Csáky Pál a közelmúltban töltötte be 60. életévét. Ennek alkalmából a Magyar Közösség Pártja pozsonyi székházában április 15-én egy rendhagyó születésnapi rendezvényre került sor.
Rendhagyó volt, mert nem az ünneplésé volt a főszerep, hanem az együttgondolkodásé. Csáky Pál születésnapja alkalmából megjelent A pacsirta éneke című válogatáskötet (ez egyébként Csáky Pál 16. kötete), melyet Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség volt elnöke mutatott be – a szerzővel folytatott mintegy egyórás beszélgetés keretében.
Csáky Pál, a háttérben Pomogáts Béla. Fotó: on
Az MKP európai parlamenti képviselője üdvözlő beszédében elmondta:„Sokat gondolkodtam azon, milyen formát válasszak a 60. születésnapi találkozásunkra. Eszembe jutott Tóth Lajos vágsellyei pedagógus, aki közvetlenül a rendszerváltozás előtt, 1989 novemberében, a helyi Vörösmarty-klub elnökeként egy tudományos konferenciát szervezett a felvidéki magyarság létéről. Konferencia most nem lesz, de örülnék annak, hogy ha születésnapom is alkalom volna arra, hogy néhány magyar véleményt, gondolatokat cseréljen, hiszen a felvidéki magyarság ma is olyan helyzetben van, hogy megmaradásunk érdekében folyvást szükség van erre”. Csáky Pál valamennyi résztvevőnek egy-egy tiszteletpéldány átnyújtásával mondott köszönetet.
Pomogáts Béla már ötödször volt az MKP székházában tartott rendezvények vendége. Hangsúlyozta: „Csáky Pál számomra egy olyan személyiség, akinek tevékenységével sikerült egyesítenie megmaradásunk érdekében két sorsdöntő területet, a politikát és az irodalmat”.
Az irodalomtörténész rámutatott, az írók nem szívesen vállalnak politikai szerepet, ám a politikusok között vannak néhányan, akik sikeresen megoldották ezt a feladatot. „Ilyen volt többek között Antall József miniszterelnök. És ezen sikeres személyek közé tartozik Csáky Pál is, akinek könyvei akár politikai krónikaként is olvashatók” – mondta Pomogáts. Hangsúlyozta, Csáky történelmi regényei, elbeszélései a felvidéki magyarság élettörténetét mutatják be.
Visszaemlékezett arra az időre, amikor tízévesen megkapta és elolvasta Gárdonyi Géza könyvét, az Egri csillagokat. Óriási hatással volt rá, és ráébredt, hogy a történelmi regényekből jobban megismerhető és átélhető a történelem, mint a száraz kordokumentumokból. „Az irodalom a vívódások története, és ez nagyszerűen megjelenik Csáky Pál írásaiban. Gratulálok a szerzőnek, és arra biztatom, hosszabb regényeket is írjon” – mondta Pomogáts Béla.
A közönség soraiban Balázs F. Attila, Boráros Imre, Dunajszky Géza, Duba Gyula, Koncsol László, Albert Sándor. Fotó: on
Csáky Pál így fogalmazott: „Amire én törekszem, az, hogy magunkról írjak magunknak”. Ez jelenik meg a most kiadott válogatáskötetben is, melyben három kisregény olvasható, mégpedig az Úton, a Harmatos reggelek álmai és A pacsirta éneke.
Az első még egy ifjúkori írás, melyben egy fiatal értelmiségi dilemmája elevenedik meg, a másodikban egy sorscsapásainktól sújtott tanítóé, a harmadikban pedig szintén egy értelmiségi próbálja megtalálni helyét a szülőföldjén – felvonultatva a történelmet a Monarchia idejétől egészen a rendszerváltozásig. Ez utóbbi egyébként Hit és hűség címmel színpadra is került a Boráros Imre Kossuth-díjas színművész vezette társulat előadásában (megtudtuk azt is, hogy már szervezik az 50. bemutatót, mely a nemzeti összetartozás napján, június 4-én Prágában lesz).
A könyvekben megjelenik a felvidéki magyarság kálváriája, amelynek értelmiségét gyakorlatilag háromszor fejezték le, mégpedig Trianonban, a Beneš-dekrétumokkal, majd a “husáki konszolidációval”.
Boráros Imre. Fotó: on
A rendezvényen szóba kerültek napjaink aktuális társadalmi problémái: a kárpátaljai magyarság helyzete és a migránsválság is. Ez utóbbival kapcsolatban Csáky visszatérve Pomogáts Béla gyermekkori olvasmányélményeire megjegyezte, hogy ha az Egri csillagok német fordításban is megvan, azt szívesen elküldené Angela Merkel asszonynak. Boráros Imre verssel is köszöntötte Csáky Pált. Szigeti László házigazdaként – akit az MKP tisztújító kongresszusáig bíztak meg a párt vezetésével – azt kívánta, hogy az az út, mely 60 évvel ezelőtt Kóvárban kezdődött és ma Brüsszelben tart, még nagyon sokáig tartson.
