az elmúlt évtizedekben, az elejétől fogva meghatározó része volt a farsangi időszaknak.
A monda szerint, amely szájról szájra terjedve maradt fenn napjainkig, 47 évvel ezelőtt átlagos bálnak tervezték az akkori vezetők.
Ahogyan annak idején több tucat bál került megrendezésre, úgy az is elmondható, hogy az említett korban nagyon népszerű volt a Vince keresztnév, amely általában apáról fiúra szállt, közülük is a legidősebbre.
Hogy a két említett tény mellett miért is lett Vince-bállá nyilvánítva az ominózus farsangi mulatozás, nagyon egyszerű oka
van, éppen Vince napra esett az akkori péntek, amely annak idején a bálok napja volt.
Köztudottan az akkori Csemadok aktivisták között is volt Vince bőven, és ahogyan egyre beljebb kerültek az éjszakába a bálozók, ahol egyre magasabbra hágott már a hangulat, köszönve a jó piros otellónak, az egyik Vince vetette fel a lehetőséget, ha már az éjszaka folyamán ennyit kellett inni a Vincékre, nevezzük el Vince bálnak és, hogy az elkövetkezendőkben a Vince névnaphoz legközelebb álló pénteki napon legyen későbbiekben is mindig Vince-bál.
Hogy igaz-e a fenti történet, azt a kedves olvasó döntse el, nagyon nagy az esélye annak, hogy tényleg így volt. Tény, hogy 47 éven keresztül, természetesen az egyes időszakokhoz alkalmazkodva, minden évben megrendezték a Vincék bálját.
Az elején batyus bálként tartották nyilván, melynek a lényege, hogy mindenki batyuba kötve hozta magával a betevőt és a különféle italokat. A színpadon szólt a zene, akkor még mindenféle hangerősítő nélkül, hiszen minden bálozó ismerte a nótákat, csak hangot
kellett adni ahhoz, hogy a tánc mellett szóljon a nóta is.
Később is csak annyi változott, hogy a batyut felváltotta a kosár, a vonós zenekarokat a tánczenekarok, péntek estéről pedig
szombatra tették át a bál napját. Később terítő került az asztalokra, majd díszbe borult a helyi kultúrház bálterme. A
legnagyobb változás, az 1990-es évek végén érte a Vince-bált, amikor már terített asztal várta a vendégeket, amelyen megtalálható volt a bor, a sós sütemény, a különböző üdítők és édességek.
Ehhez még aztán nagyon sokáig párosult a hazulról hozott finomság, aminek köszönhetően roskadásig telt asztalok mellett ültek a
mulatni vágyók.
Az elmúlt években és napjainkban is már természetesnek tűnő igényesség jellemezte a bálokat, sztárvendégek színesítették a
műsort, és nem hiányzott egyetlen alkalommal sem a tánczenekar mellett a cigányzene sem. Ennek folytatásaként merült fel a jelenlegi vezetőségben, hogy ideje lenne megint váltani, hogy még érdekesebb és igényesebb legyen a már a „Farsang éke” névvel fémjelzett mulatság. Engedve a fantáziának, a farsangi hangulatnak, megszokott kliséknek, egy picit fejre állítottuk az eddig megszokottakat. A tánczenekar pódiuma lekerült a közönségközé, melynek eredménye a közvetlen zenész-közönség kapcsolat és
egyértelműen jót tett a helyiség különben nem megfelelő akusztikájának is, élvezhetőbb volt a zene, eltűnt, a visszaverődések okozta torzítás. S mivel a zenekar nem foglalta el a színpadot, így lehetőség nyílt arra, hogy ott egy kertvendéglőt alakíthassunk ki, amely döntés sikeresnek bizonyult. A feltálalt klasszikus vacsorát felváltotta a svédasztalos ellátás.
Kellemes kiszolgálás mellett ínycsiklandozó ételek várták a bálozókat, akik többféle sültből, köretből és salátából válogathattak kedvük szerint. A vacsora után a desszert sem hiányzott a kínálatból, finom sütemények, gyümölcs és gyümölcsös italok álltak
sorakozva a díszes asztalon. A látvány és a kínálat kiváló volt, a legtöbb résztvevő csak dicsérő szavakkal illette a
kezdeményezést.
A művelődési központ előcsarnokában szólt a cigányzene, a borházban villányi borokat kóstolgathattak a vendégek. S ha még ez sem lett volna elég, a bárban szinte mindenféle ital kapható volt.
Az érsekújvári VIVA tánccsoport nyitótáncával kezdődhetett meg a műsor, Simonicsné Pelle Tímea szavalata után Dobosi Róbert elnök hivatalosan is megnyitotta a bált. A nagyigmándi Árgyélus néptánccsoport fellépése után a Bonita és Szőllősi Sándor
zenekara húzta a talpalávalót kivilágos kivirradtig. Közben gazdára talált a sok értékes díj, melyeket támogatóik ajándékoztak.
Ha röviden szeretnénk jellemezni a 47. Vince-bált, talán elég lenne ennyi: teltházas, jól szervezett, jó hangulatú, igényes, a legtöbb részvevő számára kielégítő tartalommal megtöltött farsangi mulatság zajlott a naszvadi kultúrházban.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Szőllősi Sándor felvételei
