Március 15-én az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc eseményeire és hőseire emlékezünk. 1848. március 15-e, és az azt követő forradalom és szabadságharc volt az egyik legnagyobb esemény a magyar nemzet történelmében. A nemzeti ünnepnek, a dicső elődökre való emlékezésen túl, az adja meg a súlyát és társadalmi fontosságát, hogy napi aktualitással is bír, iránytűként is szolgálhat a jelenben – a felvidéki magyarok esetében különösképp.
Szlovákia 1993. január 1-jétől vált független állammá. A magyarság az új köztársaságban, amelynek alkotmánya szlovák nemzetállamaként határozta meg azt, elejétől kezdve hátrányos helyzetbe szorult. Az új államiság első éveiben a szlovák kormány a magyarság érdekeivel ellentétes, annak jogait korlátozó politikát folytatott. A helyzet az 1998-as választások után változott meg, amikor is a Magyar Koalíció Pártja (MKP) két választási időszakon keresztül is kormánytényezővé tudott válni. Ebben az időszakban a magyar intézményrendszer fokozatos kiépülésének és a kisebbségi jogok lassú bővülésének lehetünk tanúi. A magyarellenesség újabb fellángolása a 2006-os szlovákiai parlamenti választások után érzékelhető, amikor is a Robert Fico által vezetett Smer, a Mečiar-féle Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, és a nacionalista Ján Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt közös koalíciót hozott létre. 2009-ben a szlovák parlament jelentősen módosította törvényét a nyelvhasználatról Szlovákiában. Az új törvény a szlovák nyelv bármilyen más nyelvvel szembeni elsőbbségét hirdette meg (a 2009-es módosítás például 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbüntetés kiszabását tette lehetővé azok esetében, akik nem a szlovák nyelvet használják a törvény által meghatározott helyzetekben), ezért az említett törvény széles körben kritikát kapott a magyarok elleni diszkrimináció miatt.
A magyar nyelv folyamatos korlátozása és tiltása mellett a felvidéki magyarság számára hasonló komoly problémák merülnek fel az oktatás területén is. Elsőként a magyar kisiskolákat lehetne felemlíteni, amelyeket jelen pillanatban is bezárás fenyeget, ennek megvalósítása a magyar tanítási nyelvű alapiskolák számának jelentős csökkenését eredményezné Szlovákiában, ezt követi az évtizedek óta megoldatlan szlováknyelvoktatást is, amely a szülők elég nagy részét bizonytalanná teszi az iskolaválasztást illetően. Legvégül a szlovák történelemoktatást is meg lehetne említeni, amely már évtizedek óta gyökeres változtatásokat igényelne. A jelenlegi szlovák tankönyvek ugyanis merőben magyarellenességre buzdítják a fiatalok azzal, hogy kizárólag a szlovák történelmi álláspontot helyezik előtérben, miközben a magyar nézet megismerésére nincs lehetősége a diáknak. Talán ennek is „köszönhető” az a sajnálatos tény, hogy a legújabb felmérések szerint a Kotleba vezette szélsőséges párt az egyik legkedveltebb a szlovákiai középiskolások körében.
Ahogy két éve nyilatkozott ezzel kapcsolatban a Szlovákia Magyarok Kerekasztala: „A szlovákiai magyarság helyzete több mint másfél évszázaddal később sok szempontból hasonlít a márciusi események idején tapasztalható hangulatra. A társadalomban tapintható és érezhető a széleskörű, nemzetiségeken és ideológiákon átnyúló feszültség. A helyzetet tovább fokozza, hogy legsúlyosabb problémáinkra gyakran évtizedek óta eredménytelenül keressük a választ és a megoldásokat.”
A szlovákiai Magyarok Kerekasztala még 2014-ben, az akkori márciusi megemlékezések kapcsán fogalmazta meg a szlovákiai magyarok tizenkét pontját, ezek azonban mind a mai napig aktuálisak közösségünk számára:
1. Önrendelkezést saját ügyeinkben!
2. Alkotmányban rögzített kisebbségi jogállást, az alkotmánysértő jogszabályok eltörlését!
3. Önálló, magunk által választott kisebbségi intézményrendszert!
4. Gyakorlatban is érvényesíthető és számonkérhető nyelvi jogokat, a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását!
5. Igazságos és átlátható támogatási rendszert, melyben nem mások döntenek helyettünk!
6. A befizetett adóink maradjanak a régiókban!
7. Államilag támogatott, munkahelyteremtő beruházásokat a magyarlakta régiókban is!
8. Minőségi oktatást, iskoláinkat ne hozzák hátrányos helyzetbe!
9. Az oktatási rendszer neveljen egymás elfogadására, ne hallgasson és ne tájékoztasson félre a kisebbségekről!
10. Szlovák oldalról is vállalják fel az őszinte, jóakaratú szlovák–magyar párbeszédet!
11. A kormány tartsa tiszteletben a jogszerűen kinyilvánított helyi népakaratot!
12. Jól működő igazságszolgáltatást, senkit ne zaklassanak a nemzetisége miatt!
Összeállította: Radi Anita, Felvidék.ma
