A jelenleg Pozsonyligetfaluhoz, 1947.február 10-ig Magyarországhoz tartozó Dunacsúny községben a helyi plébános aktivitásának és külföldi kapcsolatainak köszönhetően már több éve rendeznek farsangzáró ünnepélyt. Idén erre február 8-án, hétfőn délután öt órától ünnepélyes szentmisével került sor a helyi, Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt plébániatemplomban, mely több nyelven, így elsősorban németül, magyarul, horvátul és szlovákul hangzott el. Vendége és koncelebránsa a Červený Marián plébános meghívására érkezett Jurkovich József, a ma Ausztriához, előtte ugyancsak Magyarországhoz tartozó, Csúnytól 10 km-re fekvő Köpcsény település templomának diakónusa volt, aki németül olvasta az evangéliumot. További meghívott osztrák, köztük bécsi vendégek közül egyikük tolmácsolásában ugyancsak németül hangzott el az olvasmány, mely a teremtéstörténetről szólt.
Červený Marián plébános először németül, majd szlovákul mondta el öt-öt perces szentbeszédét, melyben hangsúlyozta a kölcsönösen ápolt barátságok, kapcsolatok fontosságát, melynek köszönhetően az évente kétszer, farsang idején és őszidőben megrendezett csúnyi ünnepségeken nemzetközi összejövetelre, közös imádkozásra, találkozóra nyílik alkalma magyarnak, németnek, horvátnak, szlováknak egyaránt. Ezt a hétfői alkalmat elsősorban a Babál családért, a család egyik megjelent ifjú jubiláló tagjáért, továbbá az egykori bíboros, Franz König bécsi érsek lelki üdvéért ajánlották fel, akinek március 13-án emlékezünk meg halála 12. évfordulójáról.
Egy magyar nyelvű könyörgésnek is el kellett volna hangoznia a hívek könyörgése keretében a német, majd szlovák mellett, sajnos azonban végül mégsem volt rá lehetőség. Így magyarul csak a kántorok jóvoltából csendült fel a legelején az ismert, főleg ifjúsági miséken énekelt „Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm…” kezdetű.
A mise végén közös fényképezkedésre került sor az oltár előtt, majd a plébánián a meghívást kapott 25 ausztriai és helyi vendég vacsorán vett részt, mely egyben alkalmat nyújtott az ismerkedésre, beszélgetésre és végül, de nem utolsósorban kapcsolatok kiépítésére.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
