Ami a választások óta zajlik Szlovákiában és körülötte, az maga a politika, annak minden szakmai finomságával és undorítóságával. Legutóbb a Most-Híd és az MKP meccselhetett egy egész rövidet valamelyik marginális pályán.
Mivel mindkét fél kikotyogott ezt-azt abból, amit a tárgyaláson a másik elé kíván terjeszteni, nyilvánvaló volt a helyzet. Az MKP-ról leginkább azt tudhattuk, hogy bajban van. Már bele is törődött az ötlettelenségébe, és abban bízott, hogy a Most-Híd székházában hátha mondanak valami vigasztalót legalább néhány vezetőjének. Megdöbbentő, hogy a párt kis híján máris bebújt abba a hónaljba, amely fölött éppen Slota szlovák nemzeti sasmadara rakja a fészkét. Az meg még megdöbbentőbb, hogy az MKP nem tárgyal a Most-Híddal azért, mert az az SNS-szel paktál, de majd tárgyalna, amikor már kormányra is lépett vele.
Béláék is meg vannak ám szorulva, hiszen nincs már az a szpolupráca, amely megállítaná az őket támogató politikai akarat csökkenését a magyar választók részéről. Mindezt súlyosbítja, hogy éppen a magyarok által leginkább megvetett pártokkal faragják a koalíciót, és ezt elfeledtetni a választókkal bizony hosszú évekbe és sok-sok simulékonysági extrapontba kerülhet. Jövés-menés várható mind a tagság, mind a szavazótábor tekintetében, és a Most-Híd nem bízhat másban, minthogy nem veszíti el sem az összes magyar, sem az összes szlovák hívét, miközben a beolvasztandó MKP megvert 4 százalékának minél nagyobb hányada átszegődik hozzá jobb híján. Mert ez a cél: az MKP beolvasztása.
Bugár ugyanis minap – leheletfinom zsarolással – azt találta mondani, hogy az MKP-nak jófiúként együtt kell működnie a megyei és az önkormányzati választásokon, és akkor a választók majd elhiszik, hogy a parlamenti választáson is menni fog ez. Értik ugye? A választók. Hiszen a választók hite mindennél fontosabb Béla számára. Ő csak olyan dolgokba hajlandó belemenni, amelyekben a választói is hisznek, kivéve mondjuk a Smerrel és az SNS-szel kötendő koalíciót, de ez igazán apró kivétel. Tehát a terv, hogy lenyomják a saját tagságuk, az MKP és a magyarok többsége torkán is a küszöbön álló polgári-nemzeti-szocialista kormányt, és az MKP-nak olyat ígérjenek, ami legalább azoknak megéri, akik tárgyalni jöttek volna. Cserébe a megyei és az önkormányzati választások során beolvasztanák az MKP jóval erősebb régiós felépítményét és pozícióit. Végülis Fico tapasztalt politikus, Danko sem egy Slota-féle szociopata, szóval elvileg lebonyolítható ez a ciklus hangos magyargyűlölet nélkül.
Ezt most elodázta az MKP, de mindkét párt vezetősége tudja, hogy egymás nélkül nekik befellegzett a politikában. Könnyen lehet, hogy lesz még itt tárgyalás a hullámok elültével. És ha sikerül megegyezniük, 2020-ban talán már a Magyar Koalíció Hídja startol rá azon magyarok szavazatára, akik még mindig nem mentek ki hányni. Ha pedig netán valamelyik fogaskerék elakadna ebben az elég sérülékeny gépezetben, hát legalább addig is kormányon lesz a Most-Híd, ott pedig ritkán szokott felkopni a pártok és támogatóik álla.
De van, ami ezeknél sokkal érdekesebb. Orbán Viktor bizonyára nem bánja, ha fontos külpolitikai szövetségese, Robert Fico kormányon marad. Feltehetően azt se bánja, ha az általa mindvégig elutasított Most-Híd átlövi a saját térdét. Márpedig a Most-Hidat az ő személyes jó ismerőse, Világi Oszkár parancsolta bele ebbe a koalícióba. Ha a magyar miniszterelnök nem csak néz, és örül annak, hogy merő véletlenségből minden az ő szájíze szerint alakul, hanem tett is ezért valamit, akkor levonhatjuk a történet legérdekesebb tanulságát. Orbán Viktor, miközben állítólag egyáltalán nem érdeklik a felvidéki magyarok, azért néhány nap alatt megoldotta azt, amit az MKP hat éve képtelen: egy kedvező politikai helyzetet kihasználva, ellehetetlenítette a Most-Hidat. És még Fico is jön neki eggyel.
Vésey Kovács László, Felvidék.Ma
