A Magyar Örökség Díjat azoknak a személyeknek, magyar intézményeknek és csoportoknak adják, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „láthatatlan szellemi múzeumát”.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott szombati ünnepségen Petrás Mária keramikus, moldvai csángó népdalénekes, a Kossuth rádió Határok nélkül szerkesztősége, Galamb József, a Ford T-modell egyik Magyarországról Amerikába, a huszadik század elején kivándorolt konstruktőre, Deáky András, gyímesfelsőbükki művelődésszervező, Kő Pál magyarországi szobrászművész, a kárpátaljaiak érdekében tevékenykedő Egymásért Alapítvány, valamint a tavaly elhunyt Kubinyi Anna textilművész lett Magyar Örökség-díjas.
A Kossuth rádió Határok nélkül szerkesztőségének a díjat rimaszombati előterjesztésre ítélték oda. A szerkesztőség külhoni munkatársainak nagyobbik része, így a Pozsonyból tudósító Haják-Szabó Mária személyesen vette át a díjat. A laudációt Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott tartotta, aki elmondta, hogy a Határok nélkül nemcsak hírforrás, hanem nemzetpolitika is – méghozzá naprakészen!
A teljes laudáció alább olvasható:
„A Kós Károly díjat idén januárban elnyert Határok nélkül jövőre 25 éve hű az erdélyi polihisztor gondolatához: Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja. Az, aki ez alól kihúzza magát, az a népe árulója. A Határok nélkül alkotó közössége napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára, a nemzet egységét, a népet szolgálja. Egy rádióműsor esetében a mai elbúlvárosult hírözönben ez különösen fontos misszió, hiszen, ahogyan egy jó akusztikájú hangversenyteremben, úgy a rádió hullámhosszán is könnyen kihallani minden félreütést, de érezni, élvezni lehet a professzionális műsort.
Határon túli, határon kívüli, ezek a kifejezések az elszakítottságot, az elválasztottságot hordozzák magukban. Határok nélkül: egy nemzetközösség, kultúra, történelem, anyanyelv, hagyományok, törekvések és mindennapi élet. Kifejező a különbség a kétféle megfogalmazás között. A magyarságot, éljen a világ bármely pontján is, összeköti a közös kulturális örökség, melyet a magyar nyelv hordoz és az összetartozás tudata tart meg a gyorsan változó világban. Ennek fenntartásában elévülhetetlen érdemei vannak a nemzete iránt elkötelezett, felkészült, hiteles, a közösségéért tenni kívánó egyéneknek és közösségeknek.
A Határok nélkül a mindennapok során a magyar közösségeket szolgáló, hírérzékeny, ügyszerető és áldozatos munkatársainak, akik a Kárpát-medence elszakított nemzetrészeinek tömb- és szórványtérségeiben egyaránt jelen vannak, személyesen, helyben dolgozó szerkesztők és riporterek, vagy a nehezen elérhető területek esetében, lelkes, időt és energiát nem sajnáló, magyarországi tudósítók segítségével.
A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült.
Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik.
A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Gecse Géza, Dezső János, Dormán László már nincs a rádió kötelékében, de meg kell nevüket említeni. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.
A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is.
Mi tehát a Határok nélkül?
Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. A nemzet korrekt újságírói az információk közlekedési lámpái , ahol egyetlen cél vezérel, a nemzet érdeke. A Határok Nélkül alkotó teamje korrektségből és nemzetből kitűnő re vizsgázik nap mint nap hallgatói előtt. Ott a helyük a magyarság szellemi becsületrendesei között .
Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz:
„A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.”
A nemzetért végzett munkájához pedig a műsor készítőinek további sok sikert, alkotó kedvet, tartást és bővülő befogadó hallgatóságot kívánok” – mondta Szili Katalin.
